Alex visszarángatott a hálószobába, és az ágyra dobott.
- Sok mindent hittem rólad, de azt hogy ilyen hülye légy, azt nem- nevetett.
- Én is sok mindent hittem rólad, de azt hogy ilyen undorító légy, azt nem.
- Ne beszélj vissza, mert vissza veszek a szádból!
- Nem érdekel! Utállak, és ezen ha ezerszer meg is versz sem tudsz változtatni.
- De mond csak, miért kell ilyen önfejűnek lenned? - nyúlt felém, mire én ellöktem a kezét.
- Már megint kezded?
- Ne nyúlj hozzám - sziszegtem.
Az ágy egyik feléből, a másikba másztam, mire ő a lábamnál fogva vissza húzott. Addig addig rugdalóztam, hogy megrúgtam őt, mire rám kiabált, és rám mászott.
- Eressz el te mocskos disznó! - sikítoztam, de mintha ő ezt élvezte volna.
Mind a két kezemet az ágyhoz szorította, és a lábaim közé furakodott. Próbáltam kibújni a szorítása alól, de sehogy sem sikerült.
Erőtlenül harcoltam vele, amikor letépte a ruháimat, és közben harapdált, majd végül belém gyömöszölte azt, amit még csak látni sem akartam.
Sajgott mindenem, de legfőképpen a lelkem. Féltem, rettegtem, a tehetetlenség érzései uralkodtak el rajtam, és úgy éreztem elveszítettem a kontrollt az életem irányítása felett.
Sírtam, kiabáltam de nem hagyta abba. Egyre erősebben és erősebben diktálta az ütemet, és nekem annál jobban fájt. Én azt hittem ez velem nem történhet meg. Hogy ilyen csak a krimi filmekben van.., tévedtem...velem is megtörtént. Nem tudtam abba hagyni a sírást, a könnyeim csak potyogtak, és a hideg futkosott a hátamon, ahogyan rám lihegett, és a melleimet fogdosta. Már nem ellenkeztem, már nem tudtam semmit se tenni. Elhagyott az erőm, minden ami egykor megvolt bennem. Megszégyenítettek, és meggyaláztak. Én úgy gondolom ez az egyik legrosszabb dolog, ami egy nővel történhet.
Az az érzés, hogy hiába akarnék, de nem tudok semmit sem tenni, az borzasztó volt. Egyben fájt belül mindenem, és kívül is. Csak vártam, hogy vége legyen. Nem tudtam mást tenni.
A levegő vétele egyre szaporább lett, majd a végén a mozgása lassult. És a szorítása is enyhült. Vágytam arra hogy lelökjem magamról, és most én legyek felül, és ő legyen az akit bántanak, ütnek, rúgnak.
De nem volt hozzá erőm, nem volt hozzá akaraterőm.
Végigcsókolta az arcomat, én pedig csukott szemmel tűrtem. Utána felkelt, és már nem éreztem magamon a mocskos testét.
Magamra húztam a takarót, egészen a fejem búbjáig, és minél kisebbre próbáltam magam húzni.
Ott kuporogtam órákon keresztül. Hallottam a motoszkálását lentről, de megpróbáltam minden kizárni.
Elképzeltem, hogy fényesen süt a nap, és az melengeti a bőröm. Én pedig nevetek. Nem tudom min, vagy kin, de boldog vagyok, és jól érzem magam. Aztán a gondolataim mindig kizökkentettek a képzeleteimtől, és újra csak egy megtört lány voltam. Egy boldogtalan lány.
Hallottam az ajtó csukódását lentről, és a kulcs fordulását. Ki akartam ugrani az ágyból, és megnézni hogy mit művelt, de nem tudtam.
A lábam közötti terület csak úgy lüktetett. Fájt, úgy mint még soha.
Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mivel érdemeltem ki ezt...mi olyan rosszat, vagy mit rontottam el, amiért ez történt velem tizenhét évesen.
Nem tudom meddig feküdtem ott, volt hogy aludtam, de olyankor rémálmaim voltak, és volt hogy ébren feküdtem. Nem volt se kedvem, sem pedig erőm kikelni az ágyból.
Már biztos voltam benne, hogy egyedül voltam a házban. Nem hallottam hangokat, mozgást. Mégse könnyebbültem meg, mert tudtam hogy ez csak egy ideig lesz így. Úgyis visszajön, és kezdődhet minden előröl - gondoltam.
Az ajtón kopogtak. Majd kiabáltak. Clau volt az. Egy kis remény sugár csillant meg a szemem előtt. Tudtam, vagy most, vagy soha. Kikeltem az ágyból, magamra vettem a köntösöm, és megpróbáltam minél előbb lemenni. De éppúgy vájt mindenem, mint eddig.
- Clau! Clau! - kiabáltam.
- Na végre! - hallottam meg a hangját az ajtó túlsó feléről.
- Bajban vagyok. Nagyon nagy bajban! - sikítoztam kétségbe esve, és már újra zokogva.
- Mi történt? - a hangjában felfedeztem az ijedtséget.
- Alex.... Megvert.. És megerőszakolt. Nem bírom már tovább Clau. Szabadíts ki kérlek - zokogtam keservesen. Láttam, hogy a pótkulcsot is elvitte magával, amit a kis szekrény fiókjában tartottam.
- Várj, kitalálok valamit.
- siess kérlek, mert bármikor megjöhet.
- Az ablakok?
- a fürdőszoba ablak túl kicsi a többihez nem jutok hozzá
- mi az hogy nem jutsz hozzá?
- itt lent kettő van. Az egyik a konyhába, ahol a pult miatt nem tudok rajta kimászni. A másikat meg csak bukóra lehet kinyitni.
- és fent?
- túl magas
- akkor csak a fürdőszoba maradt. Odamegyek, az ablakhoz.
- jó - én is elindultam, és láttam esélyét annak, hogy kiférjek, de nem voltam benne teljesen biztos. Pláne hogy minden mozdulatomnál fájt mindenem.
Felálltam a vécé deszkára nagy nehezen, és kinyitottam az ablakot. Ez se volt valami túl alacsony, de más esélyem nem volt. Vagy megcsinálom, kerüljön bármibe, vagy itt maradok.
- Na, szerinted? - kérdeztem
- Gyerünk - mondta, majd bátorítóan rám mosolygott.
Tényleg nem tudtam, hogy fogok érkezni. De mindenképpen a fejemet kellet először kiraknom. Másképp nem is ment volna.
Kidugtam a fejem, és elkezdtem magamat kifelé tolni a lábammal, de nagyon fájt. Eleve köntösben voltam, és lehorzsoltam majdnem mindenhol a testem, de ez volt a legkevesebb, amely most érdekelt.
Megláttam Claut.
- Olyan fejest fogok esni, hogy az hihetetlen - mondtam félve.
- Elkaplak.
- De ha nem...
- Most ne ezzel törődj!
- Jó, igazad van - mondtam, majd tovább ereszkedtem lefele. Már a kezemmel elértem Claut, és ő szép óvatosan kihúzott.
Amikor a lábam földet ért, szorosan magamhoz öleltem Őt, és csak arra gondoltam, hogy végre szabad vagyok.
- És most?
- Elviszlek oda, ahova legelőször mentünk, amikor bemutattalak téged a többieknek. Ott biztonságban leszel, senki nem fog rád találni.
- Köszönöm. De Clau tudnod kell, hogy ha jót akarsz magadnak már most ki kell szállnod. Nem kell hogy segíts, meg leszek egyedül. De ha most jössz velem, azzal magadat is bajba sodrod.
- Nem baj. Fontosabb vagy nekem mindennél.
Újra megöleltem, és a fülébe súgtam, hogy szeretem, és hogy hálás vagyok amiért segít.
Kérdezés nélkül elhozta az Anyukája kocsiját, és rám parancsolt, hogy üljek be hamar.
- Anyud nem fog szólni?
- Ezt általában én használom - mondta
- Sok mindent el kell mesélned ugye tudod?
- Tudom....- feleltem.
Megérkeztünk, és bementünk a kis faházba.
Leültem, ő pedig hozott nekem egy üveg ásványvizet.
- kösz...
- Na mesélj, mi történt?
- Tudod, ez az egész már nem most kezdődött. Egyszer még jó pár hete, rajtakaptam őt egy másik lánnyal. Felpofoztam, ő pedig engem. Ott kezdődött az egész. Utána megint egy pofon megint majd egyre durvább ütések követték a másikat. De annyira mint ma, még sosem fajult el a dolog. Ma már a lábát is használta. Utána pedig.. Felráncigált a szobába és... megerőszakolt. Nem tudtam mit csinálni ellene, és ez volt a legrosszabb az egészben érted? Hogy hiába próbáltam ellenkezni, és eltolni magamtól, nem tudtam. Csak egyet tudtam tenni, várni. Szörnyű volt. És nagyon félek. Attól, hogy rám bukkan, és hogy akkor mi következik. Te ezt nem tudod elképzelni, de ...
Szó nélkül magához ölelt, és velem együtt sírt.. Közben a hátamat simogatta, és nyugtatgatott.
- De igen, tudom min mentél keresztül - mondta, majd rám nézett - sok minden van, amit nem tudsz rólam, de most elmesélem neked a költözésünk okát. Pár éve ismertem meg Christiant, akivel együtt jártam, majdnem két évig. Tényleg szerettük egymást, főleg ő engem, én voltam neki az első komolyabb kapcsolata, így pláne kötődött hozzám. De ő az az igazi rossz fiús fiú volt, én viszont még kislány voltam, ez persze hogy bejött nekem. Sőt még vonzódtam is hozzá. Aztán, megtudtam hogy drogozik. Akkor kiakadtam, el akartam hagyni, mert ez már azért sok volt. De nem hagyta, meggyőzött, hogy maradjak vele, le fog szokni. Én meg elhittem. Így vele maradtam. A végén már tudtam mikor tiszta s mikor nem. Sokszor észrevettem rajta, és olyankor komolyabban összevesztünk. Pedig ettől a szertől, eleve ideg betegebb lett, nem hogy még a balhék miatt is. Aztán megvert. Nagyon megvert. Eltört a kezem. Anyuéknak nem mertem elmondani, mert szerettem Christ, és megint csak megbocsátottam neki. Kitaláltam mindenféle hülyeségeket, hogy miért vagyok tiszta seb, és kék-lila foltos. Aztán meg is bántam....
- És utána, mi történt?
- Szerinted?
- Megint megvert mi?
- Igen. De akkor azért, mert le akart velem feküdni. Én viszont azért annyira nem voltam nagy lány. Nem hagytam magam. Kaptam pár pofont, de legalább megúsztam, hogy lefeküdjek vele. Aztán nem mentem át, de ő állandóan keresett. Hívogatott. Rávett hogy menjek át, és beszéljük meg. Eldöntöttem, hogy akkor szakítok vele. De neki más tervei voltak. Pár napot tudtam halasztani, hogy az övé legyek, de többet nem. Karmoltam, haraptam, durr egy pofon. És ez így ment, mindvégig. Utána már nem is ellenkeztem, csak hagytam magam. Azt hittem, így előbb befejezi. De ő azt hitte, hogy beleegyeztem, és még vadabb lett, és análisan is csinálta. Undorító még csak vissza emlékezni is.
Zokogtam, sírtam, sikítottam, de egyedül élt, kevés szomszédokkal.
Így hát, hiába volt minden. Miután "végzett velem" jól megvert, amiért nem tudta rendesen élvezni, és természetesen ez az én hibám volt.. Persze...ki másé...
- Hogy sikerült otthagynod?
- Úgy, hogy itt már csak az utálat maradt iránta, és nem bírtam tovább. Kitálalta Anyuéknak mindenről, kórházba is kerültem. Olyan rombolást végzett ott, belül, hogy nő gyógyászhoz kellett járjak, majd meg is műtöttek.
Apám nagyon megvert Christ, majd börtönbe került. Testi sértésért, és szexuális bántalmazásért. Ő azóta bent ül a sitten, de én nem bírtam ott tovább. Anyuék felmondtak, eladtuk a házat, és ide költöztünk.
- Ez olyan hihetetlen...
- Pedig nem az. Ezt te tudhatnád a legjobban.
- Nem az. Hanem hogy mégis pasizós vagy, nem vagy zárkózott... Sőt.. Hogy ..hogy tudsz így ezek után...
- Élni? Miért mit csináljak? Vágjam fel az ereimet, magamat sajnálva? Nem vagyok én olyan hülye.. Megtanultam, hogy az élet megy tovább, ez a múltam, de ez itt a jelen. A pasikról meg annyit, hogy... Nekem már mindegy. Tudod azóta volt nekem már barátom, akivel lefeküdtem.. De nekem a szex már nem lesz élvezetes, már nem érzem jól magam közben, és tudom, hogy nem is fogom. Kihasználom őket, ahogyan ők használtak ki engem. Ez is egy életforma, nem mondom hogy csináld utánam, nem mondom hogy fogadd el, azt veszed le belőle amit akarsz következményként, mindegy nekem. Lehet te másképp fogod megélni, lehet hogy jobban lehet hogy rosszabbul. Ezt nem lehet tudni. Mindenki máshogy éli meg. De te okosabb vagy mint amilyen én voltam, tudom hogy akármit is teszel akármit is mondasz, az csak is jó lehet. És szeretném ha tudnád, hogy történjen bármi, rám számíthatsz - mondta
Könnyekig hatódtam, jól esett hogy volt nekem, jól esett hogy mellettem állt.
- Sokat jelentesz nekem. És tudd, hogy ez fordítva is így van.
Rám mosolygott, majd letörölte a szememről a könnyeket, és bíztatóan megszorította a kezem.
- Clau, jobb lesz ha haza mész. Alex már biztos észre vette, hogy eltűntem. És ha nem mész haza, egyből rájön, hogy te tudod hol vagyok.
- Megleszel?
- Persze. Nem lesz semmi gond.
- Van valahol egy nagy zacskóba egy csomó rágcsa, csoki chips meg ilyenek. Szolgáld ki magad nyugodtan. Holnap jövök, és hozok neked tiszta ruhát, meg normális enni valót.
- Köszi
- Nem kell megköszönnöd - mosolygott rám, majd adott egy puszit, és elment. Hallottam, ahogy a kocsit beindítja, majd elhajt.
Volt ott egy csomó takaró, meg párna. Elrendezgettem magamnak, majd lefeküdtem.
Ennyi izgalom után, és szörnyűség után, nem kellett sokat álom, hogy álom jöjjék a szememre.
Hamar elaludtam, és legalább amíg álmodtam, addig biztonságban voltam.
- Na, szerinted? - kérdeztem
- Gyerünk - mondta, majd bátorítóan rám mosolygott.
Tényleg nem tudtam, hogy fogok érkezni. De mindenképpen a fejemet kellet először kiraknom. Másképp nem is ment volna.
Kidugtam a fejem, és elkezdtem magamat kifelé tolni a lábammal, de nagyon fájt. Eleve köntösben voltam, és lehorzsoltam majdnem mindenhol a testem, de ez volt a legkevesebb, amely most érdekelt.
Megláttam Claut.
- Olyan fejest fogok esni, hogy az hihetetlen - mondtam félve.
- Elkaplak.
- De ha nem...
- Most ne ezzel törődj!
- Jó, igazad van - mondtam, majd tovább ereszkedtem lefele. Már a kezemmel elértem Claut, és ő szép óvatosan kihúzott.
Amikor a lábam földet ért, szorosan magamhoz öleltem Őt, és csak arra gondoltam, hogy végre szabad vagyok.
- És most?
- Elviszlek oda, ahova legelőször mentünk, amikor bemutattalak téged a többieknek. Ott biztonságban leszel, senki nem fog rád találni.
- Köszönöm. De Clau tudnod kell, hogy ha jót akarsz magadnak már most ki kell szállnod. Nem kell hogy segíts, meg leszek egyedül. De ha most jössz velem, azzal magadat is bajba sodrod.
- Nem baj. Fontosabb vagy nekem mindennél.
Újra megöleltem, és a fülébe súgtam, hogy szeretem, és hogy hálás vagyok amiért segít.
Kérdezés nélkül elhozta az Anyukája kocsiját, és rám parancsolt, hogy üljek be hamar.
- Anyud nem fog szólni?
- Ezt általában én használom - mondta
- Sok mindent el kell mesélned ugye tudod?
- Tudom....- feleltem.
Megérkeztünk, és bementünk a kis faházba.
Leültem, ő pedig hozott nekem egy üveg ásványvizet.
- kösz...
- Na mesélj, mi történt?
- Tudod, ez az egész már nem most kezdődött. Egyszer még jó pár hete, rajtakaptam őt egy másik lánnyal. Felpofoztam, ő pedig engem. Ott kezdődött az egész. Utána megint egy pofon megint majd egyre durvább ütések követték a másikat. De annyira mint ma, még sosem fajult el a dolog. Ma már a lábát is használta. Utána pedig.. Felráncigált a szobába és... megerőszakolt. Nem tudtam mit csinálni ellene, és ez volt a legrosszabb az egészben érted? Hogy hiába próbáltam ellenkezni, és eltolni magamtól, nem tudtam. Csak egyet tudtam tenni, várni. Szörnyű volt. És nagyon félek. Attól, hogy rám bukkan, és hogy akkor mi következik. Te ezt nem tudod elképzelni, de ...
Szó nélkül magához ölelt, és velem együtt sírt.. Közben a hátamat simogatta, és nyugtatgatott.
- De igen, tudom min mentél keresztül - mondta, majd rám nézett - sok minden van, amit nem tudsz rólam, de most elmesélem neked a költözésünk okát. Pár éve ismertem meg Christiant, akivel együtt jártam, majdnem két évig. Tényleg szerettük egymást, főleg ő engem, én voltam neki az első komolyabb kapcsolata, így pláne kötődött hozzám. De ő az az igazi rossz fiús fiú volt, én viszont még kislány voltam, ez persze hogy bejött nekem. Sőt még vonzódtam is hozzá. Aztán, megtudtam hogy drogozik. Akkor kiakadtam, el akartam hagyni, mert ez már azért sok volt. De nem hagyta, meggyőzött, hogy maradjak vele, le fog szokni. Én meg elhittem. Így vele maradtam. A végén már tudtam mikor tiszta s mikor nem. Sokszor észrevettem rajta, és olyankor komolyabban összevesztünk. Pedig ettől a szertől, eleve ideg betegebb lett, nem hogy még a balhék miatt is. Aztán megvert. Nagyon megvert. Eltört a kezem. Anyuéknak nem mertem elmondani, mert szerettem Christ, és megint csak megbocsátottam neki. Kitaláltam mindenféle hülyeségeket, hogy miért vagyok tiszta seb, és kék-lila foltos. Aztán meg is bántam....
- És utána, mi történt?
- Szerinted?
- Megint megvert mi?
- Igen. De akkor azért, mert le akart velem feküdni. Én viszont azért annyira nem voltam nagy lány. Nem hagytam magam. Kaptam pár pofont, de legalább megúsztam, hogy lefeküdjek vele. Aztán nem mentem át, de ő állandóan keresett. Hívogatott. Rávett hogy menjek át, és beszéljük meg. Eldöntöttem, hogy akkor szakítok vele. De neki más tervei voltak. Pár napot tudtam halasztani, hogy az övé legyek, de többet nem. Karmoltam, haraptam, durr egy pofon. És ez így ment, mindvégig. Utána már nem is ellenkeztem, csak hagytam magam. Azt hittem, így előbb befejezi. De ő azt hitte, hogy beleegyeztem, és még vadabb lett, és análisan is csinálta. Undorító még csak vissza emlékezni is.
Zokogtam, sírtam, sikítottam, de egyedül élt, kevés szomszédokkal.
Így hát, hiába volt minden. Miután "végzett velem" jól megvert, amiért nem tudta rendesen élvezni, és természetesen ez az én hibám volt.. Persze...ki másé...
- Hogy sikerült otthagynod?
- Úgy, hogy itt már csak az utálat maradt iránta, és nem bírtam tovább. Kitálalta Anyuéknak mindenről, kórházba is kerültem. Olyan rombolást végzett ott, belül, hogy nő gyógyászhoz kellett járjak, majd meg is műtöttek.
Apám nagyon megvert Christ, majd börtönbe került. Testi sértésért, és szexuális bántalmazásért. Ő azóta bent ül a sitten, de én nem bírtam ott tovább. Anyuék felmondtak, eladtuk a házat, és ide költöztünk.
- Ez olyan hihetetlen...
- Pedig nem az. Ezt te tudhatnád a legjobban.
- Nem az. Hanem hogy mégis pasizós vagy, nem vagy zárkózott... Sőt.. Hogy ..hogy tudsz így ezek után...
- Élni? Miért mit csináljak? Vágjam fel az ereimet, magamat sajnálva? Nem vagyok én olyan hülye.. Megtanultam, hogy az élet megy tovább, ez a múltam, de ez itt a jelen. A pasikról meg annyit, hogy... Nekem már mindegy. Tudod azóta volt nekem már barátom, akivel lefeküdtem.. De nekem a szex már nem lesz élvezetes, már nem érzem jól magam közben, és tudom, hogy nem is fogom. Kihasználom őket, ahogyan ők használtak ki engem. Ez is egy életforma, nem mondom hogy csináld utánam, nem mondom hogy fogadd el, azt veszed le belőle amit akarsz következményként, mindegy nekem. Lehet te másképp fogod megélni, lehet hogy jobban lehet hogy rosszabbul. Ezt nem lehet tudni. Mindenki máshogy éli meg. De te okosabb vagy mint amilyen én voltam, tudom hogy akármit is teszel akármit is mondasz, az csak is jó lehet. És szeretném ha tudnád, hogy történjen bármi, rám számíthatsz - mondta
Könnyekig hatódtam, jól esett hogy volt nekem, jól esett hogy mellettem állt.
- Sokat jelentesz nekem. És tudd, hogy ez fordítva is így van.
Rám mosolygott, majd letörölte a szememről a könnyeket, és bíztatóan megszorította a kezem.
- Clau, jobb lesz ha haza mész. Alex már biztos észre vette, hogy eltűntem. És ha nem mész haza, egyből rájön, hogy te tudod hol vagyok.
- Megleszel?
- Persze. Nem lesz semmi gond.
- Van valahol egy nagy zacskóba egy csomó rágcsa, csoki chips meg ilyenek. Szolgáld ki magad nyugodtan. Holnap jövök, és hozok neked tiszta ruhát, meg normális enni valót.
- Köszi
- Nem kell megköszönnöd - mosolygott rám, majd adott egy puszit, és elment. Hallottam, ahogy a kocsit beindítja, majd elhajt.
Volt ott egy csomó takaró, meg párna. Elrendezgettem magamnak, majd lefeküdtem.
Ennyi izgalom után, és szörnyűség után, nem kellett sokat álom, hogy álom jöjjék a szememre.
Hamar elaludtam, és legalább amíg álmodtam, addig biztonságban voltam.
