24.fejezet - vallomás

Lágy érintések, finom csókok.. Elmosolyodtam, majd hallottam egy mély hangot, amint a nevemet suttogja.
- Lindsey.. Ébredj kislány.
Akkor eszméltem fel, hogy tényleg ott van valaki. Ijedten ültem fel az ágyon, aztán megláttam Jacob arcát.
- Te mindig megijesztesz.
- Ne haragudj.
- Hogy jöttél be?
- Felmásztam a fára, onnan meg be az ablakodon.
- Mi vagy te pókember, vagy profi rablo?
- Egy szerelmes fiú, aki besurran a barátnője szobájába.
- Igen, ez jobban hangzik. Már azt hittem nem jössz, pedig megígérted.
- Kicsit elhúzódtak a dolgok.
- elmondod? Tényleg, jut eszembe, és azt a valamit is szeretném tudni, amit délután mondtál nekem.
- Nem vagy még álmos?
- Nem, már teljesen kiment a szememből. Úgyhogy, hallgatlak.
- Hát ez nem olyan egyszerű.
- Figyelj kislány, félsz tőlem?
- Nem, dehogy is! Micsoda kérdés ez.
- Akkor ezt tartsd mindig észben jó?
- Jó de miért?
- Mi rólam a véleményed?
- Hát.. Miért kérdezed?
- Csak válaszolj - mondta lágyan.
- Azt gondolom rólad, hogy őszinte vagy, szókimondó, megbízható, és úgy érzem hogy számíthatok rád, bármikor. Amikor melletted vagyok úgy érzem nem érhet baj. Amikor rámnézel úgy érzem megtaláltam amit mindeddig kerestem. Amikor mosolyogsz, arra vágyom hogy engem csókolj. Amikor a meleg karjaidba zársz elégedett vagyok, és boldog. Na meg amikor ilyen hangon szólsz hozzám, elkap az őszinteségi roham - hajtottam le a fejem. Feleszméltem hogy ezt mind kimondtam, és valamiért elszégyelltem magam. - És sokszor úgy érzem magam melletted mint egy félénk kislány.
- Ne szégyelld magad. Az a jó, amikor gondolkodás nélkül kimondhatod amit érzel, és nem tartassz attól hogy a másiknak nem tetszik amit mondasz. Mert nekem ez nagyon jól esett.
És ezeket, amiket most mondtál, szeretném ha bármi is történik, mindig igy fogsz rám tekinteni.
- Miért beszélsz így?
- Elmondom neked minden titkomat, de öltözz fel, és gyere velem.
- Hova, miért?
- Csak elszeretnék menni innen, ahol ketten vagyunk.
- Jólvan - másztam ki az ágyból, és elővettem egy szürke melegítő gatyát, egy fehér pólót, és egy szürke nadrághoz illő kapucnis pulcsit. Felvettem őket, majd leszaladtam halkan a cipőmért Jacobbal együtt, majd kisurrantunk az ajtón. Azt se tudtam mennyi az idő, és azt se hogy egyáltalán miért van erre szükség, de nem volt bennem kétség, követtem Jake-et.
- Aludj nállam.
- Mi? Minek?
- Ott nem látnak minket, és tudok neked mutatni valamit. És ha már ott leszünk, akkor egyszerűbb hozzánk menni, mint vissza ide. De csak ha bízol bennem, és elfogadsz olyannak amilyen vagyok.
- Elfoglak fogadni megí..
- Ne mondj semmit. - vágott a szavamba - Nem akarom hogy az ígéreted miatt gondold majd úgy ahogy fogod.
- Eléggé összezavartál.
- Mesélek neked valamit jó?
- Hallgatlak.
- Szóval, hallottál már a quilite törzsről?
- Nem, kik ők?
- A törzsi legenda úgy szól, hogy a quilitek ősei farkasok. Én is ebbe a törzsbe tartozom, de ez nemrégiben még csak mese volt a számomra.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Meg mi? Farkasok?
- Nem tudom hogy mondjam el... Félek attól, hogy hogyan fogsz reagálni. Tudod a világon nem csak olyan dolgok léteznek, amiket a szemeddel láthatsz. Sokminden amikről már hallhattál gyerekként, az nem biztos hogy tényleg csak mese. Ez a történet a quiliteokról ez sem mese.
- Vagyis léteznek farkasok? Na ne mond Jacob.. Én is tudok róluk.
- Ahhj.. Tudod a dédapám, Ephraim Black, meglátott itt La Push területén egy ellenséges törzset. A hidegeket. Másnéven vámpírokat. A vámpírok emberek vérével táplálkoznak, de azok akikkel a nagyapám találkozott, mások voltak. Ők állati vért fogyasztottak, és azt mondták hogy veszélytelenek az emberekre, így a nagyapám egyezséget kötött velük. Itt élhetnek közöttünk feltételek keretében. Nem haraphatnak meg embert, és nem léphetik át a La Push területén felállított határokat. Azonban ha ezt nem tartják be, az egyezségnek vége. Tudod, kicsi koromba sokat meséltek nekem erről, itt a rezervátumban mindenki ismeri ezeket a történeteket. De vannak olyanok, akik nem csak hallhatnak róla, hanem átélhetik.
- Miket beszélsz te nekem, Istenem! Most komolyan ilyen kis történetek azok amiket el akarsz mesélni? Térj már a lényegre.
- De..
- Most!
- Hát jó! Alakváltó vagyok. Át tudok változni farkassá - mondta én pedig felnevettem.
- Valóban?
- Igen.
- Akkor mutatsd meg.
- Megígéred hogy nem ijedsz meg tőlem, és nem szaladsz el? - nézett komolyan a szemembe, én pedig már nem tudtam mit gondoljak.
- Megígérem.
- Várj meg itt. - mondta majd beszaladt a bokorba. Nekem a gondolataim ide-oda cikáztak, és hallottam a fejemben a sok dolgot amiket mondott. Vámpír, farkas, vér, legenda.. ez mind hihetetlen volt, és nem értettem.
Amire feleszméltem, az a bokor zörgése volt, majd egy óriási hatalmas farkas, ami kilépett belőle.
- Te jóságos szent szar! Ez meg .. ahhh.. Most.. Te vagy? ! Ahhh...
Halk nyüszítések szakadtak fel a torkából. Hatalmas volt.
- Azt mondad hogy farkas, de hogy ekkora.
Jake gurgulázo hangokat adott ki. Vörösesbarna színe volt, és egyszerűen hatalmas. Nemtudtam felfogni, az agyam nem volt képes megemészteni amit láttam.
- Én, rosszul vagyok. Azt hiszem.. Egy kicsit le kell ülnöm.
Jake elindult felém lassú léptekkel, vigyázva hogy ne ijesszen meg.
- Ez nem lehetsz te. Én ezt nem hiszem el. Álmodok? Csípj meg ha tudsz.
Az óriási farkas már ott tornyosodott felettem, és nedves orrát hozzám dörgölte.
Remegő kezemet felé emeltem, félve bár, de magabiztosan közelítettem a cél felé.
Megtapintottam selymes bundáját, beletúrtam sűrű, gyönyörű szőrébe.
Ekkor elkapott a hév, és átvette a félelem helyét a csodálat, és a vágy hogy belefúrjam az arcomat a hatalmas farkas szőrébe.
Felálltam, és már mindkét kezemmel Őt tapogattam, ölelgettem, és egyszerúen hihetetlen volt.
- Gyönyörű vagy. Úgy érzem magam mint egy kis porszem a nagy világban melletted. Te olyan hatalmas vagy és természet feletti, én meg csak úgy vagyok.
Jake morgott valamit a farkas nyelvén, amit én úgy szerettem volna megérteni.
- Eszembe jutott valami.
Jake morgott egyet, gondolom választ kért.
- Mi lenne ha felülnék a hátadra és szaladnál velem. Úgy élvezném. Kérlek.
Jake egy kis gondolkodás után lefeküdt, így segített magasságba kerülnöm vele. Lábamat átvetettem hatalmas hátán és belekapaszkodtam a szőrébe.
- Mit mondjak? Gyiááá? Gyite farki?
Jake óvatosan felemelkedett, és elindult a sűrű erdőbe. Egyre magabiztosan szaladt velem a hátán, hallva a tetsző sikongásaimat.
- Gyorsabban! - kértem, ő pedig eleget tett a kérésemnek. Hihetetlen volt, egy 2 méter vagy több magas farkas hátán "lovagoltam" Miután kiélvezkedtem magamat, és már biztos voltam benne, hogy ez az egész ami történt igaz, megkértem hogy változzon vissza, és beszéljünk.
Ő be ment egy bokorba, hogy visszavegye a lábára kötött ruháit, majd kevesebb mint két perc múlva, szélsebesen rohant felém, a karjaiba vett, és megcsókolt.
- Mit érzel most? - kérdezte
- Azt érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
- Komolyan?
- Igen. Egyáltalán nem félek tőled.
- Huhhh, úgy féltem, hogyha megtudod kiborulsz, vagy valami. El se hiszed mennyit tipródtam miatta.
- Kár volt minden percéért.
- Szeretlek - csókolt meg ismént.
Belefúrtam a nyakába a fejemet, és magamba szívtam férfias illatát.
- De mesélj el mindent. Mostmár jobban fogok figyelni. Ez hogy lehetséges? És bárki lehet ilyen?
- Nem, tudod fontos a családfád. Én egyenes leszármazottja vagyok azoknak, akik képesek voltak erre. Nekem már a nagyapám apukájának az apukája is alakváltó volt. És a srácok akikkel együtt szoktál látni, ők is a falka tagjai.
- Mi? Paul, meg Embry meg..
- Így van.. Minegyik.
- Tyűha.
- Tényleg nem félsz?
- Ezt majd holnap kérdezd meg, amikor nem leszek hatás alatt. 
Jake elmosolyodott, és magához ölelt.
- Tényleg vannak vámpírok?
- Tényleg.
- És köztünk élnek?
- Igen.
- Kik ők?
- A Cullenek.
- Azta. Charlise az orvosom. És vámpír!? Mindig is éreztem hogy nem stimmel velük valami, de hogy vámpírok.
- Hát igen, ez ilyen.
- És te miért vagy ilyen? Azért, hogy a Cullenektől megvédd az embereket?
- Nem. A Cullenek nem jelentenek veszélyt. Mert ők állati vért fogyasztanak, nem bántanak embert. Viszont rajtuk kívül sok vérszívó van még, akik viszont nem osztják ezt az elvet a Cullenekkel. Mi őket kapjuk el.
- És mit csináltok velük? Elzavarjátok őket?
- Mondhatni.
- Tyűűű.. Én értem amit mondasz, de nem tudom elhinni.
- Idővel megszokod, ha szeretnéd hogy legyen folytatása.
- Én szeretném.
- Van még valami.
- Tündérek is vannak?
- Nem tudom, még nem találkoztam velük, de nem erről van szó.
- Oké, bocsi. Mondjad.
- Nállunk farkasoknál van egy bizonyos bevésődés.
- Az mi?
-  A bevésődés valaki iránt az olyan,hogy amikor meglátod minden megváltozik.Mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön hanem Ő.És semmi más nem számít.Bármit megtennél,bármi lennél érte. Amikor a szemébe nézel, hirtelen meglátod a múltad, a jelened, és a jövőd. Mindent, amit valaha vélni tudtál, és amit a jövőben szeretnél. Az a lány lesz a jövőd, és tudod hogy minden kötelék ami eddig fűzött másokhoz, elgyengül amellett ami abban a percben létre jön. Képes leszel bármit feladni, csak hogy újra vele legyél. Érted?
- Igen, értem. És neked.. van?
- Igen, van. És már el akartam mondani neked, de nem tudtam.
- Óh... Én megértem, ne aggódj. Kívánom hogy..
- Boldogok legyünk.
Hirtelen ráemeltem a szemem. Legyünk? Én meg már azt hittem hogy épp mosst mondja el, hogy ne haragudj, de van egy lány akivel megtörtént, de az nem te vagy. De ehelyett:
- Te vagy nekem ez a lány. Irántad érzem ezt. És ez soha nem fog elmúlni, se meggyengülni.
-  Én is érzem ezt, még ha nem is vallottam be magamnak. Végig vágytam erre - csókoltam meg.
Miután elszakadtak ajkaink, Jake végig simított arcomon.
- Ez az egész elég nyálasan hangzott tudom, de őszinte és ezt érzem.
- Tökéletes volt. Még soha nem mondtak nekem ilyet.
- És nem is fognak, mert ha bárki megpróbálja azt laposra verem.
- Bolond - öleltem át forró nyakát.
- Mennyünk. Biztos álmos vagy.
- De én még...
- Előttünk van minden egyes nap. Lesz idő mindenre, nyugi - nyugtatott le.
Karjaiba kapott és úgy rohant velem hozzájuk.
- Reggel korán haza kell mennem, még Anyuék előtt. - mondtam már az ágyban fekve.
- Úgy lesz. De addig is szép álmokat - csókolt meg újra, majd szorosan magához húzott, egészen közel, és úgy aludtunk édes álmot.

23.fejezet - Ő.. ♥

- Szia Lindsey. Jake vagyok.
- Szia Jake, tudom.
- Akkor jó.
- Khm..
- Ja igen, azért hívtalak, hogy megkérdezzem nincs e kedved elmenni valamerre csavarogni?!
- Hát akkor a nővérem egyedül lenne itthon, és azt nem szeretném.
- Jöjjön ő is.
- És hova mennénk?
- Nem tudom, be ülnénk valahova, vagy bármi. Az majd úgyis jön magától.
- Oké. Benne vagyok.
- Hánykor hol?
- Hát úgy 9-kor a BigBurger előtt?
- Oké. Akkor este, szia.
- Szia - köszönt el ő is, majd letettük.
- Gondolom hallottál mindent - mosolyogtam Norára.
- Ahogy mondod. Legalább nem unatkozom itthon egyedül. Amúgy meg tuti van valami helyes haverja.
- Ki tudja. De legyél rendes, és kivételes alkalommal kicsit visszafoghatnád majd magad jó?
- Nyugi, jó kislány leszek.
- Ajánlom is.
Este találkoztunk a megbeszéltek szerint, és jól éreztem magam. Hamburgereztünk,ittunk, hülyéskedtünk, aztán meg le mentünk a partra és úsztunk egyet a jéghideg vízben.
- Ez mégsem tűnt olyan jó ötletnek - vacogtam a vízből kijőve csurom vizesen.
- Gyere ide, felmelegítelek - ölelt magához.
- Azta! Perzselsz. Jól érzed magad?
- Aha.. Mindig ilyen meleg a bőröm, már el akartak vinni orvoshoz, de nem érdekes.
- óh. Még 10 perc és megszárítasz nagyjából.
Leültünk egy sziklára ő pedig szorosan átkarolt. Teljesen átmelegített, írtó jól esett a belőle áradó meleg. Noráék is jól el voltak Paulékkal, úgyhogy jól sikerült az este.
Mikor hazamentünk, Norával kibeszéltük az estét.
- Na és szemet vetettél valamelyik haverjára?
- Aha.. Ott volt Paul, hát ő elég jó pasi.
- Szegény ha tudja mi vár rá..
Nora hozzám vágta az ölében szorongatott párnát, és úgy tett aki megsértődött.
- Vicceltem.
- Add vissza a párnát.
- Minek dobtad ide ha mégis kell? - adtam oda neki, amit ő újra magához szorított.
- Amúgy láttam ti is elvoltatok Jacobbal.
- Aha.. jól..
- Tetszik neked.
- Micsoda felfedezés.. - mondtam
- Akkor miért nem lépsz?
- Megbeszéltük hogy egyenlőre csak barátok maradunk, és annak is idő kell mire kialakul.
- És ennek mi értelme ha mindkettőtöknek jó a másik? Butaság..
- Nem Nora.. Csak annyi, hogy nézz magadra. Annyi pasid volt már,de mind befuccsolt. És miért? Mert nem ismerkedsz. Csak egyből bele vágsz a közepébe és akkor jössz csak rá hogy valójában mégsem vagytok összeillőek. Én viszont ki akarom ismerni őt. Hogy ne érjen csalódás. Ennyi.
- Ez nem volt kedves tőled.
- De ez az igazság. Lásd be.
- Belátom. Majd jön egyszer egy fiú akiben meglátom azt akit keresek. A nagy Ő.. Csak eddig még mindig eltévesztette a ház számot.
- Én már nem is hiszek benne..
- Majd valaki megváltoztatja..
- Talán..

Másnap reggel elmentem reggelit venni, aztán hazaérve lezuhanyoztam, és lazultam egy kicsit. Betettem a kedvenc CD-met és olvastam. Anyuék elmentek dolgozni, Nora meg még aludt, én meg már ezt is meguntam, úgyhogy felhívtam a barátnőimet, és találkoztam velük.
- Na és mizu csajszi, mesélj mi van veled - mondta Kety.
- Semmi, én jól vagyok, semmi extra.- pedig ha tudná mi minden történt velem.
- Nem vagy valami beszédes ma - mondta Ria.
- Egyszerűen csak nincs mit mondjak. Velem tényleg nincs semmi.
- Pasik?
- Az sincsen.
- Nocsak. Pedig hallottuk hogy van barátod.
- Igazán?
- Aha. Valami La Push-i srác.. Többen mondták hogy láttak vele.
- Áh, tudod hogy mindenki azt mond ami akar. De Jakenek hívják, de csak a barátom. Nem vagyunk együtt.
- Hogy hogy? Pedig azt is mondták hogy nagyon helyes.
- Nincs szükségem most pasira. Jó nekem így ahogy van. De meséljetek ti!
- Jajj de terel - kuncogott Ria - Nekem még mindig meg van Deny. Úgyhogy itt nincs változás.
- És jól megvagytok?
- Hát eléggé ellustult, állandóan csak kettesbe akar lenni, ha meg nem akkor a haverjaival sörözni. De majd megtaláljuk a közép utat.
- Értem. És veled Kety?
- Nekem alakul egy srác, nem ismered. De nem várok tőle sokat.
- Akkor meg miért nem keresel mást?
- Hát addig jó ő, aztán majd lesz egy komolyabb.
- Nem értelek. Csak mert nincs olyan akivel komolyan gondolod ezért összejössz egy olyannal, aki amúgy nem is érdekel?
- Miért ne?
- Hát oké.
- Mi van veled Lin? Eddig még ha jól emlékszem te is így csináltad.
- Azok az idők már elmúltak.
- Hát azt vettük észre. Tök más vagy. Megsavanyodtál vagy mi?
- Nem, szimplán csak komolyabb lettem. Neked se ártana.
- Tudod mit? Kapd be! Tiszta köcsög vagy. Elhívsz, erre meg flegmázol, meg kioktatsz.
- Én egyáltalán nem flegmáztam. Csak elmondtam a véleményem. Régen még te se szóltál érte.
- Ja, az régen volt. Ezek szerint mindketten mások lettünk.
- Najólvan, nem akarok veszekedni, majd ha kicsit lenyugodtunk folytatjuk. De most lépek.
- Ne menj már. Még tök sok mindent beszélnünk kéne - mondta Ria kérlelően.
- Majd beszélünk, de most tényleg menni akarok.
- Hát jó. Csőci..
Lementem a partra ahol tegnap voltunk és leültem arra a sziklára.
Eléggé letört voltam Kety miatt. Lehet hogy tényleg én voltam a hibás, de nem értettem miért kellett felkapnia a vizet. Sokan mondják hogy a titkok minden ember kapcsolatait tönkre tehetik. De nem akartam ezt nekik elmondani, így viszont tényleg nem érthették meg miért lettem ilyen. Nem mintha ez rossz lett volna.
- Szia! - ült mellém Jacob hangtalanul, nekem meg majd kiugrott a szívem a helyéről.
- Jézusom! De megijedtem. Hogy kerülsz te ide?
- Ezt én is kérdezhetném - vigyorgott
- Csak lejöttem gondolkodni.
- Hát én is.
- Hm.. Vagy úgy. Akkor gondolkodjunk együtt. Jó a társaság.
- Benne vagyok. És min gondolkodsz.
- Magamon. Találkoztam a barátnőimmel, és Ketyvel nem értettünk szót egymással. Megváltozott ő is és én is. Már nem tudom ki vagyok.
- Azt én sem tudom, és azt nem hogy milyen voltál régen, de hidd el most csodálatos vagy.
- Ja, külsőre lehet. De én azt szeretném ha valaki magamért szeretne. Azért, ami belül van.
- De ha nem mutatod meg, nem nyílsz ki annak a valakinek, akkor hogyan szeretnéd hogy azt szeresse amit te meg se mutatsz?
- Ez igaz. De nehezen megy most. Nem tudom hogy hogyan vetkőzzem le a gátlásaimat, meg hogy hogyan döntsem le a falat amit magam köré húztam. Így biztonságos, mert ha nem nyitom ki a szívem, akkor azt nem is tudják összetörni. 
- Megértelek, de segíts kicsit hogy ledönthessem. Én nem fogok neked köntörfalazni, én többet szeretnék mint a barátod lenni. Kötődöm hozzád, ismerem az arcod minden négyzet méterét, tudom mikor mire gondolsz ha a szemedbe nézek. És tudom hogy idő kell neked. Én várni fogok annyit amennyit csak kell, de annyit kérek hogy vegyél figyelembe, ne csak úgy mint barátot.
- Már így is figyelembe vettelek. Én még csak.. pfúú.. Én csak még nem tudom mit akarok. 
- Jake! Jake! - hallottuk meg a távolból kiabáló fiúk hangját.
- Várj egy kicsit - mondta majd elindult a fiúk felé.
Figyeltem ahogyan beszélnek. Jake a tarkójára tette a két kezét és láttam hogy kínlódik. Valami nem stimmelt vele. Aztán mikor odajött közölte is.
- Mennem kell!
- Biztos? 
- Igen. Sietek. De majd felhívlak ha végeztem, oké? Ne haragudj, de fontos. Majd folytatjuk. Szia - köszönt el és már rohant is.
Én még ott maradtam tovább, és gondolkodtam.
Tudtam hogy egyszer úgy is tovább kell lépjek, és amiatt ami történt, nem taszíthatok el magam körül mindenkit. Nyitni fogok Jacobnak és megteszek mindent, hogy vele más legyen. Jó érzéseket váltott ki belőlem, és nem éreztem félelmet vele szembe. Sőt. Inkább nyugodt voltam ha ott volt. - határoztam el.
Hazamentem és beszéltem a nővéremmel erről.
- Na végre hogy megjött az eszed. Jake írtó helyes srác, és elég ránézni hogy megmondjam, oda van érted.
- Már csak valahogy ezt a tudtára kell adnom.
- Nem valahogy, hanem hívd fel hogy találkozzatok, és akkor mond el neki, hogy kész vagy hogy megpróbáljátok. Ennyi. Nem fog sokat rajta gondolkodni az tuti.
- Hát jó.
- Na hol a telód?
- Áh, most valami dolga van azt mondta ha végez hív.
- Nem baj hívd fel.
- Nem akarom zavarni. Majd ő hív.

Két nap telt el és Jake még mindig nem telefonált. Aggódtam, mert megígérte és úgy ment el hogy valami nem oké. Úgy döntöttem átmegyek hozzá, lehet beteg lett.
Kocsiba ültem és elindultam.
Odaérve kicsit tétováztam, de azért bekopogtam.
Billy nyitott ajtót.
- Héj Lindsey. Hát te?
- Szia Billy, én Jacobot keresem.
- Hát az a helyzet hogy ő most nincs itthon. De ha szeretnéd megvárhatod itt.
- Az jó lenne.
- Gyere be - mondta, majd hellyel kínált.
- És miét szeretnél tőle?
- Hát csak beszélni, meg aggódtam hogy történt-e valami, mert két napja nem hívott, pedig úgy volt.
- Jött pár srác a városba és balhéztak a srácokkal ennyi volt. Kár volt aggódni.
- Értem..
- Nem vagy éhes?
- Nem köszi, ettem otthon.
- Akkor jó. És amúgy hogy vagy?
- Jól vagyok. És te?
- Én is.-mondta aztán pár perc múlva egy csapat fél meztelen srác állított be az ajtón.
- Héééééé, Lin! - kapott fel Jake, és ölelt meg.
- Őhmm.. Bocsi hogy csak így váratlanul, de gondoltam rád nézek, mert eltűntél.
- Akartalak hívni, csak mindig ide-oda kellett mennünk, aztán nem volt rá időm. Nem haragszol?
- Dehogy.
- Akkor jó, Ők itt Jared, meg Seth, a többieket már ismered.
- Sziasztok.
Ők kedvesen bólintottak, aztán Jake behívott a szobájába.
- Remélem tényleg nem haragszol rám - nézett rám csillogó barna szemeivel. Elvesztem bennük. - Hahó. - vigyorgott.
- Ja, nem nem nem, dehogy.
- Mi van veled? - kérdezte röhögve.
- Semmi csak elgondolkodtam.
- Rajtam mi?
- Nem dehogy.
- aha.. - rögögött.
- Hát rajtad is egy kicsit. Sokat gondolkodtam mióta beszéltünk a parton, és úgy döntöttem hogy ideje félre tenni a múltat, és a jelennel foglalkozni.
- Vagyis?
- Hát, szóval.. Próbáljuk meg.
- Mit próbáljunk meg?
- Tudod, amit mondtál.
- Mit mondtam? - húzott fel.
- Ajj Jacob, tudod mit kapd be!
- Jól van na, csak hülyéskedtem.
- Hát ez nem volt valami vicces.
- Akkor most mégse próbáljuk meg?
- Dee... - annyira zavarba voltam, hogy az hihetetlen.
Jake felhúzott az ágyról, mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte hogy biztos vagyok e benne mire azt feleltem hogy igen. Ő pedig megcsókolt, hosszasan és lágyan. Ajkai falták az enyémet, édes nyelve pedig az enyémmel játszott.
- Már azóta megszerettem volna ezt tenni, mióta itt az ágyamon kinyitottad a szemed.
- Komolyan?
- Komolyabban. - mondta én pedig újra megcsókoltam, de most már hevesebben. Karomat átfontam a nyakán és lábujjhegyre ereszkedtem, mire ő felkapott és pörgött velem egyet.
Kopogtak az ajtón, és Embry jött be rajta.
- Héj Jake, mennünk kell.
- Egy perc..
- Oké..
- Pont most?
- Muszáj. Majd egyszer megérted. Valami van, amiről tudnod kell, de még nem tudom hogy mondjam el neked. Majd mikor eljön az ideje mindent megfogsz tudni rólam, és majd csak akkor leszünk együtt igazán.
- Mond el most.
- Most mennem kell. De este megkereslek.
- Ígérd meg.
- Ígérem - lehellt egy apró puszit ajkaimra, majd elment. Utána pedig én is hazamentem.
Az este végig azon gondolkodtam hogy mi lehet az a dolog, és hol van már Jacob. Megígérte, tudtam hogy el fog jönni, de az idő csak telt ő pedig sehol nem volt. Késő volt már, úgyhogy lefeküdtem aludni, és álomba gondolkodtam magam.

22.fejezet-

-Szóval, akkor hazaviszel?
- Persze, de előtte nem teszünk egy kis kitérőt?
- Milyen kitérőt?
- Hát, megehetnénk valamit - mosolygott.
- Most ettem, nem vagyok éhes, úgyhogy inkább ne..
- Őszintén szólva én se, de szeretnék kicsit még veled lenni.. A viszontlátás örömére gondoltam. Semmi hátsó szándék, ígérem.
- Jólvan, benne vagyok. Meghívhatsz egy kólára - mosolyogtam.
Beültünk egy kávézóba, és beállt az a kínos csend, amit el akartam kerülni.
- Hogy érzed magad mostanába?
- Jól - mondtam - és te?
- Én is, jól vagyok, örülök hogy te is. Egészen kivirultál.
- Pedig nem érzem úgy magam, de jobb az biztos.
- Mesélsz nekem magadról? Úgy ha már összehozott minket a sors - vigyorgott
- Nem hozott minket össze semmi, pláne nem a sors, de kérdezz nyugodtan, mit szeretnél megtudni?
- Kikkel élsz?
- A nővéremmel, a nagynénémmel, meg Anyuval.
- És Apukád?
- Ő Los Angelesben él a mostani élettársával.
- És ki az az Alex?
- Hhh.. Ő egy fiú akit el akarok felejteni.
- Mond el kérlek.
- A volt barátom.
- És mikor azt hitted rám hogy ő vagyok, miért menekültél el?
- Mert az a fiú egy undorító féreg. - kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam - Elég agresszív volt, bántott fizikailag, lelkileg, és szexuálisan is...- hajtottam le a fejem.
- Innen már kitalálom - mondta.
- Nem nehéz.. - néztem rá. A szemei sajnálatot, és elszántságot mutatott. Azt mondják a szem a lélek tükre, és szerintem ez igaz. Az ember érzelmeit a szemeiből lehet a legjobban kiolvasni, csak figyelni kell.
Az asztal felett a kezemre tette a kezét, amit én elrántottam.
- Mit művelsz?
- Semmit.
- Nem úgy tűnik.
- Nyugi, ez semmi.
- Neked.. Neked ez semmi. Te is az a fiú vagy..
- Milyen fiú?
- Akinek ezek a dolgok nem jelentenek semmit, és csak játszadozol. De velem nem fogsz.
- Nem is áll szándékomban Lindsey. Ne beszélj butaságokat, nem ismersz.
- Nem is akarlak. - mondtam majd kiviharzottam a kávézóból.
- Lindsey - szaladt utánam az utcára - Most meg mi bajod van?
- Te vagy a bajom. Tudtam hogy nincs fiú és lány barátság, de ezt te most megerősítetted.
- De miről beszélsz?
- Jajj ne tedd magad, látom ahogy nézel. De rajtam nem fog ez a nézés.
- Milyen nézés?
- Semmilyen. Na szia.
- Várj, legalább had vigyelek haza.
- Nem kell, boldogulok.
- Ne csináld ezt. Lehet hogy nem is találkozunk többé, és nem akarom hogy így váljunk el. - most szomorúságot véltem felfedezni a szemeiben.
Elgondolkodtam, és én is elszomorodtam amiért így bántam vele.
- Jólvan.
- Tényleg?
- Igen.
Beültünk a kocsiba, és beindította a motort.
- Figyelj, ne haragudj amiért ilyen voltam.
- Én nem olyan vagyok mint amilyennek gondolsz.
-  Sajnálom.
- Engedd hogy bebizonyítsam.
- Nem akarok tőled semmit Jacob. Én rossz dolgokon mentem keresztül, és Alex elérte, hogy minden fiúban a rosszat lássam. És ezt nem tudom megváltoztatni. Tudom hogy nem kéne előítéleteket szabnom, de talán így védekezek az újabb csalódástól.
- Megértem. De ha elzárkózol mások elől, és nem hagyod hogy jöjjön valaki aki megváltoztassa a véleményedet a fiúkról, akkor magától nem is fog.
- Lehet.. De még korai ez nekem.
- Én tudok várni.
- Miért, úgy gondolod te képes vagy rá?
- Tudom.
- Ha megelégszel azzal, hogy szép lassan kialakuljon egy barátság, akkor rendben van.  Ez nem megy egyről a kettőre.
- Örülnék neki.
Rámosolyogtam és bólintottam neki.
- Mi lenne ha azzal kezdenénk, hogy telefonszámot cserélünk?
- Jólvan - mosolyogtam.
Ő megadta az övét, én az enyémet, aztán még az út hátralévő részében beszéltünk.
- Köszi hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Akkor majd keressük egymást.
- Jólvan, szia - mondtam, majd kiszálltam, és bementem.
- Megjötteeeeem! - kiabáltam
- Csak én vagyok itthon - mondta Nora - Anyuék elmentek nem tudom hova.
- Akkor ez ez tökéletes alkalom - mondtam.
- Mire? - kérdezte.
Felérohantam és ledöntöttem az ágyra majd csikizni kezdtem.
- elég- sikongatta és lerúgott magáról.
- Hééj! Te szemét! - rántottam le a földre.
- Mi van Hugica, talán nem örülsz a randidnak?
- Nem randi. És amúgy meg jól elcsesztem. Tiszta idegbeteg lettem, és kiabáltam vele hogy ő olyan mint a többi pasi.
- De mert?
- Nem tudom, rámjött - mondtam.
- Az igen. Kimentél a gyakorlatból. Azt hiszem újra le kell ülnünk, és megtanítalak a pasizás rejtelmeire - mosolygott.
- Haha nem kell köszi. - mondtam aztán megcsörrent a telefonom.
- Jake hív. Most mit csináljak? Fel vegyem?
- Ne..
- De miért ne?
- Hagy hívjon csak.
Kivártam amig kétszer hívott, aztán megsajnáltam szegényt, és felvettem.

21.fejezet - Viszontlátás

- Lindsey! Hogy vagy?
- Majd elmondom mi történt, de most megkérlek hogy gyere értem. Itt vagyok Forksban a cukinál ahova régen sokat jártunk, tudod...
- Mit keresel..
- Anyu! Mondom, hogy majd elmondom, de most jó lenne ha értem jönnél..
- Figyelj, érted küldöm a nővéredet, én most nagyon nem érek rá. Jó?
- Jól van. Siessen! 
- Oké, szia.

Nagyjából húsz percet kellett várjak, már tűkön ültem. Leállt előttem az én hiányolt autóm, amit megengedtem Norának hogy vezessen, amíg én távol vagyok, mivel a sajátját szervízbe kellett vinni.
- Még mindig az én kocsimmal jársz? - kérdeztem beülve mellé.
- Igen, mivel az enyémet megint el kellett vinni, na de most szerintem nem ez a legfontosabb! Hogy hogy itthon vagy?
A nővéremnek minden titkomat elmondtam, és ki akartam magamból adni.
- Történt pár dolog.
- Milyen pár dolog Lin mond már!
- Apu meg az új barátnője elutaztak, mert a csaj apja beteg lett. Én meg összejöttem egy sráccal. 
- Milyen sráccal?
- Alexnek hívják. Elég pénzes és piszkosul jóképű.
- Igen és? Mond már! 
- Jó, ha nem szólnál bele állandóan, már elmondhattam volna. Szóval, összejöttem vele. Szép volt minden, aztán rajtakaptam őt amint épp más nővel volt. Erre én kivertem a balhét. De teljesen jogosan, te is ezt tetted volna. Mire ő megütött. Én vissza.. Ő megint.. Aztán hazaküldött, és megfenyegetett, hogy át fog jönni, és ha nem talál otthon, vagyis Apu házába, gondok lesznek. Én meg mit tudtam volna csinálni? Tudtam hogy elég befolyásos, bármit elér amit akar. Nem akarom részletezni, de többször megvert. Csúnyán. Ráadásul meg is erőszakolt.
- Úr Isten! 
- Aztán a szomszédban lakott egy csajszi, Clau akivel jóba lettem, és ő segített megszököm, mivel Alex bezárt a házba. És olyanokat mondott hogy vele kell legyek, meg hasonlókat. Szörnyű volt!
- És most mi a terved?
- Ez volt a tervem, hogy hazajövök, itt nem talál rám.
- De ezt nem hagyhatjuk ennyibe. 
- Ez rám tartozik Nora! 
- De a nővéred vagyok! Segítek.
- Nem akarom. Én nem akarom ezt az egészet tovább firtatni, kész, vége, elmúlt. Most próbálom elfelejteni, ami nagyon nehéz, te nem tudod min mentem keresztül, még most is rossz ha belegondolok.
- Lindsey, fel kell jelenteni! Testi sértésért, és nemi erőszakért. Hidd el Apuék is..
- Nem nem! Ezt csak neked mondtam el Nora! Nem akarom hogy bárki megtudja.
- Gondolkozz már! Ezt nem hagyhatod ennyibe. Gondolom milyen rossz lehet most, de ha minden nő, akivel hasonló történt elhallgatta volna, akkor most az összes mocsok még kint lenne és ugyan úgy folytatnák más lányokkal. Ha Alexet hagyod, hogy élje tovább az életét mintha mi sem történt volna, ki tudja hány lánnyal teszi meg ugyan ezt.
- De én nem szeretném, hogy Anyuék tudják, mert csak sajnálnának, és abból kösz de nem kérek.
- Ne légy ilyen.
- Így is rossz erről beszélnem, és azt kéred, hogy még anyuéknak meg a rendőrségnek meg a ki tudja még kiknek is mondjam el? 
- Nem jó ha magadba tartod. - mondta szomorúan.
- De nem akarok róla beszélni. Ilyenkor újra eszembe jut, ahogy izzad fölöttem, meg hörög, én meg nem tudok mit csinálni, erőlködök, de hiába, és csak csinálja, és annyira fáj, ordítok, sírok, de nem hat rá - zokogtam.
Nora átölelt, és hallottam hogy ő is szipogott.
- Jajj kicsi húgom!- szorosan kapaszkodott belém, és nyugtatgatott, vigasztalt.
- Kérlek, ne mond el senkinek! 
- Nem mondom - törölte le a könnyeimet.
- Ígérd meg Nora!
- Ígérem! 
Otthon elmondtam, hogy apuék elmentek, csak épp én azért jöttem haza, mert unatkoztam.
- Miért nem szóltál, hogy mennyünk érted a reptérre. 
- Á mindegy, jó ez így is. A lényeg hogy itthon vagyok - mondtam, majd megöleltem Anyámat.
- Sokat gondoltam rátok! - mondtam őszintén.
- Mi is te rád. Hiányoztál, és jó hogy haza jöttél.
Miután mindenkit köszöntöttem, felmentem a szobámban, és kipakoltam azt a kevés ruhát amit magammal hoztam. Anyuék persze meg is jegyezték, hol vannak a csomagjaim, mire azt mondtam ott hagytam Apunál, mert sok lett volna elhozni.
Egyébként még így is teli volt a szekrényem, úgyhogy nem sirattam semmit. A ruha volt a legkevesebb ami érdekelt. 
Vacsora után felmentem, és lefeküdtem a rég látott ágyikómba.
Felemeltem a telefonom, és hívtam az én barátnőmet.
- Sziaa! Úristen, de jó hogy hívtál! Már kezdtem aggódni - mondta.
- Jól vagyok Clau. Volt egy kis kitérőm egy srác házába de minden oké.
- Mi van?
- Haza fele menet La Pushban egy srácot, akit Jacobnak hívnak összetévesztettem Alexxal. Menekültem előle, elestem, aztán nála ébredtem. És kiderült, hogy nem is volt sehol Alex.
- Az komoly. És rendes volt a megmentőd?
- Hát amúgy, magam elől mentett meg, de igen, az volt. 
- Jó pasi?
- Az.
- Miért nem csípted fel? - kérdezte kuncogva.
- Jajj maradj már, ezek után egy pasihoz sincs kedvem. Sőt - mondtam.
- Nem kéne elzárkóznod előlük. 
- Ki zárkózik el?
- Te gyémántom! 
-  Én csak nem akarok újra egy kapcsolatot, elég volt egy időre, én ezt nem tudom olyan könnyen feldolgozni mint te. Hanyagolom, a fiúkat, majd jön idővel, nem maradok le semmiről.
- Hát lehet igazad van. Most nyugodj meg, heverd ki, aztán majd lesz ami lesz.
- Ezt tervezem. 
- Na jól van szívem, majd még beszélünk, ne mennyen a pénzed. Csókollak, és vigyázz magadra - mondta kedvesen.
- Szija, puszillak - mondtam, majd letettem.
Az este hátralévő részében megnéztem egy filmet Norával, aztán lefeküdtem aludni.


Másnap délelőtt zuhanyzás után, Nora kitalálta, hogy mennyünk el vásárolni. 
- Mennyünk, de te fizetsz, a bank kártyám is ott maradt.
- Oké, de akkor szólok anyunak, hogy azt a kártyát tiltsa le, és kapsz egy másikat. 
- Jól van, addig felöltözök. - mondtam, majd mentem is.
Felvettem egy hosszú nadrágot, egy pólót, rá egy pulcsit, és mentem is le.
- Mi van kincsem, rossz kedved van? - kérdezte Anyu.
- Nem, miért?
- Mert olyan furcsán öltöztél, mindened fekete.
- Most ez tetszett. - mondtam ezzel leintve Anyut.
Norával elmentünk a Seattle-i plázába, ahol üzletek tömkelege várta a vásárolni, vagy nézelődni valókat. Imádtam, mert nagyon jó cuccokat szereztem már be itt.
- Vegyünk valami színeseket neked, mert ahogy elnézlek..- fintorgott.
- Ha-ha nagyon vicces vagy. Mintha nem tudnád hogy mennyi ruhám van.
- Nem érdekel, nyomás - ragadt kéznél és behúzott az első üzletbe amit meglátott.
Kiválogattam magamnak pár színes toppot, és egy farmer shortot.
- Nézd Hugi, ilyet vennünk kell - lengetett előttem egy mini ruhát, ami nagyon jól nézett ki, de távol állt az ízlésemtől.
- Aha, vedd csak meg magadnak.
- Te is vegyél.
- Á, nekem ez nem a stílusom.
- Érdekes.. Máskor megvetted volna.
- De most most van! Én ezeket néztem ki - mondtam a kezemben lévő holmiknak. Találtam még egy nagyon állat tornacipőt, csajos volt, de sportos is. Szerelem első látásra.
- Anyu örülni fog - mondta Nora
- Ja biztos, de legalább később nem kell ruhát venni nyárra.
- Dehogynem. Mindig jönnek új cuccok.
- Ja a pénz meg terem a számlánkon mi?
Ennyivel le is zártuk a témát,és kifizettük a ruhákat. A nyárig még egy hónap volt hátra, de tavaszi ruháim voltak újak.
Beültünk a kocsiba,és elindultunk haza.
- Nincs kedved bemenni sütizni Elly nénihez?
- Még mindig ő vezeti?
- Persze. Mióta oda járunk
- Több mint 10 éve
- Azóta ő vezeti.
- Mennyünk - mondtam
A cukrászda Forksban volt, nem messze.
Beültünk a cukiba sütizni, és közbe beszélgettünk.
- Hogy állsz a pasikkal?
- Sehogy. Hol van hol nincs - válaszolta Nora.
- Nem hiányzik már egy kapcsolat?
- Minek? Tudod hogy vagyok ezzel. Nem görcsölök. Élem az életem, pasizok, aztán majd beköszönt a nagy Ő.
- Ja a nagy Ő.. Én már nem hiszek ebbe - bámultam ki az ablakon..- Te Szent ég!
- Mi van?
- Az ott Ő. A srác tudod akit meséltem. Hogy nála voltam miután az erdős sztori volt.
- Melyik az?
- Kék pólóba, fekete haj..
- Óhhh.. Eszméletlen pasi! Gyere! - pattant fel Nora
- Mire készülsz?
- Véletlen összetalálkozunk velük! Na!
- Á nem hinném hogy beszél..
- Gyere már te kis nyuszi! - ráncigált ki a cukrászdából.
Jacob a túloldalon volt egy alkatrészes előtt egy másik sráccal, és beszélgettek.
- Aóóóóóóóóóóóóóóó!! - sikított fel Nora magára vonva mindenki figyelmét.
- Mit művelsz?
- Észrevett! Ne fordulj meg! Úr Isten! Stíröli a hátsód, hí, elindult!
- Nora ezt még visszakapod!
- A fenébe! Ott hagytam a tárcámat a boltba! Vissza kell mennem! - mondta jól hallhatóan.
- Héj, sziasztok. De jó hogy észre vettelek - mosolygott le rám. - Jacob vagyok - nyújtotta a kezét Norának, aki készségesen elfogadta azt.
- Szaladnom kell hátha meg van még, és ha lehet elvinném a kocsid, mert be kell mennyek Christinhez, mint már mondtam.
- Mi van? Itt akarsz hagyni?
- Hát..
- Majd én haza viszlek- vágott közbe Jake - Ha nem okoz gondot.
- Nem - pirultam el.
- Na én megyek is, ide a kulccsal. - odaadtam neki, és ő már be is pattant, és elhajtott, mint aki tényleg siet. A kis hazug! De őszintén szólva nem volt ellenemre a dolog.
Ránéztem a velem szembe álló vigyorgó srácra, és nekem is mosolyognom kellett. A szemei rabul ejtettek, a szívem pedig zakatolt.

20.fejezet - Kétségek között hagyva

A fejem iszonyatosan sajgott, én pedig ösztönösen odakaptam a fájdalom forrásához a kezem, és egy nagy pukli volt ott. A szememet kinyitva egyből vissza is csuktam, mert bántotta a fény. Egyből feleszméltem, mikor rájöttem hogy egy ágyon fekszem. Felültem, és körbe néztem. Egy idegen szoba volt és pánikba estem
-Segítség! Segítsen valaki! - kiabáltam, mire benyitott egy fiú a szobába. Magas volt és számomra ismeretlen
- Ki vagy te?
- Neked is szia - mosolygott 
- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - szinte már hisztérikusan beszéltem.
- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.
- Hogy kerültem ide?
- Az erdőben találtam rád -  Szent ég, az erdő, hirtelen minden az eszembe jutott. Alex.. - Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyarázta.
- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.
- Nem, kedves - nézett rám várakozóan.
- Lindsey.
- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.
- Pedig én azt hittem.. 
- Nagyon félhetsz attól az Alextől.
- Hosszú történet.. Hol vagyok most?
- La pusban.
- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondtam majd felálltam,és az ajtó felé indultam a kijáratot keresve.
- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..- nyúlt a karom után, mire én elkaptam azt.
- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.
- Kérlek..- suttogta. Akkor néztem meg őt. Magas volt és szörnyen izmos. Fekete rövid haja volt, csillogó barna szemekkel, barna bőrrel, és gyönyörű telt ajkakkal. Kimondottan tetszetős volt.
- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide.
- Ki akart? 
- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna - félelmet éreztem hogy esetleg megakadályozza hogy el mennyek mert úgy érzi hálával tartozom neki. Féltem, hogy olyan mint Alex.
- Biztos nagyon beütötted a fejed - vigyorgott
- Te milyen vicces vagy.
- Te meg szemtelen.
- Még be sem mutatkoztál - mondtam.
- Jake vagyok. Jacob Black. 
- Örültem Jake - mondtam majd kiléptem a levegőre. Egy teljesen elhagyatott helyen voltam, bal oldalt végig fák és sehol egy ház.
- Persze, természetesen - szólt utánam
- Hogy mi?- nem tudtam miről beszél.
- Elveszettnek tűnsz.
- Talán az is vagyok..- mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
- Elvigyelek? - kérdezte.
- Már így is sokat tettél.
- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék - ettől teljesen zavarba jöttem, és zavart.
- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek . 
- De szívesen elviszlek.
- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.
Miután elmagyarázta a kivezető utat Forksba, már nem volt gondom, onnantól már tudtam az utat Seattleba. Többször elmondta hogy maradjak még, vagy csak mennyünk el valamerre de én nemet mondtam. Nem ismertem őt, és nem akartam ismerkedni. Nem akartam fiúkkal barátkozni. Elég volt a pasikból, féltem tőlük.Lehet 100-ból egy olyan van mint Alex de nekem ez az egy elvette a kedvem mind a 99-től.
Jake megkért hogy cseréljünk számot, vagy beszéljünk meg egy találkozót, mert meg szeretne ismerni, de nem akartam. Szomorúnak tűnt,és ez bántott, de én sem akartam szomorú lenni még egy pasi miatt. A közeljövőben legalábbis nem.
Elindultam a csomagjaimmal a kezemben, és kiérve Forksba kerestem egy fülkét és tárcsáztam a már jól ismert számot.
- Haló? - vette fel a számomra legfontosabb személy egyike.
- Anyu? Lindsey vagyok.

~Jake szemszöge~

Éppen sétáltam hazafele Saméktől mikor egy lányt láttam nem messze tőlem. Ő hátra fordult, én pedig ledermedtem. A szemeibe nézve az én tekintetem is ellágyult, és tudtam ő a legszebb nő akit valaha láttam, és éreztem ő az egyetlen nő akit ezentúl látni szeretnék. Hosszú szőke fürtjei keretezték tökéletes arcát. A gondolataimból megtört hangja robbantott ki.

- Alex -mondta rémülten, majd egy ideig csak nézett, és abban a szent pillanatban megfordult és szaladni kezdett, és segítségért kiáltozott.

- Ne ! Ne szaladj el, nem eszlek meg - mondtam és utána indultam. 

Rossz volt hogy előlem menekült, és én ijesztettem meg. Mit hihet szegény, hogy bántani akarom?

- Nem bántalak! Hallod? Állj meeeeeg! - de láttam hogy ő még gyorsabban szalad, és én nem hagyhattam hogy kifusson az életemből. Azzal én is elvesztem volna.

Amint mögé értem elkaptam és a kezemet a szája elé tettem és a fülébe súgtam hogy ne ijedjen meg, aztán megéreztem egy gyenge erőlködést amivel védeni próbálta magát, majd kislisszanva a karjaimból szaladni kezdett de ekkor elesett és nem mozdult meg.

Oda mentem és a hátára fordítottam. Gyönyörű haja takaróként terítette be körülötte a talajt a teste pedig elernyedten hevert ott. Karjaimba vettem és hazavittem. Egyenesen a szobámba és az ágyamba fektettem.

- Jacob! 

Kimentem a nappaliba és Apám kérdő tekintetével találtam szembe magam.

- Ő az Apa!

- Ki az az ő?

- Még én sem tudom, de azt igen, hogy bevésődtem. - ekkor mondtam ki először és én magam is meglepődtem.  Jacob Black bevésődtél! Egy olyan lányba akinek még csak a nevét sem tudod! Elvégre nincsen ráírva..

Több mint 24 órája aludt az ágyamban anélkül hogy én mellé fekhettem volna. Úr Isten Jake mi van veled? Mindjárt elmorzsolok pár könnycseppet - gúnyolódtam magamon. 

Sokszor bementem és néztem ahogyan alszik. Elmosolyodtam mikor a szemöldökét összeráncolta néha.

Bár a fejébe látnék, és tudnám mit álmodik. Meg hogy egyáltalán ki ő, hova valósi és úgy alapjáraton véve mindent.

- Ő lenne a híres Ő? - kérdezte halkan vigyorogva Embry mikor átjött hozzánk.

- Igen, és a nyakadat leveszem a hejéről ha fel mered kelteni a röhögcséléseddel.

- Jajj a kicsi Jakob hogy védi.

- Elég Jared-mondtam már kint a nappaliban ülve.

- Csak olyan vicces. 

- Neked talán.. Én nem tudok rajta nevetni. Valahogy még mindig nem tudom megérteni hogy bevésődtem.. Na meg ez az egész.. Azt se tudom ki ő és hogy miféle. Meg úgy semmit.. Nem így képzeltem el..

- Nyugi tesó, nem ő lenne a bevésődésed ha nem lenne neked megfelelő. Biztos rendes lány, és majd ha felkelt a kis csipkerózsika meg is tudhatod, és szerelmesek lesztek és bla bla bla...

- Ja persze, elmondom hogy vérfarkas vagyok, és hogy ő az impritingem úgyhogy velem kell legyen különben elveszítem vele önmagam... Ja biztos szerelmes lesz első látásra. 

- Háháhá első látásra úgy meg rémísztette a képed, hogy elrohant előled segítséget kiabálva. Szóval kétlem.

- Fogd be!

Miután Jared hazament Apámat elvitte Harry, szóval egyedül voltam otthon. Na meg persze egy lány akiről semmit sem tudtam, és ő se rólam, de ott feküdt az ágyamban. Najó, nem önszántából.

- Segítség! Segítsen valaki! - hallottam meg egy gyönyörű hangot, ami tőle származott. Baszdki, most mit csináljak? Mit mondjak? Nem Jacob ne parázz, rendben lesz..

- Ki vagy te?-kérdezte

- Neked is szia - mosolyogtam

- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - mondta idegesen. Szegény, nem csak én voltam ki, hogy egy olyan lányba lettem szerelmes, és most még finoman fogalmaztam, akit nem ismertem, de ő is. Csak éppen, ő nem volt szerelmes. Még - vigyorogtam magamban

- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.

- Hogy kerültem ide?

- Az erdőben találtam rád. Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyaráztam.

- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.- ki az az Alex? talán a barátja?

- Nem, kedves - néztem rá kérdőn.

- Lindsey.

- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.

- Pedig én azt hittem.. 

- Nagyon félhetsz attól az Alextől.Ki ő?

- Hosszú történet.. Hol vagyok most?

- La pusban.

- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondta majd felállt,és az ajtó felé indult a kijáratot keresve.

- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..-  Nem akartam hogy elmennyen, és próbáltam visszatartani mire ő idegesen nézett rám.

- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.

- Kérlek..-Úristen, könyörgöm egy nőnek.. De muszáj volt, ha azt akartam hogy maradjon.

- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide. - Hát igen, neki családja volt és kitudja még milye.. Már tartozott valahova.

- Ki akart?- kérdeztem lágyan. Miért hiszi, hogy bántani akarom?

- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna.

- Biztos nagyon beütötted a fejed -mosolyogtam.

- Te milyen vicces vagy.- de ő nem díjazta.

- Te meg szemtelen.

- Még be sem mutatkoztál - mondta.

- Jake vagyok. Jacob Black. 

- Örültem Jake -mondta, majd kisétált az ajtón. Az életemből. És én ezt nem akartam. De mit tudtam volna tenni? Nem tarthattam ott erőszakkal, lesokkolni meg nem akartam a helyzettel. Láttam rajta, hogy nem tudja merre mennyen, idegen volt neki minden. Én is.

- Persze, természetesen

- Hogy mi?-kérdezte.

- Elveszettnek tűnsz.

- Talán az is vagyok..- mondta szomorúan, és én legszívesebben megöleltem volna, és vígasztaltam volna.

- Elvigyelek? - kérdeztem. Legalább még egy kis időt vele tölthetek - gondoltam.

- Már így is sokat tettél.

- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék. - Ekkor olyan sok mindent láttam az arcán. Elpirult egy kicsit, de közben zavartnak tűnt, feszültnek, idegesnek, és szomorúnak. Mennyi midnent tudnak érezni egyszerre a nők.. Kész káosz ami a fejükbe lehet..

- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek . 

- De szívesen elviszlek.

- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.

Elmondtam neki amit tudni akart, majd tettem még egy próbálkozást.

- Megtudhatom a teljes neved?

- Lindsey Palm.

- Örülök hogy megismerhettelek..

- Nem is ismersz..

- De ez ellen tehetünk.. Talán ha megadnád a számod, és megbeszélnénk valami programot. Jó lenne szerintem és..

- Hagyd Jake! Nem vagyok olyan helyzetben és lelki állapotban hogy egy fiú társaságát keressem. Ne haragudj, nagyon rendes srác vagy, tetszel is meg minden, de valahogy nem .. szóval.. én nem vágyom most kapcsolatra.

- De lehetnénk barátok és csak..

- Szia Jake..- vágott a szavamba ismét - Mindent köszönök - le hajtotta a fejét majd hátat fordított nekem és elment.

Elvette az eszemet teljesen,minden gondolatom körülötte forgott, és nem akartam hogy így legyen. Mármint hogy el mennyen.. Magamra hagyjon.. Hiszen ez nem lehet. Ennek nem így kellene lennie.. 

Bementem a házba majd felborítotam az első tárgyat ami elém került... Ideges voltam és tehetetlen.. De azt is tudtam, hogy ennek nincs vége.. Így nem lehet vége.Hiszen még el se kezdődött.

Remélem tetszett nektek :) Puszii :* Ja és egy kis finomság: