9.fejezet - Tévedés az egész?

Az álom rátelepedett a szemeimre, és reggelig szunyókáltam. 
Majd olyan tizenegy óra körül nyitottam ki szemeim. 
Bár ne tettem volna.

 Álmosan tápászkodtam fel az ágyból, és durcásan méricskéltem végig, hogy a szoba teljesen üres.
Magamra kaptam egy hosszú, kinyúlt pólót és lementem. Ott is körbenéztem, de Alexet nem láttam sehol. Legalább egy üzenetet hagyhattál volna. - morogtam.

Megreggeliztem, átöltöztem és elvégeztem a teendőimet, mikor kopogtak.
Egy idegen, harmincas éveiben járó, sötét hajú férfi állt az ajtómban és kedvesen mosolygott.
- Jó napot! - köszöntöttem. - Segíthetek valamiben?
- Szia Lindsey! - u, honnan tudja a nevem? - Engem édesapád küldött, hogy adjam át neked ezt - nyomott a kezembe, egy vaskos borítékot.
- Á, igen, köszönöm. - mosolyogtam rá. Várakozva figyelt engem, valószínű be akart jönni. Arra számított, hogy esetleg meghívom egy kávéra. De tévedt. Semmi kedvem nem volt jó pofizni. Na meg amúgy is. 
- Hát akkor...én....azt hiszem...
-Rendben. Viszlát. És még egyszer köszönöm - mosolyogtam rá, majd becsuktam az ajtót.
De szemét vagyok... - gondoltam magamban, de végig jót mosolyogtam a történteken. Vicces.
Megnéztem a telefonom, hogy nincsen-e nem fogadott hívásom, esetleg Alextől, de semmi.
Micsoda gentleman, lefektet, majd minden féle üzenet nélkül lelép. 
Lehet, hogy mégis csak arra kellettem neki? Nem, az lehetetlen. Alex szeret. Biztosan valami fontos dolga akadt. Ennyi. Meg lehet érteni.
Úgy döntöttem, áthívom Claut.
Felhívtam.
- Szia. Ráérsz most? - kérdeztem.
- Szia. Aha. 
- Oké. Akkor gyere át. Várlak. Puszi - mondtam, majd letettem.
Már mentem is kinyitni az ajtót, és rá két perccel, barátnőm már ott is volt.
- Na mond, mi az a fontos dolog? - kérdezte
- Semmi, csak unatkoztam, aztán gondoltam áthívlak - mosolyogtam rá álszentül. Igazából nem csak ezért hívtam. Hanem mert szükségem volt rá, hogy elmondhassam neki a bánatom.
- Óóóóké. - húzta el ezt az egy szót. 
- Na jó, tényleg van valami. Lefeküdtem Alexel - mondtam.
- Hogy mii? Na ne! Ez mos komoly..? Pedig azt hittem szüzen fogsz meghalni. Höh. - gúnyolódott.
- Kösz.
- Na jó nem. Csak vicceltem. Mesélj el mindent! Hallani akarom a legmocskosabb részeket is! - mondta
- Nem! Ez, ez nem olyan dolog Clau.. Ez most más. - mondtam. Biztos hogy nem fogom kiteregetni a szexuális életemet.
- Te kis izé. - húzta fel az orrát.
- Jól van na.. Amúgy ez még nem minden. - mondtam.
- Miért, mit titkolsz? - mosolygott.
- Tudod, megtörtént a dolog, aztán reggel mikor felkeltem sehol nem találtam őt.
- Hí. Na ne? Lehet, hogy van két lába, és elsétált? Komolyan?
- Ne legyél már ilyen. Ez tudod mennyire rosszul esik nekem? Én mindig is úgy képzeltem, hogy romantikus legyen meg minden. De ez így most nem az. Ez olyan, mintha csak meghúzott
volna, aztán se puszi se pá, lelép. Mintha csak arra kellettem volna neki. - mondtam.
- Lehet hogy csak dolga akadt. - mondta
- Nem, szerintem valami másról van szó. Lehet hogy nem kellek neki. Mert nem voltam elég jó neki.
- Úristen. Hagyd már abba ezt az állandó nyavalygást. Tudod mennyire idegesítő? Állandóan a kis tökéletes életeddel vagy elfoglalva, és ha történik veled valami, ami neked nem tetszik már egyből kivagy borulva. Úr isten, mi van ha nem tetszem neki? Mi van ha nem kellek neki? - utánzott - Kit érdekel? Tudod milyen kiborító vagy? Én hányszor jövök neked nyafogni? Hányszor? Lehetnél kicsit keményebb. Nem egy virágszál. Egyáltalán hallottál te már engem nyavalyogni? Nem hiszem! És tudod mi a legviccesebb? Hogy téged csak is a saját magad gondja érdekel. Megkérdezted már tőlem egyszer is, hogy mi a helyzet velem? Nekem sokkal nagyobb okom lenne rá, hogy kiboruljak. A szüleim válnak, holott az anyám már megint terhes, akkor anyagilag sem állunk fényesen, de én mégsem kezdek el neked hisztizni. Nem neked kell elviselned nap mint nap, hogy az apád veri az anyádat, közte téged is, meg elég nekem Anyám hisztérikus kitöréseit hallgatni. Nem azért menekülök el ide, az otthoni gondjaimtól, meg Anyámtól, hogy aztán itt meg téged kelljen hallgatnom. Érted? - mondta könnyes szemekkel, miközben az idegességtől a kezei remegtek.
Az első pár mondatánál neki estem volna, hogy hogy merészel velem így beszélni, aztán megértettem őt. Mennyire igaza volt. Tényleg nem tudtam róla semmit.
- Ne haragudj.
- Nem arról van szó Lindsey! Egyszerűen csak elegem van mindenből. Már sehol nem lehetek egy picit is gondtalan. Érted? A barátaimmal nem akarok lenni, mert ők tudnak rólam mindent és csak ez lenne a téma, hogy na anyádékkal mi van? Állandóan ez megy. Neked is csak ezért nem akartam elmondani eddig, mert nem  akartam, hogy ez legyen a téma, vagy hogy esetleg sajnálj. - mondta
- Nem vagyok hülye, értem én. De ne aggódj, nem fogom ezt felhozni többet, ha csak te nem akarod. És igazad van abban, hogy össze vissza nyafogok. De ez még nem jelenti azt, hogy tökéletes az életem. Egyáltalán nem az. Én sem tárulkozódok ki neked teljesen. Vannak dolgok, mikről nem tudsz. Ezért talán tökéletesnek tűnhet az életem, de hidd el nem az. - mondtam.
- Akkor legalább nem vagyok egyedül - nevetett keserűen. - Na de jobb, ha én most megyek.
- Rendben.
- Na de figyelj, fel a fejjel, hülye hogyha csak ennyire kellettél neki. Lépj tovább. - mondta, majd kiment.
Engem meg elkapott a rossz érzés.  Ha már Clau is ezt mondja, akkor tényleg baj van, és csak kihasznált.
****
Másnap mikor felkeltem, felöltöztem, reggeliztem, majd leültem a TV elé.
Egy nagyon jó filmet adtak, de valahogy nem tudtam rá figyelni. Főbb témája a romantika volt, amiben én igen nagy hiányt szenvedtem.
Nem érdekelt, ha ezzel most én leszek a szánalmas, mert én kezdeményezek, de fogtam a telefonomat és felhívtam.
"Szia, itt Alex, kérlek hagyj üzenetet" egyebet sem lehetett hallani csak is ezt. Már rengetegszer felhívtam de semmi.
Azt hittem, biztosan csak nekem nem elérhető. Mert volt mikor kicsengett, aztán kinyomták. Ezek szerint, mégis csak kihasznált, és az összes szava hazugság volt.
Ez annyira fájt. Eddig egyszer volt barátom, de az sem volt komoly. Mármint az én részemről igen is az volt, de a srác csak kihasznált. Épp mint most Alex. Ez az én szerencsém.
A napom unalmasan telt. Felhívtam apuékat, anyát, meg Norát.
- Szia Hugicám - köszönt édesen.
- Szia Nővérkém - nevettem bele a telefonba.
- Na mizujs arra? Apáék mikor óhajtanak hazamenni? - kérdezte.
- Áh, nem tudom. Most minden annyira összejött. - mondtam keserűen, amit Nora észre is vett. Nem is ő lett volna, ha nem így tett volna.
- Na! Mi az?
- Hát akit mondtam srácot Alexet, összejöttünk.
- És kitalálom. Biztos szakított veled az a mocsok. szakított félbe.
- Nem, ott azért még nem tartunk. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy átvert. Tegnap előtt este lefeküdtünk. Reggelre eltűnt. Tegnap még nem hívtam, de ma már igen, többször is, de semmi válasz.
- Hogy mit csináltál? Te eszednél vagy? Hogy tehetted ezt? Még csak épp hogy összejöttetek. Te meg már egyből szétteszed neki a lábad?! Iszonyúan csalódtam benned. Mást vártam tőled. - mondta
- Te beszélsz? Mintha te másképp tettél volna! 
- Hát épp ez az! Hogy én elszúrtam és azt hittem legalább neked lesz annyi eszed, hogy nem fogod, mert tanultál az én hibámból, de nem! - mondta
- Nora, most nincs erre szükségem érted? Nem azért mondtam el, hogy te neki álljál kiabálni velem. Hanem hogy mellettem légy. Megbíztam benned. - próbáltam meghatni. Amúgy tudtam, hogy igaza volt, de szükségem volt a tanácsára.
- Jó, oké. De tudd, hogy akkor sem örülök neki. Sőt. - mondta
- Jó, oké. Na de szerinted mit kellene tennem?
- Hát mindenképpen beszélned kellene vele. Hogy mi okból lépett le csak úgy. De mivel nem ismerem a részleteket, nem tudhatom mi is történt igazából, így hát nehéz következtetéseket levonni. De én biztos kiakadnék. Nem vagyok én egy olcsó lotyó, hogy csak simán elviseljem ezt. Te sem vagy az, szóval ne hagyd ennyiben. Én nekiesnék, hogy mit képzel magáról. Lefektetett, hazugságokat mondott, aztán csak úgy lelép. De mivel még nem múlt el vagy egy hét, így még bármikor jelentkezhet. Lehet, hogy csak dolga van. Fogalmam sincs. - mondta.
- Áh, nem tudom mit kellene tennem. Engem megbántott.
- Akkor mond el neki. Ennyi.
- Gondolod?
- Hát persze. Ez a legokosabb amit tehetsz. Szó nélkül semmi kép se hagyd, mert még a végén ki tudja minek gondol el.
- Hát jó. Anyuékkal amúgy mi van? És veled, meg a barátoddal?
- Ők megvannak. És mi is. Semmi különös. Unalom van nélküled. Hiányzol mindenkinek. Vany meg a többiek,  akiket nem nagyon ismerek, na mindegy a lényeg hogy a barátaid is szorgosan érdeklődnek irántad. Úgyhogy jó lenne ha sietnél haza. - nevetett.
- ha ha. Igyekszem jó?
- Remek. Na megyek, mert az uram mindjárt megérkezik.
- Az urad? - kérdeztem csodálkozva
- Igen, mert úgy civakodunk mint egy házaspár. Anyuék ragasztották ránk. Meg se szólalj. Tudom, röhej. Na puszillak drágám, nagyon hiányzol. Vigyázz magadra.
- Okés, én is titeket és rendben, vigyázni fogok. - köszöntem el én is, majd már cuppogás után letettem.
Időközben üzenetet kaptam, így gyorsan elolvastam.
" Miért kerestél? Alex "
Az arcom, egy irtó mérges fintorba torzult. El szörnyülködtem. Csak ennyit tud mondani? Hát ez hihetetlen.
Azonnal fogtam és felhívtam.
- Szia. 
- Szia. Elmondjam neked miért kerestelek? Csak úgy eltűnsz, mindezek után, ráadásul üzenetet sem hagysz, majd amikor hívlak nem veszed fel a telefont. Na, van tipped? Mégis mit képzelsz magadról? Tudod mennyire rosszul esett? Ezek szerint fogalmad sincs róla. Na meg mi az, hogy....
- Lindsey kérlek higgadj le jó? Most semmi kedvem veled veszekedni világos? Amúgy  tudod milyen gyerekes vagy? Látom, ezt meg te nem tudod. Ha hallanád magad. Majd ha tudsz normálisan beszélni, keress meg. Szia. - majd ezzel letette.
Ez meg mit akar jelenteni? Még ő van megsértődve? Hát ezt nem hiszem el! - üvöltöttem magamban. 
Idegileg kikészültem. 




Még is összehoztam a fejezetet, a kedvetekért. Nem mintha látnám hogy akarnátok, de mind1....Amúgy itt fognak beindulni az események ha valakit érdekel.. A jelentkezőket szívesen várom kommentekben!! Pusz! Igen, ez egy célzás volt, hogy írjatok komit! Köszi, puszi!
♥
Amúgy hajnali 3 múlt 28 perccel, szóval puszit nekem! :)

Így állunk

Sziasztok!
Annyit szeretnék mondani, hogy most nem jutok géphez, most is barátnőmtől( Lilitől/Domitól) írok, mert az én gépemet újra kell telepíteni...Úgyhogy fejezettel kapcsolatban annyit, hogy nem tudom pontosan megmondani mikor tudom feltenni..:/
Amúgy az biztos, hogy most fognak kibontakozni a szálak, az eddigi fejezeteket nevezhetjük amolyan bevezető féleségnek..:)
(kacsint)
Puszillak titeket, és kitartáááááást!!!:D

8.fejezet-Indulatok

Ne oltsatok le! Tudom lehet korai...De ettől még nem....Na jó nem finomkodom..Kurva!:)
Jó olvasást!! Pusziiii♥

Arra ébredtem, hogy pittyeg a telefonom. Mi? Ébredtem? Miért elaludtam? Ezek szerint igen...
Egyből rákaptam a tekintetem a faliórára. Este nyolc óra felé járt az idő. Fáradtan odanyúltam a telefonomért, amit valószínű álmomban lelöktem a földre, azért volt ott. 
Te Szent Ég! Hét olvasatlan üzenet!
Nyafogva megnyitottam, majd olvasni kezdtem egyesével.
"Szia, Alex vagyok. Mit csinálsz?"
"Szia,már megint én. Ráérsz most?"
"Hmm..Ezek szerint nem vagy rám kíváncsi?"
Tovább olvastam még az ehhez hasonló üzeneteket, és még volt egy ilyen is. "Édes, húzod az agyam. Hallani akarom a hangod! - Hmm. De édes.
Hát jó, halljad - gondoltam magamban, majd tárcsázni kezdtem a már kívülről ismert számot, és hívtam.
- Ó, végre már! Már kezdtem aggódni érted. Semmi életjelet nem adtál magadról - mondta.
 - Igen, tudom, ne haragudj, csak elfoglalt voltam. És nem hallottam hogy jelez a telefonom.- füllentettem. Most mondtam volna, hogy igen, tudom, csak én nagyban aludtam? Akkor még a végén elkönyvelt volna magának, valami lusta libának.
- Értem. De hát mi jobb dolgod lehet nálam? - kérdezte. Ezen nevetnem kellett.
- Hu, ez fogós kérdés. - mondtam.
- Ha-ha. Amúgy mit csinálsz? - érdeklődött.
- Semmit. Unatkozom. És te? - kérdeztem.
- Én is. Unatkozhatnánk együtt, mit szólsz?
- Hm.. És mégis hogyan szeretnél unatkozni? - kacérkodtam. Nem is tudom mi ütött belém. Mint egy olcsó..............nem is mondom ki inkább mi.
- Hát ezt nehéz lenne elmondani. Ráérsz most? - kérdezte. Na ne, ezek után semmi jó, mármint nem az hogy nem jó, de semmi okos dolog nem sülhetne ki. Valamit ki kell találnod Lin!!!!!! - gondolkodtam. Ha most találkoztam volna vele, akkor ki tudja mi történt volna.
- Hát az a helyzet, hogy csak egy fél órám lenne. Az meg annyira elég hogy ideérj. Mert  átmegyek egy barátnőmhöz. - magyarázkodtam. Nem akartam megmondani, hogy csak azért nem akarok vele találkozni, mert már ez a beszélgetés is eléggé hogy is mondjam..Korai volt a mi kapcsolatunknak.Hisz még csak aznap jöttünk össze.
- Milyen barátnődhöz? - kérdezte. Oké, aranyos hogy érdeklődik, na de ennyire?
- Itt ismertem meg, és már is nagyon jóban vagyunk. Norának hívják. Teljes név, telefon szám, lakcím nem érdekel esetleg? - kérdeztem kissé nyersen.
- Nem, kösz. - mondta.
- Na nekem mennem kell. Majd beszélünk. Szia. - köszönt el, majd meg se várva válaszom letette.
Kicsit bűntudatom volt. Sőt nem is kicsit. Ha már most hazudok neki, a kapcsolatunk elején, akkor mi lesz később? hogy lesz meg köztünk a bizalom? Olyan buta vagy Lindsey! - szidtam magam.
Hogy enyhítsek a saját magam iránt érzett haragomon, odasétáltam az íróasztalhoz, letettem a telefonom, és felvettem a könyvet, majd az ágyhoz sétáltam vele, és olvasni kezdtem.
Addig addig olvastam, amíg kordult egyet a gyomrom. De ez nem az az éhség jelzés volt, ami szokott. Most nasira vágytam.
Lementem a konyhába, majd felkapcsoltam a villanyt. -Jé, már milyen sötét van.- gondoltam, majd odasétáltam a szekrényhez, és kivettem belőle egy zacsit, teli csokival. Csak is a kedvenceim. KitKat, Milka, Balaton, Twix, Snickers...
Leoltottam a villanyt, majd felmentem. Már a szobámban is szürkült, így felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát, és visszafeküdtem az ágyra, majd tovább olvastam. Próbáltam bele merülni az eseményekbe, de a telefonom csörgése megzavart.
- Halló? - kérdeztem, meg se nézve a kijelzőn, hogy ki hívott.
- Szia, Alex vagyok. Hogy szórakoztok? Jól érzitek magatokat? - kérdezte sejtelmesen.
Szóval még mindig haragszik.
- Igen, nagyon jól. - feleltem tömören. Kérlek, Istenem, csak most ne kezdjen el kérdezősködni! - kívántam. Sikertelenül..:/
- És, mit csináltok? - kérdezte. Aj.
- Ő, hát mi most éppen főzőcskézünk. Előbújt belőlünk a konyha tündér! - motyogtam.
- Mit főztök? - kérdezte. Ah, ezek a fogós kérdések.
.....Gondolkodási szünet.....
- Tejbegrízt! - vágtam rá, túlságosan is hamar. Mint aki épp most találta ki.
- Hozzál már majd nekem is! - mondta. Na nesze. És most  mit mondjak? - estem kétségbe.
- Hát ha marad - nyögtem.
Ekkor hallottam valami óriási puffanást a ház elől. Elemeltem a telefont a fülemtől, hogy jobban halljam a kinti zajokat.
Ekkor valami férfi hang morgolódását hallottam kintről, és mintha magam mellől is.
Nem törődtem volna vele, ha nem hallottam volna újra.
Elindultam lefelé, halkan és óvatosan, mikor hallottam hogy Alex beszél hozzám. Ekkor jutott eszembe, hogy teljesen meg felejtkeztem róla.
- Alex bocsi, csak hangokat hallottam odakintről. Nora WC-n van, biztos nem ő az, szerintem van itt valaki. Kimegyek és elintézem. - tudtam, úgyse érti majd miről makogok, de magyarázkodni meg nem akartam neki, így letettem, anélkül hogy foglalkoztam volna azzal, hogy még valamit hevesen el kezd motyogni.
Odaosontam a konyha pulthoz, és kivettem a fiókból a sodrófát.
Kicsit megijedtem, de biztos voltam magamban. A régi sulimban, iszonyatosan sokat verekedtem. Mindig is fiús csaj voltam ilyen téren.
Mire az ajtóhoz értem kicsit megijedtem, de biztos voltam magamban és tudtam, hogy sikerülni fog.
Hangtalanul kinyitottam az ajtót és rögtön kémlelni kezdtem "támadómat".
Oldalra nézve megpillantottam egy fekete pulcsiban álló férfit. A sötétben nem tudtam felmérni, kivel állok szemben. Megindultam felé, de ő még mindig sokkosan bámult rám vagy mi. Ha-ha..Biztos nem számított rám. 
Már majdnem elértem, mikor elkezdett szaladni, de én sem tétlenkedtem. Amint beértem, rávertem egyet a vállára a sodrófával, majd megint és megint.
Amikor elesett, még egyet ráütöttem, de azt már a hasára.
De biztos ami biztos, még bele rúgtam párat.
- A kurva anyádat, te szemét állat! Mit képzelsz te magadról he? Nesze, nesze, nesze! - minden egyes szónál egy alapos rúgással jutalmaztam
- Elég már! Figyelj már rám! - kiáltozott! Olyan ismerős volt a hangja, de a kutya se törődött vele.
Amikor a házunk elé, az ajtóhoz értünk, felkapcsolt a mozgás érzékelő.
Amikor a fény rásütött  az arcára, felismertem őt. te Jóságos Atya Úr Isten!!!!!!



(Alex szemszöge)



Miután megbeszélésem volt Martinnal, úgy döntöttem küldök egy SMS-t szerelmemnek.
" Szia, Alex vagyok, mit csinálsz?" - írtam. Vártam, de semmi válasz. Úgy döntöttem írok még egyet.
Arra se kaptam választ, úgyhogy írtam még, még és még.
Már nagyon ideges voltam. Mi az hogy nem válaszol? 
"Édes! Húzod az agyam. Hallani akarom a hangod."
Vártam, de a válasz még mindig nem érkezett meg. Kimentem a büfébe, és vettem egy szendvicset.
El kezdtem enni, mikor megszólalt a telefonom. 
- Ó, végre már! Már kezdtem aggódni érted. Semmi élet jelet nem adtál magadról - mondtam aggódóan, mégis boldogan, hogy felhívott.
 - Igen, tudom, ne haragudj, csak elfoglalt voltam. És nem hallottam hogy jelez a telefonom.- magyarázkodott.
- Értem. De hát mi jobb dolgod lehet nálam? -  kérdeztem komolyan, pedig a nevetés fojtogatott.
- Hu, ez fogós kérdés. -mondta ő is nevetve. Olyan édes mikor nevet. Mondjuk ő mindig édes.
- Ha-ha. Amúgy mit csinálsz? -kérdeztem kíváncsian. Remélem semmit, mert terveim vannak veled. - gondoltam.
- Semmit. Unatkozom. És te? - kérdezte.
- Én is. Unatkozhatnánk együtt, mit szólsz? - kérdeztem, remélve belemegy. Elmehetnénk vacsorázni, vagy amit csak szeretne. - fantáziálgattam. Hát ez is furcsa tőlem. Máskor az unatkozás alatt mást értettem volna. De Lindsey nem olyan, és mellette már én sem.
- Hm.. És mégis hogyan szeretnél unatkozni? - flörtölgetett. Nocsak nocsak..
- Hát ezt nehéz lenne elmondani. Ráérsz most? - kérdeztem. Egyébként is meg akartam kérdezni. De lehet, ez most furcsán jön ki - gondoltam. Megőrjít ez a csaj!!!
- Hát az a helyzet, hogy csak egy fél órám lenne. Az meg annyira elég hogy ideérj. Mert  átmegyek egy barátnőmhöz. - mondta olyan furcsán. Mindig is megéreztem ha valaki hazudik. Ez most sem volt másképp. Szóval le akar rázni. Vagy talán, mással találkozik??? - kombináltam, mint egy öreg asszony. De hát Istenem, férfiból vagyok. 
- Milyen barátnődhöz? -kérdeztem. Na kíváncsi leszek, erre mit válaszol.-gondoltam
- Itt ismertem meg, és már is nagyon jóban vagyunk. Norának hívják. Teljes név, telefon szám, lakcím nem érdekel esetleg? -na tessék. Itt bukott le. Ha nem tette volna ezeket a végére, még el is hittem volna talán. De így!? Ha tényleg igaz lett volna, akkor rendesen válaszolt volna.
- Nem, kösz. - mondtam. - Na nekem mennem kell. Majd beszélünk. Szia. - tettem hozzá, majd kinyomtam.
Valamit titkolt előlem, és nem tudtam hogy mit. Ez teljesen fel idegelt. Egyébként is hirtelen haragú vagyok.
Elhatároztam, kis időn belül, mondjuk egy tíz perc múlva elindulok, és meglátogatom. Tudnom kell, hogy mit titkol előlem. Ha már egyszer a csajom, nem hazudhat nekem. De ha mégis, én nem fogom hagyni, hogy hülyének nézzen.
Amint elkészültem, elindultam Lindseyhez.
Leparkoltam a házuktól pár utcányira, majd elindultam. Hirtelen nagyon nagyot csalódtam. Tudtam, hogy Lindsey hazudik, de még rosszabb volt látni, és teljesen meggyőződni róla. A konyha ablakból kiszűrődtek a lámpa fényei, és ez elárulta hogy itthon van. Holott azt mondta, ő megy el a barátnőjéhez.
Átmásztam a kerítésen és odamentem a ház oldalához.
Ekkor vettem észre, hogy a földszinten eloltódnak a lámpák, és egy kicsivel később pedig Lindsey szobájának az ablakából láttam égni a lámpát.
Elővettem a telefonomat, és hívtam.
- Halló? - kérdezte.
- Szia, Alex vagyok. Hogy szórakoztok? Jól érzitek magatokat? - tettem fel a kérdést, kissé nyersen.
- Igen, nagyon jól.
- És, mit csináltok? - próbáltam lebuktatni.
- Ő, hát mi most éppen főzőcskézünk. Előbújt belőlünk a konyha tündér! - hazudta. Milyen kis átlátszó.
- Mit főztök? - Na kíváncsi vagyok mit mond!
- Tejbegrízt! -  mondta egy jó fél perces késlekedés után. Aha, jó szöveg. És ha mégis, akkor ezen miért kellet ennyit gondolkodni? Ezen már nevetnem kellett, annyira nevetséges volt. De azért édesen hazudik. Csak nem éppen valami jól. - gondolkodtam.

- Hozzál már majd nekem is! -kértem. Bírnám, ha most csak azért főzne, hogy adni tudjon. - röhögtem magamban.
- Hát ha marad - nyögte, majd hallottam, hogy nagyot nyelt. Neki akartam támaszkodni, a házuk falának, mikor felborítottam a gereblyéket, amik neki voltak támasztva. Hangos csörrenéssel értek földet, mire én felmordultam. Gondoltam, hogy gyorsan kinyomom a telefont, de akkor magyarázkodhatnék. Elemeltem a fülemtől, hogy még véletlenül se hallja azt a puffanást, amit kintről is, ha egyáltalán meghallotta.
Elkezdtem felállítani őket, mikor a másik kettő, amit már neki döntöttem a falnak, újra felborult.
- Ezt nem hiszem el! Ha az előzőt nem is, ezt biztos hallotta. Ekkora hülyét mint én. - morgolódtam ügyelve, hogy le ne bukjak. Mivel Lindsey nem szólt semmit, jelezve hogy valamit észlelt volna, így megnyugodtam. Elkezdtem neki magyarázni, hogy eltereljem a figyelmét, ha netán mégis hallott volna bármit is,  de ő semmit nem válaszolt.
- Alex bocsi, csak hangokat hallottam oda kintről. Nora WC-n van, biztos nem ő az, szerintem van itt valaki. Kimegyek és elintézem. -  mondta.
- Ne Lindsey, csak én vagyok gondoltam meglep - de feleslegesen folytattam volna, mert ő már letette. Elgondolkodtam, hogy most tényleg kimerne e jönni? És mi van ha egy óriási nagydarab állat lenne? Akkor is kijönne? Á, biztos csak viccelt.
De nem volt időm tovább gondolkodni, mert ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és ő lépet ki rajta.
Azt hittem elnevetem magam, csodálkozásomban, és mégis kínomban. Most vajon mit hihet? Azt már nem hallotta, hogy csak én vagyok. Azt hiszi, hogy egy betörő? 
- Júj! Úr Isten! Egy jó nagy sodrófa volt a kezében, és felém közelít, azt viszont nem látja hogy csak én vagyok. Nem ismer fel. - estem kétségbe.
Próbáltam menteni ami menthető, nem akartam lebuktatni magam, így úgy gondoltam elrohanok. Fogtam, és már mentem is, mikor ő már gyorsabb volt.
Amint utol ért, ráütött egyet a fával a vállamra, és még kettőt.
A nagy ütés hatására megpördültem és elestem. Majd hasba ütött. Annyi minden pörgött le a fejemben.
Majd azt észleltem, hogy elkezd rugdosni. Felnyögtem, és próbáltam megszólalni, de nem ment. Amikor hasba ütött, bár inkább az a gyomor szájam volt, elkezdtem fuldokolni. 
- A kurva anyádat, te szemét állat! Mit képzelsz te magadról he? Nesze, nesze, nesze! - és újra rugdosni kezdet. Még sosem hallottam őt így beszélni, és ez meglepett. Olyan volt mint egy vadmacska. Bár mással voltam elfoglalva, és nem azzal hogy csodálkozzam.
- Elég már! Figyelj már rám! -  na végre megtaláltam a hangom. De őt ez sem érdekelte. Nem elég, hogy engem nem ismer fel, jó oké, sötét van, ez igaz, de hogy a hangomat sem? Bár igen rekedtes volt.
Nem akartam őt bántani, nem akartam hogy megsérüljön, így próbáltam elmászni. De ő követet, és tovább rugdosott nyögdécselve. Mikor elmásztam a házuk elé, felkapcsolódott a mozgás érzékelő lámpa az én szerencsémre. A hátamra fordultam, és rá néztem. 
Láttam a szemében a felismerést!


( Lindsey szemszöge )


Még mindig sokkosan bámultam rá. Nem értettem hirtelen, mi is történt. 
Félholtra vertem a barátomat! Ez képtelenség! De várjunk csak! Alex beakart törni hozzám?
Csak néztem, és próbáltam megszólalni, de csak tátogtam.
- Épp itt volt már az ideje! - mondta rekedtes hangján.
Ezt el sem hiszem! Most mi lesz?
- Hu! - nyögtem. - Úr Isten! Várj, segítek! - mondtam, majd átkaroltam, és felhúztam a földről. Besegítettem a házba, majd leültettem a kanapéra.
- Azonnal jövök, hozom az első segély dobozom! - mondtam, majd felviharzottam a szobámba, és pár percen belül már lent is voltam.
Máskor a nagy ijedség miatt már zokogtam volna, de most még annál is jobban meg voltam rémülve, és még arra sem voltam képes.
- Alex! Jézusom! Nem tudtam! - mondtam remegő hangon, majd kikapcsoltam a doboz zárját.
- Tudom. És te ne haragudj, hogy rád ijesztettem. Nem haragszom. - mondta. - Segítenél?
- Persze! - mondtam, majd segítettem levenni a pólóját. Gyönyörű, izmos teste lila, piros foltokkal voltak díszítve.
Izmos. Izmos. Hát persze. Ekkor esett le, hogy miért is nem védekezett. Ha egy komoly betörő lett volna, biztos nem bántam volna el vele. 
- Alex, én olyan buta vagyok. Nem is hitem volna, hogy te vagy! Nagyon haragszol? - kérdeztem megint.
- Nem. Azért nem, mert tévedtél. De miért hazudtál? Mi van a barátnőddel? Na és a tejbegríz? - kérdezte. Basszus! 
- Ú. Én, én csak kitaláltam az egészet. - sütöttem le a szemem, miközben egy csúnya zúzódást kezeltem le. Ujjaimmal végigtapogattam a vállán lévő sebet, hogy nem e sérült meg komolyabban, majd fújtam rá egy nyugtató hatású spray-t.
- Miért? Miért hazudtál? - vont kérdőre teljesen jogosan.
- Azért, mert azután a telefon beszélgetésünk után, teljesen elszégyelltem magam, hogy most biztos egy könnyűvérű nőcskének nézel majd, és nem mertem volna a szemed elé kerülni. - mondtam, miközben egy még rondább sebet fújtam meg, ami ki is sebesedett, és vérzett is. 
- Jaj de buta vagy. Nekem még tetszett is az a beszélgetés. Meg sem fordult ilyen a fejemben. - mondta ő, nyugtatólag.
- Hékás. Várjunk csak. Te mit kerestél itt? - jutott az eszembe. 
- Ja, hát szóval, én csak levetem a beszélgetésből hogy valamit eltitkolsz, megéreztem és eljöttem ide, mikor láttam hogy égnek a lámpák, így megbizonyosodtam róla és ekkor felhívtalak, hogy talán bevallod-e, vagy tovább füllentesz. Aztán véletlen eldöntöttem pár gereblyét és onnét már tudod. - mesélte. Elnevetem magam, és ő is velem nevetett. Ez már tényleg nevetséges volt.
Ekkor közelebb hajoltam hozzá, hogy ellássam egy másik sebét, és elkezdtem fújni. Mire ő megcsókolt. Én pedig vissza. Most nagyon jól esett a csókja. Átvetettem az egyik lábam a térdén, és az ölébe ültem, majd úgy csókoltuk egymást, mire ő végighúzta nagy, forró tenyerét a testemen, egészen a felsőm alatt.
Tovább csókolta az arcom, onnét a nyakam, majd a dekoltázsom, ami egészen kilátszott jól kivágott felsőm alól.
Karjaimmal átfontam a nyakát, és még közelebb húzódtam hozzá, mire karjai lesiklottak a derekamra, csípőmre, majd a combjaimra, és erősen tartva felállt, és az emelet felé vette az irányt. Nem tiltakoztam, és a nyelvünk még mindig hevesen
" ismerkedtek " egymással.
Azután pedig már csak azt érzékeltem, hogy az ágyamon fekszem, ő pedig felettem van, és úgy csókol.
Körmeimet végighúztam izmos hátán, majd lábaimat átfogtam derekán. Az ő, és az én ágyékunk, szorosan egymáshoz feszültek. Ezzel észlelhetem, mennyire kíván engem.
Pont mint én őt.
A szája elszakadt az enyémtől, és ujjaival felgyűrte a pólóm, majd levetette azt.
- Zavaró tényező. - mondta, majd újra rátapadtak édes ajkai az enyémre.
Utána még sokáig öleltük, simogattuk egymást, csókoltuk a másikat, míg el nem értünk addig a pontig, hogy már egyikünkön sem volt ruha.
Alex forró érintése, csak vészesen közeledett az ágyékomhoz. Mikor a keze célba ért, azt hitem menten elélvezek. Lágyan érintette meg a nőiességem, és tudtam, hogy ez az amire vágytam. Másik keze, meztelen testemen siklott végig. Először a nyakam hajlatától a melleimen, és végig a hasamon. Miután ő abba hagyta az én kényeztetésem, én vettem át a helyét. Kezem a mellkasáról, lesiklott ODA.
Éreztem, hogy mély levegőt vett. Vadul kényeztette ajkaimat, mialatt én mást kényeztetem. Valami egészen jobbat.
Ajkaival végigcsókolta a testemet, majd újra felém kerekedet, és akkor éreztem hogy eggyé lettünk. Hangos nyögéssel jeleztem, hogy mennyire jó, bizsergő érzéssel telt el, hogy ő, és én, ezennel eggyek vagyunk. Nem csak a testünk, de a lelkünk is összeforrt.
Valamilyen módon, én kerültem felülre. Csípőm mozgatásával egyre és egyre gyorsabban diktáltam az ütemet, és a fejemet hátrahajtva élveztem a gyönyört.
A testem megremegett, szaporább nyögések szakadtak fel a torkomból, és Alex is hevesebben vette a levegőt, egészen addig, amíg egyszerre kerített minket maga alá az élvezet. Az a csodálatos érzés, ami csak úgy tombol a tested minden pontjában, majd amikor elérsz ahhoz a ponthoz, hogy a hideg, és a forróság egyszerre járja át a tested, majd megérzed, amit az elejétől fogva érezni akartál. Az le írhatatlan, elmondhatatlan. Csak jó partnerre kell lelni.
Egyszerűen isteni volt, mikor én is végigmehettem ezen, most először. Kívánni se kívánhattam volna szebbet. Vele, akit iszonyatosan szeretek. Aki vigyázott rám. 
- Szeretlek - súgta édesen a fülembe, majd magához ölelt.ú
Kényelmesen elhelyezkedtem karjaiban, és lehunytam a szemem.
- Én is szeretlek téged.
Az éjszakám tökéletes volt, egy tökéletes férfival.
És még így, sérülten is remekül teljesített, akkor mi van, ha elemében van? - gondoltam magamban, majd erre fel kellet kuncognom.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi. - mosolyogtam, majd egy puszit leheltem ajkaira és visszafeküdtem.
Az álom rátelepedett a szemeimre, és reggelig szunyókáltam. 
Majd olyan tizenegy óra körül nyitottam ki szemeim. 
Bár ne tettem volna.