21.fejezet - Viszontlátás

- Lindsey! Hogy vagy?
- Majd elmondom mi történt, de most megkérlek hogy gyere értem. Itt vagyok Forksban a cukinál ahova régen sokat jártunk, tudod...
- Mit keresel..
- Anyu! Mondom, hogy majd elmondom, de most jó lenne ha értem jönnél..
- Figyelj, érted küldöm a nővéredet, én most nagyon nem érek rá. Jó?
- Jól van. Siessen! 
- Oké, szia.

Nagyjából húsz percet kellett várjak, már tűkön ültem. Leállt előttem az én hiányolt autóm, amit megengedtem Norának hogy vezessen, amíg én távol vagyok, mivel a sajátját szervízbe kellett vinni.
- Még mindig az én kocsimmal jársz? - kérdeztem beülve mellé.
- Igen, mivel az enyémet megint el kellett vinni, na de most szerintem nem ez a legfontosabb! Hogy hogy itthon vagy?
A nővéremnek minden titkomat elmondtam, és ki akartam magamból adni.
- Történt pár dolog.
- Milyen pár dolog Lin mond már!
- Apu meg az új barátnője elutaztak, mert a csaj apja beteg lett. Én meg összejöttem egy sráccal. 
- Milyen sráccal?
- Alexnek hívják. Elég pénzes és piszkosul jóképű.
- Igen és? Mond már! 
- Jó, ha nem szólnál bele állandóan, már elmondhattam volna. Szóval, összejöttem vele. Szép volt minden, aztán rajtakaptam őt amint épp más nővel volt. Erre én kivertem a balhét. De teljesen jogosan, te is ezt tetted volna. Mire ő megütött. Én vissza.. Ő megint.. Aztán hazaküldött, és megfenyegetett, hogy át fog jönni, és ha nem talál otthon, vagyis Apu házába, gondok lesznek. Én meg mit tudtam volna csinálni? Tudtam hogy elég befolyásos, bármit elér amit akar. Nem akarom részletezni, de többször megvert. Csúnyán. Ráadásul meg is erőszakolt.
- Úr Isten! 
- Aztán a szomszédban lakott egy csajszi, Clau akivel jóba lettem, és ő segített megszököm, mivel Alex bezárt a házba. És olyanokat mondott hogy vele kell legyek, meg hasonlókat. Szörnyű volt!
- És most mi a terved?
- Ez volt a tervem, hogy hazajövök, itt nem talál rám.
- De ezt nem hagyhatjuk ennyibe. 
- Ez rám tartozik Nora! 
- De a nővéred vagyok! Segítek.
- Nem akarom. Én nem akarom ezt az egészet tovább firtatni, kész, vége, elmúlt. Most próbálom elfelejteni, ami nagyon nehéz, te nem tudod min mentem keresztül, még most is rossz ha belegondolok.
- Lindsey, fel kell jelenteni! Testi sértésért, és nemi erőszakért. Hidd el Apuék is..
- Nem nem! Ezt csak neked mondtam el Nora! Nem akarom hogy bárki megtudja.
- Gondolkozz már! Ezt nem hagyhatod ennyibe. Gondolom milyen rossz lehet most, de ha minden nő, akivel hasonló történt elhallgatta volna, akkor most az összes mocsok még kint lenne és ugyan úgy folytatnák más lányokkal. Ha Alexet hagyod, hogy élje tovább az életét mintha mi sem történt volna, ki tudja hány lánnyal teszi meg ugyan ezt.
- De én nem szeretném, hogy Anyuék tudják, mert csak sajnálnának, és abból kösz de nem kérek.
- Ne légy ilyen.
- Így is rossz erről beszélnem, és azt kéred, hogy még anyuéknak meg a rendőrségnek meg a ki tudja még kiknek is mondjam el? 
- Nem jó ha magadba tartod. - mondta szomorúan.
- De nem akarok róla beszélni. Ilyenkor újra eszembe jut, ahogy izzad fölöttem, meg hörög, én meg nem tudok mit csinálni, erőlködök, de hiába, és csak csinálja, és annyira fáj, ordítok, sírok, de nem hat rá - zokogtam.
Nora átölelt, és hallottam hogy ő is szipogott.
- Jajj kicsi húgom!- szorosan kapaszkodott belém, és nyugtatgatott, vigasztalt.
- Kérlek, ne mond el senkinek! 
- Nem mondom - törölte le a könnyeimet.
- Ígérd meg Nora!
- Ígérem! 
Otthon elmondtam, hogy apuék elmentek, csak épp én azért jöttem haza, mert unatkoztam.
- Miért nem szóltál, hogy mennyünk érted a reptérre. 
- Á mindegy, jó ez így is. A lényeg hogy itthon vagyok - mondtam, majd megöleltem Anyámat.
- Sokat gondoltam rátok! - mondtam őszintén.
- Mi is te rád. Hiányoztál, és jó hogy haza jöttél.
Miután mindenkit köszöntöttem, felmentem a szobámban, és kipakoltam azt a kevés ruhát amit magammal hoztam. Anyuék persze meg is jegyezték, hol vannak a csomagjaim, mire azt mondtam ott hagytam Apunál, mert sok lett volna elhozni.
Egyébként még így is teli volt a szekrényem, úgyhogy nem sirattam semmit. A ruha volt a legkevesebb ami érdekelt. 
Vacsora után felmentem, és lefeküdtem a rég látott ágyikómba.
Felemeltem a telefonom, és hívtam az én barátnőmet.
- Sziaa! Úristen, de jó hogy hívtál! Már kezdtem aggódni - mondta.
- Jól vagyok Clau. Volt egy kis kitérőm egy srác házába de minden oké.
- Mi van?
- Haza fele menet La Pushban egy srácot, akit Jacobnak hívnak összetévesztettem Alexxal. Menekültem előle, elestem, aztán nála ébredtem. És kiderült, hogy nem is volt sehol Alex.
- Az komoly. És rendes volt a megmentőd?
- Hát amúgy, magam elől mentett meg, de igen, az volt. 
- Jó pasi?
- Az.
- Miért nem csípted fel? - kérdezte kuncogva.
- Jajj maradj már, ezek után egy pasihoz sincs kedvem. Sőt - mondtam.
- Nem kéne elzárkóznod előlük. 
- Ki zárkózik el?
- Te gyémántom! 
-  Én csak nem akarok újra egy kapcsolatot, elég volt egy időre, én ezt nem tudom olyan könnyen feldolgozni mint te. Hanyagolom, a fiúkat, majd jön idővel, nem maradok le semmiről.
- Hát lehet igazad van. Most nyugodj meg, heverd ki, aztán majd lesz ami lesz.
- Ezt tervezem. 
- Na jól van szívem, majd még beszélünk, ne mennyen a pénzed. Csókollak, és vigyázz magadra - mondta kedvesen.
- Szija, puszillak - mondtam, majd letettem.
Az este hátralévő részében megnéztem egy filmet Norával, aztán lefeküdtem aludni.


Másnap délelőtt zuhanyzás után, Nora kitalálta, hogy mennyünk el vásárolni. 
- Mennyünk, de te fizetsz, a bank kártyám is ott maradt.
- Oké, de akkor szólok anyunak, hogy azt a kártyát tiltsa le, és kapsz egy másikat. 
- Jól van, addig felöltözök. - mondtam, majd mentem is.
Felvettem egy hosszú nadrágot, egy pólót, rá egy pulcsit, és mentem is le.
- Mi van kincsem, rossz kedved van? - kérdezte Anyu.
- Nem, miért?
- Mert olyan furcsán öltöztél, mindened fekete.
- Most ez tetszett. - mondtam ezzel leintve Anyut.
Norával elmentünk a Seattle-i plázába, ahol üzletek tömkelege várta a vásárolni, vagy nézelődni valókat. Imádtam, mert nagyon jó cuccokat szereztem már be itt.
- Vegyünk valami színeseket neked, mert ahogy elnézlek..- fintorgott.
- Ha-ha nagyon vicces vagy. Mintha nem tudnád hogy mennyi ruhám van.
- Nem érdekel, nyomás - ragadt kéznél és behúzott az első üzletbe amit meglátott.
Kiválogattam magamnak pár színes toppot, és egy farmer shortot.
- Nézd Hugi, ilyet vennünk kell - lengetett előttem egy mini ruhát, ami nagyon jól nézett ki, de távol állt az ízlésemtől.
- Aha, vedd csak meg magadnak.
- Te is vegyél.
- Á, nekem ez nem a stílusom.
- Érdekes.. Máskor megvetted volna.
- De most most van! Én ezeket néztem ki - mondtam a kezemben lévő holmiknak. Találtam még egy nagyon állat tornacipőt, csajos volt, de sportos is. Szerelem első látásra.
- Anyu örülni fog - mondta Nora
- Ja biztos, de legalább később nem kell ruhát venni nyárra.
- Dehogynem. Mindig jönnek új cuccok.
- Ja a pénz meg terem a számlánkon mi?
Ennyivel le is zártuk a témát,és kifizettük a ruhákat. A nyárig még egy hónap volt hátra, de tavaszi ruháim voltak újak.
Beültünk a kocsiba,és elindultunk haza.
- Nincs kedved bemenni sütizni Elly nénihez?
- Még mindig ő vezeti?
- Persze. Mióta oda járunk
- Több mint 10 éve
- Azóta ő vezeti.
- Mennyünk - mondtam
A cukrászda Forksban volt, nem messze.
Beültünk a cukiba sütizni, és közbe beszélgettünk.
- Hogy állsz a pasikkal?
- Sehogy. Hol van hol nincs - válaszolta Nora.
- Nem hiányzik már egy kapcsolat?
- Minek? Tudod hogy vagyok ezzel. Nem görcsölök. Élem az életem, pasizok, aztán majd beköszönt a nagy Ő.
- Ja a nagy Ő.. Én már nem hiszek ebbe - bámultam ki az ablakon..- Te Szent ég!
- Mi van?
- Az ott Ő. A srác tudod akit meséltem. Hogy nála voltam miután az erdős sztori volt.
- Melyik az?
- Kék pólóba, fekete haj..
- Óhhh.. Eszméletlen pasi! Gyere! - pattant fel Nora
- Mire készülsz?
- Véletlen összetalálkozunk velük! Na!
- Á nem hinném hogy beszél..
- Gyere már te kis nyuszi! - ráncigált ki a cukrászdából.
Jacob a túloldalon volt egy alkatrészes előtt egy másik sráccal, és beszélgettek.
- Aóóóóóóóóóóóóóóó!! - sikított fel Nora magára vonva mindenki figyelmét.
- Mit művelsz?
- Észrevett! Ne fordulj meg! Úr Isten! Stíröli a hátsód, hí, elindult!
- Nora ezt még visszakapod!
- A fenébe! Ott hagytam a tárcámat a boltba! Vissza kell mennem! - mondta jól hallhatóan.
- Héj, sziasztok. De jó hogy észre vettelek - mosolygott le rám. - Jacob vagyok - nyújtotta a kezét Norának, aki készségesen elfogadta azt.
- Szaladnom kell hátha meg van még, és ha lehet elvinném a kocsid, mert be kell mennyek Christinhez, mint már mondtam.
- Mi van? Itt akarsz hagyni?
- Hát..
- Majd én haza viszlek- vágott közbe Jake - Ha nem okoz gondot.
- Nem - pirultam el.
- Na én megyek is, ide a kulccsal. - odaadtam neki, és ő már be is pattant, és elhajtott, mint aki tényleg siet. A kis hazug! De őszintén szólva nem volt ellenemre a dolog.
Ránéztem a velem szembe álló vigyorgó srácra, és nekem is mosolyognom kellett. A szemei rabul ejtettek, a szívem pedig zakatolt.

20.fejezet - Kétségek között hagyva

A fejem iszonyatosan sajgott, én pedig ösztönösen odakaptam a fájdalom forrásához a kezem, és egy nagy pukli volt ott. A szememet kinyitva egyből vissza is csuktam, mert bántotta a fény. Egyből feleszméltem, mikor rájöttem hogy egy ágyon fekszem. Felültem, és körbe néztem. Egy idegen szoba volt és pánikba estem
-Segítség! Segítsen valaki! - kiabáltam, mire benyitott egy fiú a szobába. Magas volt és számomra ismeretlen
- Ki vagy te?
- Neked is szia - mosolygott 
- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - szinte már hisztérikusan beszéltem.
- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.
- Hogy kerültem ide?
- Az erdőben találtam rád -  Szent ég, az erdő, hirtelen minden az eszembe jutott. Alex.. - Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyarázta.
- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.
- Nem, kedves - nézett rám várakozóan.
- Lindsey.
- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.
- Pedig én azt hittem.. 
- Nagyon félhetsz attól az Alextől.
- Hosszú történet.. Hol vagyok most?
- La pusban.
- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondtam majd felálltam,és az ajtó felé indultam a kijáratot keresve.
- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..- nyúlt a karom után, mire én elkaptam azt.
- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.
- Kérlek..- suttogta. Akkor néztem meg őt. Magas volt és szörnyen izmos. Fekete rövid haja volt, csillogó barna szemekkel, barna bőrrel, és gyönyörű telt ajkakkal. Kimondottan tetszetős volt.
- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide.
- Ki akart? 
- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna - félelmet éreztem hogy esetleg megakadályozza hogy el mennyek mert úgy érzi hálával tartozom neki. Féltem, hogy olyan mint Alex.
- Biztos nagyon beütötted a fejed - vigyorgott
- Te milyen vicces vagy.
- Te meg szemtelen.
- Még be sem mutatkoztál - mondtam.
- Jake vagyok. Jacob Black. 
- Örültem Jake - mondtam majd kiléptem a levegőre. Egy teljesen elhagyatott helyen voltam, bal oldalt végig fák és sehol egy ház.
- Persze, természetesen - szólt utánam
- Hogy mi?- nem tudtam miről beszél.
- Elveszettnek tűnsz.
- Talán az is vagyok..- mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
- Elvigyelek? - kérdezte.
- Már így is sokat tettél.
- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék - ettől teljesen zavarba jöttem, és zavart.
- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek . 
- De szívesen elviszlek.
- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.
Miután elmagyarázta a kivezető utat Forksba, már nem volt gondom, onnantól már tudtam az utat Seattleba. Többször elmondta hogy maradjak még, vagy csak mennyünk el valamerre de én nemet mondtam. Nem ismertem őt, és nem akartam ismerkedni. Nem akartam fiúkkal barátkozni. Elég volt a pasikból, féltem tőlük.Lehet 100-ból egy olyan van mint Alex de nekem ez az egy elvette a kedvem mind a 99-től.
Jake megkért hogy cseréljünk számot, vagy beszéljünk meg egy találkozót, mert meg szeretne ismerni, de nem akartam. Szomorúnak tűnt,és ez bántott, de én sem akartam szomorú lenni még egy pasi miatt. A közeljövőben legalábbis nem.
Elindultam a csomagjaimmal a kezemben, és kiérve Forksba kerestem egy fülkét és tárcsáztam a már jól ismert számot.
- Haló? - vette fel a számomra legfontosabb személy egyike.
- Anyu? Lindsey vagyok.

~Jake szemszöge~

Éppen sétáltam hazafele Saméktől mikor egy lányt láttam nem messze tőlem. Ő hátra fordult, én pedig ledermedtem. A szemeibe nézve az én tekintetem is ellágyult, és tudtam ő a legszebb nő akit valaha láttam, és éreztem ő az egyetlen nő akit ezentúl látni szeretnék. Hosszú szőke fürtjei keretezték tökéletes arcát. A gondolataimból megtört hangja robbantott ki.

- Alex -mondta rémülten, majd egy ideig csak nézett, és abban a szent pillanatban megfordult és szaladni kezdett, és segítségért kiáltozott.

- Ne ! Ne szaladj el, nem eszlek meg - mondtam és utána indultam. 

Rossz volt hogy előlem menekült, és én ijesztettem meg. Mit hihet szegény, hogy bántani akarom?

- Nem bántalak! Hallod? Állj meeeeeg! - de láttam hogy ő még gyorsabban szalad, és én nem hagyhattam hogy kifusson az életemből. Azzal én is elvesztem volna.

Amint mögé értem elkaptam és a kezemet a szája elé tettem és a fülébe súgtam hogy ne ijedjen meg, aztán megéreztem egy gyenge erőlködést amivel védeni próbálta magát, majd kislisszanva a karjaimból szaladni kezdett de ekkor elesett és nem mozdult meg.

Oda mentem és a hátára fordítottam. Gyönyörű haja takaróként terítette be körülötte a talajt a teste pedig elernyedten hevert ott. Karjaimba vettem és hazavittem. Egyenesen a szobámba és az ágyamba fektettem.

- Jacob! 

Kimentem a nappaliba és Apám kérdő tekintetével találtam szembe magam.

- Ő az Apa!

- Ki az az ő?

- Még én sem tudom, de azt igen, hogy bevésődtem. - ekkor mondtam ki először és én magam is meglepődtem.  Jacob Black bevésődtél! Egy olyan lányba akinek még csak a nevét sem tudod! Elvégre nincsen ráírva..

Több mint 24 órája aludt az ágyamban anélkül hogy én mellé fekhettem volna. Úr Isten Jake mi van veled? Mindjárt elmorzsolok pár könnycseppet - gúnyolódtam magamon. 

Sokszor bementem és néztem ahogyan alszik. Elmosolyodtam mikor a szemöldökét összeráncolta néha.

Bár a fejébe látnék, és tudnám mit álmodik. Meg hogy egyáltalán ki ő, hova valósi és úgy alapjáraton véve mindent.

- Ő lenne a híres Ő? - kérdezte halkan vigyorogva Embry mikor átjött hozzánk.

- Igen, és a nyakadat leveszem a hejéről ha fel mered kelteni a röhögcséléseddel.

- Jajj a kicsi Jakob hogy védi.

- Elég Jared-mondtam már kint a nappaliban ülve.

- Csak olyan vicces. 

- Neked talán.. Én nem tudok rajta nevetni. Valahogy még mindig nem tudom megérteni hogy bevésődtem.. Na meg ez az egész.. Azt se tudom ki ő és hogy miféle. Meg úgy semmit.. Nem így képzeltem el..

- Nyugi tesó, nem ő lenne a bevésődésed ha nem lenne neked megfelelő. Biztos rendes lány, és majd ha felkelt a kis csipkerózsika meg is tudhatod, és szerelmesek lesztek és bla bla bla...

- Ja persze, elmondom hogy vérfarkas vagyok, és hogy ő az impritingem úgyhogy velem kell legyen különben elveszítem vele önmagam... Ja biztos szerelmes lesz első látásra. 

- Háháhá első látásra úgy meg rémísztette a képed, hogy elrohant előled segítséget kiabálva. Szóval kétlem.

- Fogd be!

Miután Jared hazament Apámat elvitte Harry, szóval egyedül voltam otthon. Na meg persze egy lány akiről semmit sem tudtam, és ő se rólam, de ott feküdt az ágyamban. Najó, nem önszántából.

- Segítség! Segítsen valaki! - hallottam meg egy gyönyörű hangot, ami tőle származott. Baszdki, most mit csináljak? Mit mondjak? Nem Jacob ne parázz, rendben lesz..

- Ki vagy te?-kérdezte

- Neked is szia - mosolyogtam

- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - mondta idegesen. Szegény, nem csak én voltam ki, hogy egy olyan lányba lettem szerelmes, és most még finoman fogalmaztam, akit nem ismertem, de ő is. Csak éppen, ő nem volt szerelmes. Még - vigyorogtam magamban

- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.

- Hogy kerültem ide?

- Az erdőben találtam rád. Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyaráztam.

- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.- ki az az Alex? talán a barátja?

- Nem, kedves - néztem rá kérdőn.

- Lindsey.

- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.

- Pedig én azt hittem.. 

- Nagyon félhetsz attól az Alextől.Ki ő?

- Hosszú történet.. Hol vagyok most?

- La pusban.

- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondta majd felállt,és az ajtó felé indult a kijáratot keresve.

- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..-  Nem akartam hogy elmennyen, és próbáltam visszatartani mire ő idegesen nézett rám.

- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.

- Kérlek..-Úristen, könyörgöm egy nőnek.. De muszáj volt, ha azt akartam hogy maradjon.

- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide. - Hát igen, neki családja volt és kitudja még milye.. Már tartozott valahova.

- Ki akart?- kérdeztem lágyan. Miért hiszi, hogy bántani akarom?

- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna.

- Biztos nagyon beütötted a fejed -mosolyogtam.

- Te milyen vicces vagy.- de ő nem díjazta.

- Te meg szemtelen.

- Még be sem mutatkoztál - mondta.

- Jake vagyok. Jacob Black. 

- Örültem Jake -mondta, majd kisétált az ajtón. Az életemből. És én ezt nem akartam. De mit tudtam volna tenni? Nem tarthattam ott erőszakkal, lesokkolni meg nem akartam a helyzettel. Láttam rajta, hogy nem tudja merre mennyen, idegen volt neki minden. Én is.

- Persze, természetesen

- Hogy mi?-kérdezte.

- Elveszettnek tűnsz.

- Talán az is vagyok..- mondta szomorúan, és én legszívesebben megöleltem volna, és vígasztaltam volna.

- Elvigyelek? - kérdeztem. Legalább még egy kis időt vele tölthetek - gondoltam.

- Már így is sokat tettél.

- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék. - Ekkor olyan sok mindent láttam az arcán. Elpirult egy kicsit, de közben zavartnak tűnt, feszültnek, idegesnek, és szomorúnak. Mennyi midnent tudnak érezni egyszerre a nők.. Kész káosz ami a fejükbe lehet..

- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek . 

- De szívesen elviszlek.

- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.

Elmondtam neki amit tudni akart, majd tettem még egy próbálkozást.

- Megtudhatom a teljes neved?

- Lindsey Palm.

- Örülök hogy megismerhettelek..

- Nem is ismersz..

- De ez ellen tehetünk.. Talán ha megadnád a számod, és megbeszélnénk valami programot. Jó lenne szerintem és..

- Hagyd Jake! Nem vagyok olyan helyzetben és lelki állapotban hogy egy fiú társaságát keressem. Ne haragudj, nagyon rendes srác vagy, tetszel is meg minden, de valahogy nem .. szóval.. én nem vágyom most kapcsolatra.

- De lehetnénk barátok és csak..

- Szia Jake..- vágott a szavamba ismét - Mindent köszönök - le hajtotta a fejét majd hátat fordított nekem és elment.

Elvette az eszemet teljesen,minden gondolatom körülötte forgott, és nem akartam hogy így legyen. Mármint hogy el mennyen.. Magamra hagyjon.. Hiszen ez nem lehet. Ennek nem így kellene lennie.. 

Bementem a házba majd felborítotam az első tárgyat ami elém került... Ideges voltam és tehetetlen.. De azt is tudtam, hogy ennek nincs vége.. Így nem lehet vége.Hiszen még el se kezdődött.

Remélem tetszett nektek :) Puszii :* Ja és egy kis finomság:

 

19.fejezet - Rosszullét

Megújult erővel térek vissza, szörnyen bánt amiért abbahagytam az írást, eldöntöttem hogy nem írok többet, maximum a kis fejemben alakítom ki a történetet, de úgy a szívemhez nőtt, és akárhányszor meglátok egy Alkonyatos képet eszembe jut hogy micsoda terveim voltak, és ezeket ki szeretném adni magamból. Sőt! Ki akarom! És meg is teszem, immár újult erővel. Nem ígérem, hogy jobb leszek, nem ígérek semmit, csak írok :) És nekem már ez is bőven elég, hogy ki írhatom magamból egyben az érzéseimet is.. Amit szerintem senki nem fog olvasni, mert már én is elfelejtettem volna magamat :D

Remélem meghallgatjátok olvasás közben, mármint az aki olvassa :D Szerintem ez egy önmagában gyönyörű szám mindig libabőrös leszek tőle :(

Lazán szökkentem át a megviselt, öreg stégről, a majd épp oly megviselt hajóra, kezemben a kis csomagommal, amit egy középkorú férfi udvariasan kivett a kezemből, mondván egy ilyen fiatal lánynak nem szabad cipekednie. Hah.. Úgy tűnt mintha cipekedtem volna?
Amikor a hajó kifutott a vízre egy másik férfi lépett mellém.
- Segíthetek megkeresni a kabinját hölgyem?
- Nem köszönöm, magam is boldogulok - küldtem felé egy apró mosolyt. Mindenhol férfiak.. És mind annyira kedveskedő volt. És ez felettébb zavaró volt akkor. Ma mér visszagondolva semmi különös nem volt benne, csak én voltam hadilábon az érzelmeimmel. Egyik percben kimondottan önállónak és nőnek éreztem magam, míg a másikban egy szerencsétlen lány szerepébe bújtam, és csak szomorkodtam, és a gondolataimmal egyedül maradtam. Időközben már elfoglaltam az én kis lakosztályomat ami egy kis ágyból egy pici éjjeli szekrényből állt, tetején egy olvasó lámpával. No meg persze egy mellék helyiségből, ahol egy zuhanyzó fülke volt. WC nem. Később rájöttem, hogy ennek az az oka, hogy a WC közös a hajón tartózkodókkal. A hideg is kirázott.Sajnos nekem sokszor kellett. De egy szót nem mertem volna szólni miatta még magamnak sem, elvégre örülhettem hogy én ott voltam. Mert ez a hajó vitt oda ahova a legjobban vágytam. Két napos út volt, én szinte ki sem mozdultam a kabinból. Elvégre minek? A percek lassan teltek, amit megpróbáltam végig aludni ha nem lett volna folyton gyomor görcsöm.
-Biztos csak ideges vagy Lin, nyugi.. -nyugtattam magam amikor rám tört a hányinger, de nem mindig vált be. Nem szépítem, behánytam ráadásul nem is egyszer. Hol szörnyen éhes voltam hol pedig undorodtam az ételtől. Hát nem csodáltam, elég stresszes időszakon mentem keresztül, és ki tudta mi várt még rám. Iszonyatosan izgultam amikor a lábam végre álló talajon volt. Nem inogtam össze vissza, a rosszul létem is csillapodott.
- Köszönjük hogy velünk utazott. A viszont látásra - mondta egy férfi unott kifejezéssel a képén.
A szívem majdhogynem kiugrott a helyéről annyira izgatott voltam,és ez az érzés vegyült az idegességgel is.
Eljutottam a La Push apró kikötőjéhez. De innen már annyira egyszerű dolgom volt mint a karika csapás. - gondoltam én.
Sajnos rám sötétedett, én pedig a sűrű fák között nem sokat láttam. Hiába haladtam a kijárt úton, kitudja mibe ütközöm - aggodalmaskodtam.
De eszembe jutott mikor gyermekkoromba erre fele játszottunk. Ismerős volt az út, de mégis idegen.
A hátam mögül halk köhécselést hallottam és bennem ha lehetséges lett volna megfagyott volna a vér.
- Alex... -suttogtam halálra rémülve.
Nem nem és neeeeem. Épp akkor, mikor már egy hajszál választott el az otthonomtól? Miért kell ennek így történnie? Eddig eljutottam és itt kell hogy vége legyen? Nem nem és nem! Ekkor őrült gyorsasággal megfordultam és rohanni kezdtem, miközben üvöltöztem segítségért könyörögve! Olyan hangosan amennyire csak tudtam!
- Hallottam magam mögött a kiabálást, és hogy Alex üldöz engem de a szél hangosan süvített a fülembe nem hallottam a szavait.

Ekkor egy kéz kapott el hátulról, és a kezét szorosan a számra nyomta ezzel elhallgattatva engem. Talán örökre elhallgattat? Az utolsó gondolatom a szüleim körül forogtak.. Gondolatban elbúcsúztam tőlük.