23.fejezet - Ő.. ♥

- Szia Lindsey. Jake vagyok.
- Szia Jake, tudom.
- Akkor jó.
- Khm..
- Ja igen, azért hívtalak, hogy megkérdezzem nincs e kedved elmenni valamerre csavarogni?!
- Hát akkor a nővérem egyedül lenne itthon, és azt nem szeretném.
- Jöjjön ő is.
- És hova mennénk?
- Nem tudom, be ülnénk valahova, vagy bármi. Az majd úgyis jön magától.
- Oké. Benne vagyok.
- Hánykor hol?
- Hát úgy 9-kor a BigBurger előtt?
- Oké. Akkor este, szia.
- Szia - köszönt el ő is, majd letettük.
- Gondolom hallottál mindent - mosolyogtam Norára.
- Ahogy mondod. Legalább nem unatkozom itthon egyedül. Amúgy meg tuti van valami helyes haverja.
- Ki tudja. De legyél rendes, és kivételes alkalommal kicsit visszafoghatnád majd magad jó?
- Nyugi, jó kislány leszek.
- Ajánlom is.
Este találkoztunk a megbeszéltek szerint, és jól éreztem magam. Hamburgereztünk,ittunk, hülyéskedtünk, aztán meg le mentünk a partra és úsztunk egyet a jéghideg vízben.
- Ez mégsem tűnt olyan jó ötletnek - vacogtam a vízből kijőve csurom vizesen.
- Gyere ide, felmelegítelek - ölelt magához.
- Azta! Perzselsz. Jól érzed magad?
- Aha.. Mindig ilyen meleg a bőröm, már el akartak vinni orvoshoz, de nem érdekes.
- óh. Még 10 perc és megszárítasz nagyjából.
Leültünk egy sziklára ő pedig szorosan átkarolt. Teljesen átmelegített, írtó jól esett a belőle áradó meleg. Noráék is jól el voltak Paulékkal, úgyhogy jól sikerült az este.
Mikor hazamentünk, Norával kibeszéltük az estét.
- Na és szemet vetettél valamelyik haverjára?
- Aha.. Ott volt Paul, hát ő elég jó pasi.
- Szegény ha tudja mi vár rá..
Nora hozzám vágta az ölében szorongatott párnát, és úgy tett aki megsértődött.
- Vicceltem.
- Add vissza a párnát.
- Minek dobtad ide ha mégis kell? - adtam oda neki, amit ő újra magához szorított.
- Amúgy láttam ti is elvoltatok Jacobbal.
- Aha.. jól..
- Tetszik neked.
- Micsoda felfedezés.. - mondtam
- Akkor miért nem lépsz?
- Megbeszéltük hogy egyenlőre csak barátok maradunk, és annak is idő kell mire kialakul.
- És ennek mi értelme ha mindkettőtöknek jó a másik? Butaság..
- Nem Nora.. Csak annyi, hogy nézz magadra. Annyi pasid volt már,de mind befuccsolt. És miért? Mert nem ismerkedsz. Csak egyből bele vágsz a közepébe és akkor jössz csak rá hogy valójában mégsem vagytok összeillőek. Én viszont ki akarom ismerni őt. Hogy ne érjen csalódás. Ennyi.
- Ez nem volt kedves tőled.
- De ez az igazság. Lásd be.
- Belátom. Majd jön egyszer egy fiú akiben meglátom azt akit keresek. A nagy Ő.. Csak eddig még mindig eltévesztette a ház számot.
- Én már nem is hiszek benne..
- Majd valaki megváltoztatja..
- Talán..

Másnap reggel elmentem reggelit venni, aztán hazaérve lezuhanyoztam, és lazultam egy kicsit. Betettem a kedvenc CD-met és olvastam. Anyuék elmentek dolgozni, Nora meg még aludt, én meg már ezt is meguntam, úgyhogy felhívtam a barátnőimet, és találkoztam velük.
- Na és mizu csajszi, mesélj mi van veled - mondta Kety.
- Semmi, én jól vagyok, semmi extra.- pedig ha tudná mi minden történt velem.
- Nem vagy valami beszédes ma - mondta Ria.
- Egyszerűen csak nincs mit mondjak. Velem tényleg nincs semmi.
- Pasik?
- Az sincsen.
- Nocsak. Pedig hallottuk hogy van barátod.
- Igazán?
- Aha. Valami La Push-i srác.. Többen mondták hogy láttak vele.
- Áh, tudod hogy mindenki azt mond ami akar. De Jakenek hívják, de csak a barátom. Nem vagyunk együtt.
- Hogy hogy? Pedig azt is mondták hogy nagyon helyes.
- Nincs szükségem most pasira. Jó nekem így ahogy van. De meséljetek ti!
- Jajj de terel - kuncogott Ria - Nekem még mindig meg van Deny. Úgyhogy itt nincs változás.
- És jól megvagytok?
- Hát eléggé ellustult, állandóan csak kettesbe akar lenni, ha meg nem akkor a haverjaival sörözni. De majd megtaláljuk a közép utat.
- Értem. És veled Kety?
- Nekem alakul egy srác, nem ismered. De nem várok tőle sokat.
- Akkor meg miért nem keresel mást?
- Hát addig jó ő, aztán majd lesz egy komolyabb.
- Nem értelek. Csak mert nincs olyan akivel komolyan gondolod ezért összejössz egy olyannal, aki amúgy nem is érdekel?
- Miért ne?
- Hát oké.
- Mi van veled Lin? Eddig még ha jól emlékszem te is így csináltad.
- Azok az idők már elmúltak.
- Hát azt vettük észre. Tök más vagy. Megsavanyodtál vagy mi?
- Nem, szimplán csak komolyabb lettem. Neked se ártana.
- Tudod mit? Kapd be! Tiszta köcsög vagy. Elhívsz, erre meg flegmázol, meg kioktatsz.
- Én egyáltalán nem flegmáztam. Csak elmondtam a véleményem. Régen még te se szóltál érte.
- Ja, az régen volt. Ezek szerint mindketten mások lettünk.
- Najólvan, nem akarok veszekedni, majd ha kicsit lenyugodtunk folytatjuk. De most lépek.
- Ne menj már. Még tök sok mindent beszélnünk kéne - mondta Ria kérlelően.
- Majd beszélünk, de most tényleg menni akarok.
- Hát jó. Csőci..
Lementem a partra ahol tegnap voltunk és leültem arra a sziklára.
Eléggé letört voltam Kety miatt. Lehet hogy tényleg én voltam a hibás, de nem értettem miért kellett felkapnia a vizet. Sokan mondják hogy a titkok minden ember kapcsolatait tönkre tehetik. De nem akartam ezt nekik elmondani, így viszont tényleg nem érthették meg miért lettem ilyen. Nem mintha ez rossz lett volna.
- Szia! - ült mellém Jacob hangtalanul, nekem meg majd kiugrott a szívem a helyéről.
- Jézusom! De megijedtem. Hogy kerülsz te ide?
- Ezt én is kérdezhetném - vigyorgott
- Csak lejöttem gondolkodni.
- Hát én is.
- Hm.. Vagy úgy. Akkor gondolkodjunk együtt. Jó a társaság.
- Benne vagyok. És min gondolkodsz.
- Magamon. Találkoztam a barátnőimmel, és Ketyvel nem értettünk szót egymással. Megváltozott ő is és én is. Már nem tudom ki vagyok.
- Azt én sem tudom, és azt nem hogy milyen voltál régen, de hidd el most csodálatos vagy.
- Ja, külsőre lehet. De én azt szeretném ha valaki magamért szeretne. Azért, ami belül van.
- De ha nem mutatod meg, nem nyílsz ki annak a valakinek, akkor hogyan szeretnéd hogy azt szeresse amit te meg se mutatsz?
- Ez igaz. De nehezen megy most. Nem tudom hogy hogyan vetkőzzem le a gátlásaimat, meg hogy hogyan döntsem le a falat amit magam köré húztam. Így biztonságos, mert ha nem nyitom ki a szívem, akkor azt nem is tudják összetörni. 
- Megértelek, de segíts kicsit hogy ledönthessem. Én nem fogok neked köntörfalazni, én többet szeretnék mint a barátod lenni. Kötődöm hozzád, ismerem az arcod minden négyzet méterét, tudom mikor mire gondolsz ha a szemedbe nézek. És tudom hogy idő kell neked. Én várni fogok annyit amennyit csak kell, de annyit kérek hogy vegyél figyelembe, ne csak úgy mint barátot.
- Már így is figyelembe vettelek. Én még csak.. pfúú.. Én csak még nem tudom mit akarok. 
- Jake! Jake! - hallottuk meg a távolból kiabáló fiúk hangját.
- Várj egy kicsit - mondta majd elindult a fiúk felé.
Figyeltem ahogyan beszélnek. Jake a tarkójára tette a két kezét és láttam hogy kínlódik. Valami nem stimmelt vele. Aztán mikor odajött közölte is.
- Mennem kell!
- Biztos? 
- Igen. Sietek. De majd felhívlak ha végeztem, oké? Ne haragudj, de fontos. Majd folytatjuk. Szia - köszönt el és már rohant is.
Én még ott maradtam tovább, és gondolkodtam.
Tudtam hogy egyszer úgy is tovább kell lépjek, és amiatt ami történt, nem taszíthatok el magam körül mindenkit. Nyitni fogok Jacobnak és megteszek mindent, hogy vele más legyen. Jó érzéseket váltott ki belőlem, és nem éreztem félelmet vele szembe. Sőt. Inkább nyugodt voltam ha ott volt. - határoztam el.
Hazamentem és beszéltem a nővéremmel erről.
- Na végre hogy megjött az eszed. Jake írtó helyes srác, és elég ránézni hogy megmondjam, oda van érted.
- Már csak valahogy ezt a tudtára kell adnom.
- Nem valahogy, hanem hívd fel hogy találkozzatok, és akkor mond el neki, hogy kész vagy hogy megpróbáljátok. Ennyi. Nem fog sokat rajta gondolkodni az tuti.
- Hát jó.
- Na hol a telód?
- Áh, most valami dolga van azt mondta ha végez hív.
- Nem baj hívd fel.
- Nem akarom zavarni. Majd ő hív.

Két nap telt el és Jake még mindig nem telefonált. Aggódtam, mert megígérte és úgy ment el hogy valami nem oké. Úgy döntöttem átmegyek hozzá, lehet beteg lett.
Kocsiba ültem és elindultam.
Odaérve kicsit tétováztam, de azért bekopogtam.
Billy nyitott ajtót.
- Héj Lindsey. Hát te?
- Szia Billy, én Jacobot keresem.
- Hát az a helyzet hogy ő most nincs itthon. De ha szeretnéd megvárhatod itt.
- Az jó lenne.
- Gyere be - mondta, majd hellyel kínált.
- És miét szeretnél tőle?
- Hát csak beszélni, meg aggódtam hogy történt-e valami, mert két napja nem hívott, pedig úgy volt.
- Jött pár srác a városba és balhéztak a srácokkal ennyi volt. Kár volt aggódni.
- Értem..
- Nem vagy éhes?
- Nem köszi, ettem otthon.
- Akkor jó. És amúgy hogy vagy?
- Jól vagyok. És te?
- Én is.-mondta aztán pár perc múlva egy csapat fél meztelen srác állított be az ajtón.
- Héééééé, Lin! - kapott fel Jake, és ölelt meg.
- Őhmm.. Bocsi hogy csak így váratlanul, de gondoltam rád nézek, mert eltűntél.
- Akartalak hívni, csak mindig ide-oda kellett mennünk, aztán nem volt rá időm. Nem haragszol?
- Dehogy.
- Akkor jó, Ők itt Jared, meg Seth, a többieket már ismered.
- Sziasztok.
Ők kedvesen bólintottak, aztán Jake behívott a szobájába.
- Remélem tényleg nem haragszol rám - nézett rám csillogó barna szemeivel. Elvesztem bennük. - Hahó. - vigyorgott.
- Ja, nem nem nem, dehogy.
- Mi van veled? - kérdezte röhögve.
- Semmi csak elgondolkodtam.
- Rajtam mi?
- Nem dehogy.
- aha.. - rögögött.
- Hát rajtad is egy kicsit. Sokat gondolkodtam mióta beszéltünk a parton, és úgy döntöttem hogy ideje félre tenni a múltat, és a jelennel foglalkozni.
- Vagyis?
- Hát, szóval.. Próbáljuk meg.
- Mit próbáljunk meg?
- Tudod, amit mondtál.
- Mit mondtam? - húzott fel.
- Ajj Jacob, tudod mit kapd be!
- Jól van na, csak hülyéskedtem.
- Hát ez nem volt valami vicces.
- Akkor most mégse próbáljuk meg?
- Dee... - annyira zavarba voltam, hogy az hihetetlen.
Jake felhúzott az ágyról, mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte hogy biztos vagyok e benne mire azt feleltem hogy igen. Ő pedig megcsókolt, hosszasan és lágyan. Ajkai falták az enyémet, édes nyelve pedig az enyémmel játszott.
- Már azóta megszerettem volna ezt tenni, mióta itt az ágyamon kinyitottad a szemed.
- Komolyan?
- Komolyabban. - mondta én pedig újra megcsókoltam, de most már hevesebben. Karomat átfontam a nyakán és lábujjhegyre ereszkedtem, mire ő felkapott és pörgött velem egyet.
Kopogtak az ajtón, és Embry jött be rajta.
- Héj Jake, mennünk kell.
- Egy perc..
- Oké..
- Pont most?
- Muszáj. Majd egyszer megérted. Valami van, amiről tudnod kell, de még nem tudom hogy mondjam el neked. Majd mikor eljön az ideje mindent megfogsz tudni rólam, és majd csak akkor leszünk együtt igazán.
- Mond el most.
- Most mennem kell. De este megkereslek.
- Ígérd meg.
- Ígérem - lehellt egy apró puszit ajkaimra, majd elment. Utána pedig én is hazamentem.
Az este végig azon gondolkodtam hogy mi lehet az a dolog, és hol van már Jacob. Megígérte, tudtam hogy el fog jönni, de az idő csak telt ő pedig sehol nem volt. Késő volt már, úgyhogy lefeküdtem aludni, és álomba gondolkodtam magam.

22.fejezet-

-Szóval, akkor hazaviszel?
- Persze, de előtte nem teszünk egy kis kitérőt?
- Milyen kitérőt?
- Hát, megehetnénk valamit - mosolygott.
- Most ettem, nem vagyok éhes, úgyhogy inkább ne..
- Őszintén szólva én se, de szeretnék kicsit még veled lenni.. A viszontlátás örömére gondoltam. Semmi hátsó szándék, ígérem.
- Jólvan, benne vagyok. Meghívhatsz egy kólára - mosolyogtam.
Beültünk egy kávézóba, és beállt az a kínos csend, amit el akartam kerülni.
- Hogy érzed magad mostanába?
- Jól - mondtam - és te?
- Én is, jól vagyok, örülök hogy te is. Egészen kivirultál.
- Pedig nem érzem úgy magam, de jobb az biztos.
- Mesélsz nekem magadról? Úgy ha már összehozott minket a sors - vigyorgott
- Nem hozott minket össze semmi, pláne nem a sors, de kérdezz nyugodtan, mit szeretnél megtudni?
- Kikkel élsz?
- A nővéremmel, a nagynénémmel, meg Anyuval.
- És Apukád?
- Ő Los Angelesben él a mostani élettársával.
- És ki az az Alex?
- Hhh.. Ő egy fiú akit el akarok felejteni.
- Mond el kérlek.
- A volt barátom.
- És mikor azt hitted rám hogy ő vagyok, miért menekültél el?
- Mert az a fiú egy undorító féreg. - kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam - Elég agresszív volt, bántott fizikailag, lelkileg, és szexuálisan is...- hajtottam le a fejem.
- Innen már kitalálom - mondta.
- Nem nehéz.. - néztem rá. A szemei sajnálatot, és elszántságot mutatott. Azt mondják a szem a lélek tükre, és szerintem ez igaz. Az ember érzelmeit a szemeiből lehet a legjobban kiolvasni, csak figyelni kell.
Az asztal felett a kezemre tette a kezét, amit én elrántottam.
- Mit művelsz?
- Semmit.
- Nem úgy tűnik.
- Nyugi, ez semmi.
- Neked.. Neked ez semmi. Te is az a fiú vagy..
- Milyen fiú?
- Akinek ezek a dolgok nem jelentenek semmit, és csak játszadozol. De velem nem fogsz.
- Nem is áll szándékomban Lindsey. Ne beszélj butaságokat, nem ismersz.
- Nem is akarlak. - mondtam majd kiviharzottam a kávézóból.
- Lindsey - szaladt utánam az utcára - Most meg mi bajod van?
- Te vagy a bajom. Tudtam hogy nincs fiú és lány barátság, de ezt te most megerősítetted.
- De miről beszélsz?
- Jajj ne tedd magad, látom ahogy nézel. De rajtam nem fog ez a nézés.
- Milyen nézés?
- Semmilyen. Na szia.
- Várj, legalább had vigyelek haza.
- Nem kell, boldogulok.
- Ne csináld ezt. Lehet hogy nem is találkozunk többé, és nem akarom hogy így váljunk el. - most szomorúságot véltem felfedezni a szemeiben.
Elgondolkodtam, és én is elszomorodtam amiért így bántam vele.
- Jólvan.
- Tényleg?
- Igen.
Beültünk a kocsiba, és beindította a motort.
- Figyelj, ne haragudj amiért ilyen voltam.
- Én nem olyan vagyok mint amilyennek gondolsz.
-  Sajnálom.
- Engedd hogy bebizonyítsam.
- Nem akarok tőled semmit Jacob. Én rossz dolgokon mentem keresztül, és Alex elérte, hogy minden fiúban a rosszat lássam. És ezt nem tudom megváltoztatni. Tudom hogy nem kéne előítéleteket szabnom, de talán így védekezek az újabb csalódástól.
- Megértem. De ha elzárkózol mások elől, és nem hagyod hogy jöjjön valaki aki megváltoztassa a véleményedet a fiúkról, akkor magától nem is fog.
- Lehet.. De még korai ez nekem.
- Én tudok várni.
- Miért, úgy gondolod te képes vagy rá?
- Tudom.
- Ha megelégszel azzal, hogy szép lassan kialakuljon egy barátság, akkor rendben van.  Ez nem megy egyről a kettőre.
- Örülnék neki.
Rámosolyogtam és bólintottam neki.
- Mi lenne ha azzal kezdenénk, hogy telefonszámot cserélünk?
- Jólvan - mosolyogtam.
Ő megadta az övét, én az enyémet, aztán még az út hátralévő részében beszéltünk.
- Köszi hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Akkor majd keressük egymást.
- Jólvan, szia - mondtam, majd kiszálltam, és bementem.
- Megjötteeeeem! - kiabáltam
- Csak én vagyok itthon - mondta Nora - Anyuék elmentek nem tudom hova.
- Akkor ez ez tökéletes alkalom - mondtam.
- Mire? - kérdezte.
Felérohantam és ledöntöttem az ágyra majd csikizni kezdtem.
- elég- sikongatta és lerúgott magáról.
- Hééj! Te szemét! - rántottam le a földre.
- Mi van Hugica, talán nem örülsz a randidnak?
- Nem randi. És amúgy meg jól elcsesztem. Tiszta idegbeteg lettem, és kiabáltam vele hogy ő olyan mint a többi pasi.
- De mert?
- Nem tudom, rámjött - mondtam.
- Az igen. Kimentél a gyakorlatból. Azt hiszem újra le kell ülnünk, és megtanítalak a pasizás rejtelmeire - mosolygott.
- Haha nem kell köszi. - mondtam aztán megcsörrent a telefonom.
- Jake hív. Most mit csináljak? Fel vegyem?
- Ne..
- De miért ne?
- Hagy hívjon csak.
Kivártam amig kétszer hívott, aztán megsajnáltam szegényt, és felvettem.