3.fejezet

Az álmom más volt mint számítottam. De tévedtem. Azt hittem, valóban majd az én lovagom lesz a főbb szereplője, de nem. Csak egy unalmas, átlagos kis álmocska volt, mit valójában el is felejtettem.
Felkeltem, és kinyújtózkodtam.Vártam a friss, finom kávé illatát, de rá kellett jönnöm, hiába. Nem volt, aki megfőzze, csak is magamra számíthattam.
Feltápászkodtam, majd a fürdőbe cammogtam, és megmostam az arcom.
Megfésülködtem, majd lementem.
Feltettem egy kávét főzni, és bekapcsoltam a tv-t. Rápillantottam az órára, ami fél tizenkettőt mutatott.
Szép..Mondhatom..Eddig húzni a ló bőrt...-morgolódtam
Amíg felültem a pultra (rossz szokásomhoz méltón) várva, hogy lefőjön a kávé, felidéztem a múlt éjszaka eseményeit. Egyből Alex tökéletes arcképének mása jelent meg szemeim előtt.
Az ajtón kopogni kezdtek, én meg házsártosan lépkedtem oda, hogy beengedjem/vagy sem az illetőt.
-Szia.-köszöntem
-Szia.Na mi van, már be sem engedsz?-kérdezte
-De, persze, gyere.-mondtam.
Belibbent a küszöbön, majd a nappaliba szökdécselt.
-Na, amúgy mesélj, mi volt azzal a pasival? Látom semmi rossz, mert épségben hazaszállított, de mesélj.-kíváncsiskodott Clau
-Ja, hát nem volt semmi. Elhiheted nem állt szándékomban becserkészni...-kuncogtam-Egyszerűen csak hazahozott és kész.-mondtam
-Aha, és most az igazat. Ha csak ennyi történt volna, nem ilyen komoran beszélnél róla.-mondta. Heh..Mintha belém látna...
-Hát épp ez az! Hogy csak ennyi történt. Én azt hittem, bejön, és majd elbeszélgetünk, és a későbbiekben is látom majd. De nem. Még csak puszit se adott.-panaszkodtam
-Na, így már mindjárt más. De ne légy buta. Biztos ott lesz a jövőhéten is, és akkor majd ismét látod.-mondta mosolyogva.
-Ennek semmi esélyét sem látom. Ő maga mondta, hogy nem szokott lejárni. És szerintem nem keltettem fel az érdeklődését, biztos nem tetszettem neki. Ha nem így lenne, akkor elkérte volna a számom, vagy valami. Érted? De nem. Hazahozott, elkísért ehhez a nyamvadt ajtóhoz, és annyit mondott, hogy Szia. Hát akkor szia.-mondtam elkeseredetten
-Jaj Lin ne legyél már buta. Minek neki telefon számod, ha már tudja hol laksz?-kérdezte
Mm.Ezzel a lényegre tapintottál barát nőm.-gondoltam
-Tényleg. Tudja hol lakom. Bármikor el jöhet nem?-kérdeztem reménykedve
-De igen, pontosan.-vigyorgott
Épp felelni akartam, mikor a kávéfőző, már hangosan csipogott. Odamentem, és levettem.
-Figyelj csak. Ha már tudja hol lakom, akkor miért nincs itt? Miért nem jött? Biztos azért, mert nem vagyok túl jó neki. És amúgy is, huszonegy éves! Kinek kéne, egy tizenhét éves lány, ha bármelyik csinos nőt is megkaphatja?!-kérdeztem, vagyis inkább mondtam
Sok volt a kérdés, és én egyikre sem tudtam a választ.
-Ne légy már ilyen igazságtalan magaddal szemben. Sokkal szebb vagy, bármelyik érettebb nőnél. Biztos fel fog keresni..-bíztatott
-Kérsz kávét?-kérdeztem
-Nem köszi.-kaptam meg a gyors választ.
-Ez olyan szánalmas nem? Itt teperek egy olyan srácért, akit valójában nem is ismerek. Szerinted létezik szerelem első látásra?-kérdeztem
-Hát nem tudom. Biztos... De nekem még nem volt szerencsém megtapasztalni.-vigyorgott. Milyen furcsa, hogy erről ilyen felhőtlenül, vidáman tud beszélni. Vajon neki sosem hiányzott maga mellől egy srác?-gondolkodtam, miközben a kávémat ízesítettem
Egy kevés tej, három cukor... Mindig így iszom..
-És nem bánod?-kérdeztem rá
-Nem, egyáltalán nem. Nincs szükségem egy hímneműre. Kihasználnak, majd elhajítanak mint egy rongyot. Hát köszi, de ebből én nem kérek.-mondta fintorogva
-Ne általánosíts!-vágtam rá.
-De valljuk be ez így van. A fiúk többsége mind csak arra utaznak, hogy megkapjanak. Előadják az édes-mázas mosolyukat, meg ilyenek, majd mikor végképp az ujjuk köré csavartak, és te mindent megadsz nekik, ami tőled telik akkor kidobnak. Persze vannak kivételek, de ritka eset.-mondta
-Hát nem tudom. Én hiszek az örökké tartó szerelemben. És ha hiszel benne, akkor talán van olyan szerencséd, hogy meg is kapd.-mondtam
-Mert naiv vagy, és hiszékeny.-mondta
-Lehet...-mondtam
Furcsa, hogy ő így vélekedik a pasikról. Tényleg vannak ilyen szemetek is, de nem mindenki olyan, mint azt hinnénk. Vannak még meglepetések. És én erősen remélem, hogy rám talál az igaz szerelem.
-Én nem akarok csalódni, nem akarok egy átkozott férfi miatt szenvedni.-mondta
-Jaj ne légy ilyen. Nem mindig csalódás egy kapcsolat vége, és szenvedés
-De nekem eddig csak a csalódás, a szenvedés, és a fájdalom jutott.-mondta lehajtott fejjel
-Pont ezért kell bíznod abban, hogy ezentúl más lesz, mert te jobbat érdemelsz. És nem elzárkózni az elől, ami az élettel jár.-mondtam
Hmm.Milyen bölcs lettem hirtelen.-büszkélkedtem magamban
-Hát lehet...De én akkor sem fogok keresgélni. Inkább hagyom hogy rám találjon-felelte, majd felállt, és odajött hozzám
-Ne is beszéljünk erről többet. Nincs kedvem szomorkodni. Mit tervezel mára?-kérdezte
-Hát, gondoltam majd te tervezel nekem valamit.-motyogtam
-Jó meglátás. Helyes.-kuncogott, majd a szűk farmer sortjának zsebébe nyúlt, és elővette a mobilját.
Nyomogatott valamit, majd a füléhez emelte a készüléket.
-Lina? Itt Clau. Ráérsz ma?-kérdezte
Nem tudom mit felelt erre Lina, csak a rögtönös  válaszokat hallottam
-Oké. Hova?
-......-Lina
-Jó, rendben.
-.......(hosszabb szünet)......-Lina
-Igen ketten. Jó oké, akkor kettőkor a fő kapunál.-mondta, majd letette
-Na, már tudom is mit csinálunk ma.-mondta titokzatosan
-És mit?Beavatnál?-kérdeztem
-Strandra megyünk.-vigyorgott
-Mi? Ne már! Aj...-morgolódtam
Az utóbbi strandolásomnak az lett a végeredménye, hogy majdnem megfulladtam. Holott nem is én nyomtam le Kevint a víz alá, de ő nem hitt nekem, így megbosszulta a "gonoszságom". Amit nem is én követtem el.
-Most meg mi az?-kérdezte
-Nem akarok még egyszer strandot látni.-mondtam toporogva
-Nem is látni kell.-kuncogott, majd megváltozott az arc kifejezése látva, hogy én egyáltalán nem nevetek
-Miért, mi a bajod a stranddal?-kérdezte
-Az, hogy az utóbbi alkalomnál, majdnem megfulladtam. És igen, megijedtem, úgyhogy semmi kedvem még egyszer átélni.-mondtam orr felhúzva.
-Jaj, semmi bajod nem lesz. Vigyázunk rád.-mondta, majd felfelé kezdett terelgetni
-Most meg mit akarsz?-kérdeztem figyelve őt, ahogyan a fiókomban matat
-Megnézem van-e valami jó bikinid, vagy vennünk kell.-mondta
-Nem kell vennünk semmit. Melletted komolyan mondom, elundorodtam a vásárlástól. Senkit nem láttam annyit elidőzni egy átkozott üzletben mint téged. Katasztrófális vagy. Pedig eddig még én  hittem magamat bolt kórósnak.-nevettem fel hangosan
-Ha-ha-ha...-morogta-Hmm, ez itt jó is.-felelte, a kezében szorongatva egy fürdő rucit, amit még Norától kaptam. Maga a fürdő ruci fekete, de piros minta díszíti.
-Ennek látod örülök.-mondtam-Legalább megúsztam egy vásárlást.
-Jaj bolhából csinálsz elefántot.Egyáltalán nem szoktam sokat elidőzni.-mondta
Civakodtunk még egy darabig, persze csak viccből, aztán összeszedve a cuccainkat, leindultunk a partra.
A nap kellemesen cirógatta bőrömet, és a szellő is lágyan fújdogált
A part, nagyon szép volt, és végül már nem bántam hogy elmentem.
Ott voltak a fiúk, és a lányok is.
A vízben lubickoltam, mikor Mike mellém úszott, és félénken pislogott rám.
-Mi az?-kérdeztem
-Semmi. Csak tudod, gyönyörű vagy.-bókolt
Uhu, ez kicsit erős nekem...-gondoltam
-Hát, köszi.-mondtam
-Tudod sokat gondolkodtam, és hát neked sincs barátod, nekem meg nincs barátnőm, és te pont olyan vagy, mint amilyennek lenned kell. Kedves, aranyos, és szép. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy én szívesebben megismernélek közelebbről.-mondta
Észrevettem, hogy szemei a dekoltázsomra siklottak, és megnyalta a szája szélét.
Puff..Milyen kiismerhető...-gondoltam
-UHU, hát nagyon kedves vagy. De szerintem csak mert mindketten szabadok vagyunk, az még nem jelenti, hogy össze is kéne jönnünk. Én úgy gondolom, hogy csak is szerelemből legyünk együtt valakivel.-mondtam
-Hát, de én azt hiszem, hogy nagyon is megkedveltelek téged.-mondta
Na nesze! Erre most mit feleljek?-kérdeztem önmagamtól




Nem olyan hosszú, de remélem megérdemel pár komit! Puszii!♥
 

2.fejezet-Istenien Isteni

Clauval elmentünk egy kis házba, ami az erdő szélénél volt megépítve. Élőször csak azt hittem csak elmegyünk mellette, de mikor befordultunk a kisház felé meglepődtem.
-Ez az?
-Igen, ez!-mosolygott bájosan
-De ez ugye nem magán lak sértés!?-bizonytalankodtam
-Jaj, nem, dehogy. Dan apukája építette nekünk.-mondta,miközben megfogta a kezem, és úgy húzott be.
Első pillantásra, nem tűnt olyan nagynak, de mikor megláttam a benne lévő sok fiatalt, már kétségeim támadtak.
-Huhh..Sziasztok.-nyögtem
-Halii.Szia..Helo.Hűha..Wow..-illettek az efféle szavakkal.
-Srácok, ő itt Lindsey, vagyis Lin.-mutatott be Clau, miközben még mindig a kezemet szorongatta
-Szia Lin, én Dan vagyok.-lépett oda, egy helyes srác.
-Én meg Alec.-vigyorgott szintén egy termetes fiú.-Ő itt, Mike, Brad,Tom, Kesha, Lina, Dominic.-mutatta be sorra a sok velem egykorút.
-Hűűh.. Látom itt a hímek vannak előnyben.-jegyeztem meg.
-Ááá Dehogy! ?Még így is mi hordjuk a gatyát.-nevetett Lina.-De amúgy még hiányzik Lola, Sandra.
-Ja, értem.-motyogtam
-És, te mióta laksz itt?-kérdezte azt hiszem Dan?!
-Háát, én nem lakom itt. Csak nyárra jöttem Apuhoz.Egyébként Forksban lakom.-mondtam
-Jaa, értem. Hát akkor élvezd ki a velünk töltött perceket.-szólt bele Alec.
-Rajta leszek..-mondtam
-Na figyelem! Ma ugye péntek van.. Gondolkozzunk egy kicsit! Mit is kéne csinálni.-szólalt fel Clau
-Jajjjj mi butaság! ezen gondolkozni kell Clau?-vihogott egy szőke srác. Mint utólag kiderült Tom.
-Buli buli buli!-ujjongott Kesha
Amíg ők megvitatták mit csináljanak a hétvégén, én leültem egy puffancsra.
-Na Lin te is benne vagy?-kérdezte Clau
-ő.Mármint miben?-értetlenkedtem.
-Jajjj. Holnap elmegyünk bulizni. A város egyik legjobb szórakozó helyére.-vigyorgott
-Aha..Asszem.-Nem tudtam Apu elenged-e.
-Mi van csajszi, nem szereted a partikat?.-kérdezte Mike.
-Deee igen, szeretem. Nem azzal van a gond. Csak ugye, lehet apám nem enged el.-mondtam
-Majd beszélek az apukáddal.-mondta Clau.
-Nem kell. Beszélek én vele.-még csak az hiányzik.-fűztem hozzá magamban. Apu így sincs oda Clauért. Holott nem tudom miért. Szerintem nagyon aranyos, imádni való csaj.-gondoltam
Beszélgettünk még egy darabig, de én hamar elmentem, mert gondoltam, kicsit ha jótündérkedek, akkor megenyhül, és mindenféle oktatás, okítás nélkül elenged.
Hazaérve, ledobtam a cuccaim, és bementem a nappaliba, ahol nézték a tv-t.
-Sziasztok. Hogy vagytok?-kérdeztem bájosan
-Szia szívem. Jól. Hol voltál? Hogy telt a napod?-kérdezte apa.
-Szia Lin.-köszönt Barbara is.
-Enyém is jól Apa. Amúgy Clauval voltam, és elvitt bemutatni a barátainak.
-Hm. Remek. És legalább kedvesek? Jól bántak veled?-aggodalmaskodott.
-Igen, jól. Mind nagyon kedvesek voltak.-feleltem
-Akkor jó. Nem vagy éhes? Főztem a kedvencedből. Rakott krumpli.-mosolygott csibészeden.
-Híííí. Júúj Apu! De imádlak tudod??-szaladtam oda, és megölelgettem.
Kezdjük ott, hogy Apu istenien főz. És megcsinálta a kedvencemet.
-Kimentem, és szedtem egy jókora adagot, majd betettem a mikróba.
Az asztalon volt az aznapi újság, és elkezdtem lapozgatni.
Miután hallottam a mikró lejártának csengését, odamentem, és kiszedtem.
Elkezdtem enni, mire Barbara sétált oda.
-Jó étvágyat.-mondta mosolyogva.
-Köszi.-feleltem
-Mit csinálsz holnap?-kérdezte
-Háát, még nem tudom.-mondtam.
-Arra gondoltam, elmehetnénk vásárolni. -mondta
-Hűű, hát nappal szívesen elmegyek veled. Mármint délután. De este elszeretnék menni bulizni, de erről apának még egy szót sem.-mondtam
-Értem.Ha gondolod, beszélhetek vele. Úgy talán nagyobb az esélyed.-mosolygott.
Hm.Egyre jobban kedvelem ezt a nőt.
-Megtennéd?
-Hát persze.-mosolygott még mindig.(De jól állt neki)
-köszönöm.
Miután befejeztem a vacsorát, felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépet.
Megnéztem a E-Malijeimet, majd felléptem msn-re.
Nem találtam fenn, senki szórakoztató személyt, úgyhogy fogtam a cuccaimat, és bevonultam a fürdőbe, letusolni, majd fogat mosni.
Miután mindezzel végeztem, bebújtam a pihe-puha ágyikómba, és felvettem az éjjeli szekrényemről az MP4-emet, a fülhallgatóval együtt, és bekapcsoltam.
Imádtam, zenére elaludni. Azt vettem észre, hogy olykor édesebbek az álmaim.
***
Reggel, mikor felkeltem hét ágra sütött a nap.Ami nekem természetesen jól jött. Ez azt jelenti, az éjszaka sem lesz olyan hűvös, ezáltal nem kell annyira beöltöznöm, ezáltal csinosabb leszek, ezáltal talán még egy pasit is foghatok.-futott át a gondolat menetemen.
Lementem a konyhába, és hiába kerestem apuékat, sehol senkit nem találtam.
Megpillantottam, egy cetlit a hűtőre aggatva, és elolvastam.
"Drágám, Barbarának az édesapja szív rohamot kapott, így azonnal Sydney-be kellett mennünk, az esti bulit megengedem, de senkit nem hozol fel, és azonnal hívsz ha itthon vagy. Bízom benned. Jó legyél! Szeretlek! "
Jézusom! Szegény Barbi. Annyira sajnáltam!
Én nem is tudom mit tennék, ha az én apukámmal történne meg! Fú, erre még csak gondolni is rossz.
Megszólalt a csengő, így az ajtóhoz siettem.
-Szia.-vigyorgott rám Clau.
-Szia. Gyere be.-mondtam
-Hú. Látom te már milyen friss vagy, és üde.-kuncogott.
Magamra néztem, és csak akkor esett le, hogy még mindig az alvó pólómban ácsorogtam.
-Jaj, tényleg. Ó. Még csak most keltem.-magyaráztam, miközben a nappaliba trappoltam.
-Na cica, jöhetsz este?-kérdezte
-Igen. Mehetek.-mondtam.
-Na, az jó. Annyira jó lesz. Remélem bírod majd tartani a lépést. Tánc,pia,tánc,pasik,pia,pasik,tánc.-vigyorgott
-Hú, nem. Kérlek. Én nem akarok inni.Nem.-mondtam hevesen.
-Hát akkor nem iszol.Nem baj.-mondta
-Oké.-feleltem -De a piát kivéve, a többi jöhet.-kuncogtam
-Hm.Ez a beszéd.-vigyorgott.-de készülj, mert indulunk.-mondta
-Mi? Hova?Máris?-kérdeztem kitágult szemekkel.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem. El sem hiszem. Mibe csöppentem istenem?-kérdeztem
Én még sosem voltam így oda egy buli miatt, most meg tessék, össze vissza szaladgálok majd, hogy minden jó legyen.
Norával általában, otthon elkészülünk, majd este indulunk, és kész.
-Tudod mit? Elmegyek veled vásárolni, majd hazajövök, és én még elintézek pár dolgot, itthon elkészülök, aztán hívj fel, ha indulnom kell, és akkor odamegyek a házhoz, és onnan indulhatunk is.Rendben?.kérdeztem reménykedve, hogy belemegy.
-Miért, mit kell elintézned?-kíváncsiskodott.
-Hát sok mindent. Apu írt nekem egy listát, amiket még meg kell csinálnom.-füllentettem.
-Rendben.Na de öltözz.-mondta parancsolóan.
-Oké.-mondtam, és felszaladtam az emeletre.
Mivel odakinn, még mindig szép időnk volt, felvettem egy zöld ruhát, ami körülbelül comb középig ért, és hozzá egy emelt talpú szandált, aminek ezüst színe volt.
Megfésülködtem, majd úgy döntöttem, kivasalom a hajam.
Miután végleg elkészültem, lementem, és körbefordultam Clau előtt.
-Na?
-Tyű, nagyon csinos.-hagyta el a száját.
-Köszönöm.Na, szerintem indulhatunk.-mondtam, és a kulcsért indultam.
-Rendben.-mondta, majd elindult a kijárat felé.
Bezártam a házat, és útnak eredtünk.
Most is abba a boltba mentünk, ahol valamelyik nap, és vettünk pár ruhát.
Én az estére, egy fekete mini ruhát választottam, melynek a dekoltázsa szegélyénél, ezüst flitterek voltak.
-Nagyon csinos. Jól áll! Megemeli a melleidet, push-up hatást kelt.-mondta kuncogva.
-Ha-ha.. -morogtam,majd behúztam a függönyt.
Miután kész voltunk a vásárlással, elváltunk.
Én szépen hazamentem, ő pedig ment a dolgára
Útközben egész elmélyültem a gondolataimban, és észre sem vettem, hogy már megérkeztem.
Bementem a házba, lepakoltam, és leültem a nappaliban. Olyan üres volt a ház, és unalmas.
Apuék hiányoztak.
Rájöttem mit kell tennem.
Elővettem a mobilomat, és tárcsáztam.
Egyszer kicsöng, kétszer, háromszor, négyszer, felveszi.
-Igen.?-szólt bele, egy fáradt, bánatos hang.Apukám hangja.
-Szia Apu,Lin vagyok.Na mi a helyzet?-kérdeztem.
-Semmi. Charlie állapota ugyan javul, de semmi biztosat nem tudnak mondani az orvosok. Kiszámíthatatlan. Lehet hogy bármelyik percben rosszul lehet, az is lehet, hogy most már semmi baja. A lényeg, hogy most stabil. De ez Barbarát nem teszi boldoggá. Mert attól fél, hogy most ugyan jól van, de ha hazajövünk, és újból rosszul lesz, akkor nem lesz, aki a gondját viselje. A nővérekben meg nem bízik.-mondta
-Értem. Nagyon sajnálom. De felőlem maradhattok ameddig csak jónak látjátok. Én megvagyok. Vigyázok magamra. Minden rendben.-mondtam
-Jó, de nem akarlak sokáig magadra hagyni.-mondta
-Apu, ne kezelj kis gyerekként. Komolyan mondom. Megvagyok, és meg is leszek. Most az a fontos hogy ott minden rendben legyen. És ha van valami mindenképp hívlak. És ti is hívjatok rendben?-nyugtattam meg
-Annyira jó hogy már ilyen nagy vagy. Felnőtt lettél, és felelősség teljes. Pont mint ahogyan kell.-mondta elérzékenyülve.
-Köszönöm.De most megyek. Hívj ha bármi van, én is hívlak. Szeretlek. És Barbarának üzenem, hogy kitartás.-mondtam.
-Rendben. Szeretlek. Átadom.-mondta ő is, majd letettük.
Miután végeztem, és elmentem elkészülni az estére, kicsit bajlódtam a sminkel ugyan, de azért remek lett. Füstösre csináltam, feketével. Illett a ruhámhoz. A hajamat kivasaltam.
Aztán pedig már odakint korom sötét volt,az  óra pedig tíz órát mutatott, megcsörrent a mobilom.
-Na szia király lány! Készen áll az estére?-kuncogott a telefonba Clau
-Ó, természetesen. Alig várom.-mosolyogtam
-Remek. Akkor kérem fáradjon az ajtóhoz.-mondta
Vághattam egy buta fintort, ugyanis nem értettem mi okból kéne az ajtóhoz mennem. Hisz úgy volt, a kis háznál találkozunk.
-Óké.-húztam el a szót
Kinyitottam az ajtót, és az úton két kocsi állt, és integettek felém, a benne ülő emberek.
-Akkor várjatok! Hozom a táskám!-mondtam, majd letettem a telefont.
Besiettem a táskámért, és már indultam is ki, de még bezártam az ajtót.
-Sziasztok.-mondtam, miközben beszálltam a kocsiba, amelyben Clau is ült.
-Szia-köszönték.
Elindultunk, és már javában mehettünk, mikor egy lány(akinek nem tudtam a nevét) kibontott egy üveg pezsgőt.
Egyből az futott át az agyamon, hogy vajon a szegény szülei tudják-e mit művel az ő kislányuk.
Belekortyolt, majd körbeadta. Amikor Danhez ért, az alkohol, felszólaltam. Ugyanis ő vezetett.
Héj, én nem akarok meghalni. Nem kéne hogy igyál, miközben vezetsz!-mondtam, miközben vállára tettem a kezem.
-Jaj, csak egy kicsit.-vihogott, és a szájához emelte az üveget. Azonban én megfogtam, és kikaptam a kezéből.
-Nem! Majd ha odaértünk! Addig egy kortyot sem ihatsz!-anyáskodtam
Biztosan úgy tűnt, hogy egy házsártos vénasszony vagyok, de hát én csak jót akartam.
-Héj, Lin! Lazíts már!-bökött oldalba Clau
-Jó jó! Lazítok én!-mondtam.
-Akkor tessék! Ez segíteni fog!-nyújtotta oda az üveget
-Nem kell, kösz.
-Hát jó, ha ilyen feszült és sipákoló öregasszonynak akarsz tűnni, nem bánom.-mondta
-Jó, add ide!-szóltam, és nyúltam az alkoholért.
Gondoltam, ha gyorsan meghúzom nem fogom érezni azt a szörnyű ízt, szóval így is tettem.
Igen rendesen meghúzhattam, mert mindenki tátott szájjal figyelt.
-Na, most meg mi van? Ti mondtátok hogy lazítsak!
-Hát jó, csakhogy ennek szinte csak a negyede hiányzott, és lám most már üres.-vihogott a lány.
Rásandítottam az üvegre, és igaza volt. Mind megittam, holott észre sem vettem.
-Amúgy Sandra vagyok.-nyújtotta a kezét
-Én meg Linzi.-ejtettem ki helytelenül a saját nevem!
-Aha, szóval Lindsey!-javított ki a lány, még jobban nevetve.
Mikor odaértünk, a sorban vártunk a karszalagra, és arra hogy végre bejuthassunk.
Vagy húsz perc után meg is történt, és leültünk egy szabad asztalhoz
A lányokkal elmentünk táncolni, nagyon jól éreztem magam.
Igen sűrűn kellett elmennem WC-re, és ekkor indultam volna ki, mikor megállított Clau
-Hova mész?-kérdezte
-WC-re.-mondtam
-Ja, oké.-felelte, és el engedett
Miután elvégeztem a dolgom kifelé jövet, beleütköztem egy srácba
Mikor a pillantását elkaptam, és mélyen a szemébe nézhettem a szívem majd kiugrott a helyéről.
-Elnézést.-makogtam, zavaromban
-Semmi gond.-mondta, miközben még mindig a karomat fogta, megóvva az elbotlástól.
-Hát, akkor szia.-mondtam, és vissza indultam.
Egész végig a gyönyörű szemei lebegtek a szemem előtt, a gyönyörű lágy, mégis férfias hangja, és az az elbűvölő mosolya.
Isten bizony, ilyen jóképű férfit még nem láttam.-gondoltam magamban
-Hahó, Lin. Kérdeztem valamit!-rázogatott Clau
-Ja, bocsi. Elbambultam. Mit is kérdeztél?
-Hát vettem észre. Azt, hogy mi ez a mosoly az arcodon.-mondta
-Jézusom Clau, beleütköztem egy irtó klassz srácba, aki olyan helyes, és édes, és á.-mondtam kótyagosan
-Értem. Akkor keresd meg!-javasolta
-Jaj, dehogy! Az olyan ciki lenne.-mondtam
-Óh Lin! Ez egy buli! Erről szól! Hogy ismerkedj.-mondta bíztatóan
-Nem tudom...-hagytam rá, és visszamentem táncolni.
Egy nagyon jó számot adtak éppen, mikor Clauval táncoltam, meg Sandrával, Linával, mikor valaki hátulról megfogta a csípőmet, és úgy diktálta az ütemet.
Nem tudtam ki volt az, de egy biztos volt: Fiú
Áradt belőle a férfi parfüm.
Nem néztem hátra, a táncunkat sem szakítottam félbe, arra gondoltam, miért is ne lehetne valakinek legalább egy szám tartalmáig szerencséje.
-Miután vége lett, a nyakamhoz hajolt, és ezt súgta:
-Nagyon hmm. Jól táncolsz
Ez volt az! Ez volt az a gyönyörű lágy, mégis férfias hang!
Hátrafordultam, és belenéztem a szemeibe, amiben elvesztem. Mély kék írisze elrabolta a szívemet.
-Alex vagyok.-mondta
-Én meg Lindsey.-mosolyogtam rá
-Nem kérsz valamit inni?-kérdezte
-Nem is tudom..-kérettem magam, ahogyan Nora tanított.
-Na, gyere! Kérlek.-mondta édesen
-Aj, neked bármit te Adonisz-gondoltam magamban
-Hát jó.-mondtam, majd elindultam vele a pulthoz
-Mit iszol?-kérdezte
Aj, most mondjam azt, hogy egy narancs levet?

- Egy Martinyt -mondtam. Nem jutott más az eszembe
Leadta a nőnek a rendelést, aki ott állt a pult mögött, majd felém fordult
-És te itt laksz a városban?-kérdezte
-Nem, én Forksban lakom, de a nyarat apunál töltöm.-mondtam- És te?
-Én igen.-mosolygott szívtiprón.
-És hány éves vagy?-kérdeztem most én
Kérlek add hogy 17! Kérlek add hogy 17!-kiáltoztam magamban
-huszonegy vagyok.-mondta mosolyogva-És te?
Ezt nem hiszem el! Erről ennyit! Ha megtudja a koromat, szerintem biztos itt hagy-gondoltam
-tizenhét-mondtam elkeseredve
-Akkor, lehet vissza kéne vonnom a rendelés rád eső részét-kuncogott
-Hát akkor hajrá!-mondtam, majd felálltam és indulásnak eredtem, mikor megfogta akarom, és visszahúzott.
-Most meg mi a baj?-kérdezte ártatlanul
Mii? Még kérdezi? Akkor lehet mégsem zavarja a korom?
-Hát, én..Azt hittem, hogy te majd így..Szóval hogy majd nem pazarlod tovább az idődet egy tizenhét éves kis csitrire.-motyogtam
-Hát a koroddal nincs bajom, de ha csitri lennél lehet úgy tettem volna. De nem vagy az. Mármint biztosíts afelől hogy nem vagy az!-vigyorgott
-Nem vagyok az.-nevettem én is
-Akkor semmi okom, hogy elmenjek.-mondta
Visszamentünk a  pulthoz, és megittam azt a borzasztó löttyöt, és gondolom szörnyű fejet vághattam, mert Alex nevetésbe tört ki!
-Nevess csak!-mondtam még mindig fintorogva
-Jó, ne haragudj.Csak olyan édes képet vágtál.-mondta
Édes képet? Tehát édesnek talál??-reménykedtem
-Ó.-csak ennyit tudtam mondani
Még beszélgettünk egy darabig, és megtudtam, hogy-hála Isten-nincsen barát nője, se felesége. 
Azután pedig elmentünk táncolni, és irtó jó volt.
-Lin, bemutatnád a barátodat?-kérdezte Clau 
-Alex vagyok-előzött meg.
-Én meg Claudia, Lin barát nője, aki gondoskodik róla, hogy egy szemét se bántsa meg-mondta
-Ó, nem kell félned! Nem áll szándékomban.-mondta Alex
Szóval akkor most, nem áll szándékában semmi kapcsolatba vagy bármibe is kezdeni, vagy csupán csak nem fog megbántani?-kérdeztem magamtól választ nem várva
Miután már egész elálmosodtam, és ezt lehetett is rajtam látni, Alex felajánlotta hogy hazavisz
Eleinte  féltem elfogadni az ajánlatát, hiszen kitudja hogy nem-e valami megrögzült gyilkos, vagy pedofil, vagy nem is tudom mi, de aztán beleegyeztem.
Elköszöntem a többiektől, és elindultunk kifele, a parkolóhoz
Alex odavezetett egy BMW-hez, és besegített.
Ámultam-Bámultam azt a csoda masinát, ami elképesztően jól nézett ki. Pont, mint az aki vezette.
Megadtam neki a pontos koordinátákat, majd megérkezve, elkísért az ajtóhoz.
-Hát akkor szia Lin-mondta
-Szia Alex-köszöntem el én is
Még álltunk, és vártunk, hogy vala melyikünk kezdeményezze már azt a búcsú csókot, de nem történt meg.
-Álmodj velem.-szólt vissza, mikor már az autóhoz indult
-Úgy lesz.-mondtam, majd bementem
Ledobtam a ruháimat, majd belevetettem magam az ágyba.
Azon gondolkoztam, hogy ilyen, Istenien Isteni pasival, még életemben nem találkoztam. És ugyan az elején bántott, hogy nem csókolt meg, de aztán már csak úgy gondoltam rá, hogy udvariasságból nem tette. Mert nem akarta kihasználni a helyzetemet, és ez figyelemre méltó viselkedés volt felőle.
De sajnos tudtam, hogy többé már nem láthatom, az én lovagomat.
És ez nagyon-nagyon elkeserített.
Végül, átadtam magam az álmosságnak, és elnyomott az álom.

1.fejezet-Los Angeles

A repülőút nagyon hosszú, és fárasztó volt. Bár már kezdtem megszokni. Ez volt a 3. éve annak, hogy a nyarat apukámnál töltöm. Az egész út alatt, vagy azon töprengtem, vajon ez is olyan unalmas lesz-e mint az 1 évvel ezelőtti. Jó oké, szeretem aput, de valljuk be nem egy szórakoztató társaság. És még barátokat se sikerült szereznem. Ezen gondolkodtam, ha meg nem akkor aludtam.
Mikor megérkeztem a reptérre, a nagy tömegben, (hiába volt éjjeli 3) nem találtam meg aput, és a csomagjaimra is nehezen bukkantam. De még jó, hogy apu szemfüles volt.
-Sziaa kicsikéém! Jajj annyira hiányoztál. Úgy vártam, hogy láthassalak.-lelkendezett, még mindig szorosan magához vonva.
-Én is nagyon örülök Apa. De nem kapok levegőt.-nyafogtam
-Nagyon jól fogod érezni magad.Garantálom.-mosolygott, és egy óriási puszit nyomott az arcomra.
Miután felvettük a csomagjaim, és miután a kocsival hazamentünk, ledobtam magam a kanapéra.
-Drágám, reggel kérlek ne ijedj meg.-mondta
-Nem vagyok az az ijedős típus. De amúgy mi okom lenne?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hát tudod, nekem most van egy kapcsolatom. Barbara a neve, és itt lakik ő is.-mondta, miközben próbálta kerülni a tekintetem.
-Hogy mi? Ugye csak viccelsz??? Miért nem szóltál?-vontam kérdőre.
Apa sosem volt szerencsés a nőkeresésben. Vagy kihasználták, becsapták, vagy csak játszadoztak vele. (Kivéve Anyát) És mióta Apuval elváltak egyetlen egy nő sem volt vele sokáig.
-Mert ismerlek. Ha szóltam volna, el sem jössz. És általánosságban igazad is lenne a nőkkel kapcsolatban de Barbi más. Ő tényleg engem szeret, és nem a pénzem.-mondta meggyőzően.
-Hát oké. Nem fogom beleártani magam az életedbe. De ha az lenne, mint eddig, akkor csak hoyg tudd, én szóltam.-motyogtam.
Ezt a témát a továbbiakban mellőztük, és az otthoniakról beszéltünk. De azt sem sokáig, mert ruhástól, mindenestül elaludtam a kanapén.
Másra nem emlékszem
***
Reggel az ágyamban ébredtem. Meglepődtem és azonnal végignéztem amgamon, miben vagyok. Igen kínos lett volna ha apám öltöztet át. De szerencsére nem. A ruhámban voltam.
Felkelve, szétnéztem a "szobámban" majd mikor megállapítottam, hogy semmit sem változott, kipakoltam a táskám, és a neszeszeremmel együtt a fürdőbe vonultam, hogy vehessek egy forró zuhanyt.
Irtózatosan jól esett a vízsugár alatt állni, és ellazulni. Kitisztítottam a gondolataimat, majd kezdtem felkészíteni magam a "bájcsevejre" melyet apám nőjével kellett lebonyolítanom.Miután felöltöztem és leindultam a konyhába ott láttam  aput és Barbarát kávézni. (és cigizni) Furcsa, mert apu nem bírta a dohányosokat, és most tessék...
Odamentem, és köszöntem.
-Sziasztok.-mosolyogtam. Próbáltam a kedves énemet előcsalogatni
-Szia drágám.-mondta apa egy korty kávé után.
-Szia Lindsey-mondta lágy hangon a nő.
-Apa, van még kávé?-kérdeztem.
-Igen, persze.-Ott, nézd!-mutatott a pultra
Miután töltöttem magamnak és leültem közéjük, nézni kezdtem apuékat.
Most valami tényleg más volt. Ez anő, olyan furcsán nézett apára, mint ahogyan régen anyu is tette. Szeretettel, és lágysággal. 
És még kedvesnek is tűnt.
Miután túlestem a szokatlan mód kellemes beszélgetéssel kimentem kicsit körülnézni a városban.
A szomszéd ház kertjében egy lány játszott a kutyájával.
Barna haja a szemébe omlott, és kedvesen mosolygott. Amint meglátott, talpra emelkedett, és felém kezdett jönni.
-Szia. Én Clau vagyok. És te? Hogyhogy Ray házából jöttél ki?-kérdezte
-Én Lindsey. Hát tudod ő az apám. És nyáron most itt leszek nála.-mondtam.
Szimpatikus lánynak tűnt.
-Ja értem. Hát akkor biztosan jóban leszünk.-mosolygott.
-Ja, remélem.-helyeseltem.
-Na akkor szerintem kezdhetnénk is a barátkozást. Mit csinálsz később?-vigyorgott.
-Huhh, hát semmit. Azt terveztem hogy itthon ülök, és szórakoztatom magam a tv-vel, stb.. Tudod, azok a szuperizgalmas romantikus nyáladzások..-mondtam gúnyosan..
-Jah, azokat én is szeretem..-helyeselt unottan. Na, lehet tényleg jóban leszünk...
-Figyelj csak, te is meg én is bemegyünk, átöltözünk, és egy negyed óra múlva itt?!-kérdeztem.
-Jó, rendben.-mosolygott. Mindig is szerettem a közvetlen lányokat. Akik mernek kezdeményezni.. Mármint nem úgy értve...
-Na akkor nemsoká. Szia.-köszöntem és már szaladtam is be.
Annyira örültem, hogy végre találtam egy új barátnőt. Az eddigi nyaraim amiket itt töltöttem, nem voltak fényesek. 
Felszaladtam, felvettem egy pólót, és egy farmer nadrágot, majd elmentem fogatmosni, azután pedig lementem, és elmondtam Apuéknak, hogy mit tervezek.
Elején nem nagyon örülök hogy "azzal a lánnyal, aki mindenféle butaságot csinál?" tervezgetem a programomat.
Én viszont mit sem törődve vele, felhúztam a cipőm, majd a táskámat előkerítve indultam ki.
A hosszú, szőke fürtjeimet hagytam a vállamra omolni, és úgy várakoztam.
Bekell vallnom, ez volt az eddigi leggyorsabb elkészülésem.
-Na szia csajszi. Indulunk?-kérdezte
-Igen, felőlem. Csavarogjunk. Úgyse ismerem a várost.-mondtam
-Naaaa zsír. Micsoda megtiszteltetés, hogy én mutathatom meg.-kuncogott.
-Egyébként te mióta laksz itt?-kérdeztem.
-Hát, azt hiszem 2 hónapja volt fél éve.-mondta, miközben a cipőjét fixírozta.
-Értem. akkor azért nem láttalak még itt.-mondtam
-Aha. És te egyébként honnan jötél?-kérdezte
Feleltem neki, majd mégjobban belebonyolódtunk a beszélgetésbe.
Sikerült kicsit közelebbről megismernem.
De azon igen meglepődtem, mikor elővett egy szál cigit.
-Te cigizel?????-kérdeztem óriási meglepettséggel a hangomban. Aztán eszembe jutottak apu szavai. Aki mindenféle butaságot csinál...
-Igen. Előfordul!Te?-kérdezte
Nem tudom miért mondtam de ki akartam próbálni milyen a cigi.
-Igen, nekem is van hogy előfordul.
-Komoly?-kérdezte, körülbelül most ő olyan hangnemben mint én az imént.
-Aha.-feleltem.
-Akkor viszont megkínállak.--mondta miközben előszedte a dobozt, és felém tartotta.
Pár slukk után, igen kapart a torkom, és még köhécseltem is.
-Aha, látom, te tényleg cigizel.-mondta gúnyosan.
-Jóó.-mondtam leintvwe, miközben a torkomat masszíroztam.
Na, hát többet ezt sem próbálom ki...
Clauval elmentünk egy üzletbe, ahol nagyon sok szép ruha volt, de most nem vittem túlzásba. Csak 2 felsőt vettem, és egy pulcsit.
Clau viszont annál inkább. Ő vet vagy 5 felsőt, meg vagy 3 pulcsit..Hát legalább az esős napokon nem  fogok unatkozni. Szerencsére, ő is az a vásárlásmániás.
Ez még mindenképp jóljöhet.
Elmentünk pizzázni is, majd elindultunk haza. Sok volt a szatyor, így busszal mentünk.
Volt egy helyes srác, akivel szemeztem, de semmi több.(sajnos)
Clauval már a házelőtt voltunk, és megbeszéltük hogy a hétvégén elmegyünk bulizni. 
-Na szóval itt vagyunk. Tudod mit Lin? Ha már a várost megmutattam, megmutathatnám a szórakozóhelyeket! Mit szólsz? -kérdezte csillogó szemekkel.
-Jó rendben van. De nem ígérek semmit. Apámon múlik-mondtam,  majd elköszönés után besiettem a házba.
Apu, és a barátnője a nappaliban beszélgettek, és hallgatták a híreket.
-Megjöttem!-kiáltottam.
-Lin, gyere kérlek!-szólt Apa.
Bementem, és kérdőn néztem rá.
-Anyád hívott, és azt kéri mihamarabb hívd fel!-mondta
Basszus!!! Megígértem neki, hogy amint megérkezek felhívom! Hát erről ennyit. Most tuti kivan akadva-gondoltam
-Jó oké. Na de én felmegyek.-mondtam, majd megfogva a cuccaim feltrappoltam.
Letettem a zacskókat a szekrény mellé, én pedig beültem a fotelba, és elővettem a telefonom.
Anyu részletesen kikérdezett, hogy ment az utazás, apuval megvagyunk e stb.. Én szépen beszámoltam neki mindenről(a cigizést kivéve), és megnyugtattam hogy minden oké.
Bekapcsoltam a gépet, és msn-eztem egy keveset. Nora fennt volt, így volt rá alkalmam, hogy beszélgethessünk.
 Este elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni. 
Azt álmodtam, hogy találkoztam a kedvenc színészemmel, és szültem neki egy kisfiút. Pff. Micsoda badarság. Még hogy én, meg a szülés? Haha. Vicces lenne. Én nagyon szeretem a kicsiket, mert tündériek, de nem érzem úgy, hogy én alkalmas lennék rá.
Reggel megittam a kávémat, megreggeliztem, és Barbara elráncigált magával manikűröshöz...
Kicsit tudtunk komolyabban is beszélgetni, úgy apuról, meg a terveikről, de nem akart túlságosan belefolyni. És én sem.
Hazaérve, átmentem Clauhoz, és nagyon jól éreztem magam.Sokat nevettünk, és bohóckodtunk. 
Azt hiszem új barátnőre találtam.
Délutánra kitalálta, hogy bemutat a barátainak, és hogy elmegyünk a kedvenc helyükre, ahol a legtöbbet vannak. Kicsit féltem a társaságától, hogy netán nem jönnék ki velük, vagy majd nem fognak szimpatizálni, de Clau megnyugtatott.
Szóltam Apának, majd elindultunk.

Prológus..(Ismertető)

A bőröndömet kerestem,  és már kezdtem volna feladni, mikor megpillantottam az ágy alatt porosodni. Gyorsan kihúztam, kicsit megtisztítottam, és a szekrényhez léptem. Hmm.Mit is vigyek?-kérdeztem magamtól.
Előkaptam a ruháim közül is a legjobbakat, azokat melyeket a legeslegjobban szerettem. (Bár igen nagy volt a választék) Hát igen, szerettem vásárolni.
Mikor már majdnem végeztem a ruháim, a tisztálkodási szereim elpakolásával, a fiókomhoz léptem, melyben vészesen matattam azután a kép után, melyet mindíg magamal viszek, ha elutazom. A legjobb barátnőm Ketlin (nyugodjon békében) és én állunk. Őt már 3 éve hogy elvesztettem. Balesete volt, melyet nem élt túl.
Amint megtaláltam, rátettem a csomagom tetejére, majd aki jól végezte dolgát, lehuppantam az ágyra, és hanyatt dőltem.

-Bejöhetek?-kérdezte a nővérem.

-Igen, hogyne.-feleltem, majd felültem ezzel helyet szorítva neki.
Ő volt az én imádott nővérem, és egyben a barátnőm is, kivel bármi kínom-bajom megoszthattam. Jó testvérek voltunk. Ő 19 éves volt, két évvel idősebb mint én.
-Látom, már-már útra készen vagy. Azért hiányozni fogsz, mint minden egyes nyáron.-mondta, miközbe kezét az enyéimre helyezte.
-Te is nekem. És anyuék is.-feleltem, egy mosoly kíséretében.
-Apunak mond meg, hogy üdvözlöm.-mondta
-Rendben, de szerintem jobban örülne, ha te is velem tartanál.-mosolyogtam, mert tudtam hogy ez kizárt. Nora nem volt jó viszonyban apuval. Váltottak néha pár szót, de többet nem is várhattunk volna. Mikor Anyu és Apu elváltak, Nora volt az akinek ezt végig kellett néznie. És mindig is haragudott Apánkra, amiért egy napon kisétált az életünkből. Persze ennek voltak előjelei, mert akkoriban sokszor veszekedtek, de azért senki nem gondolta hogy ez eddig fajulhat. De megtörtént, és lám ennek már több mint 4 éve. És Nora még azóta nem tette túl magát ezen, vagy csak nem is akarta.
-Jó, nembaj. Tudod jól hogy..
-Jó jó, tudom.-szakítottam félbe.
-Oké. Amúgy mikor is indulsz?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Holnap kora reggel.
-Hát, akkor úgy gondolom kéne tartani egy utolsó csajos napot.-mondta vigyorogva.
-jó, benne vagyok.-örültem vele. Általába az ilyen "csajos napok" mindíg jól sülnek el.
-Na, kapkodd magad.-mondta mikor már előttem állt.
-Jaaaa, hogy most. Oké.
Átöltöztem, valami csinosabba. Egy fekete póló, egy farmer, és egy hosszúújjú pulcsi. Hajamat hagytam a vállamra omlani, és úgy baktattunk le az emeletről.
-Anyu, Kate, Lindsey meg én elmegyünk Port Angelesbe vásárolni, meg ilyenek.-mondta Nora.
-Hmm. Igen tudom, most mi következik. Kérlek adj egy kis költőpénzt. Máris.-mondta unottan. Hát igen, eléggé megszokott volt ez minálunk.
Kate, a nagynéném (akivel igen hasonlítottunk egymásra) odajött, és megölelt.
-Jajj szivecském, utálom a nyarakat.-panaszkodott.-Remélem tudod hogy mit kell tenned ha történik bá...
-Jajj Kate néni, igen nagyon jól tudom. És azt is hogy te minden egyes alkalommal mikor Apuhoz utazok Los Angelebe, előállsz az önvédelmi oktatással stb.-mondtam
-Csak féltelek.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
-Tudom tudom. DE ne aggódj.-öleltem magamhoz. Hiába volt már 36 éves úgy viselkedett mint egy kisgyerek, akinek elmegy az anyukája dolgozni, és attól fél hogy majd nem jön haza...
-Na Hugi, nyomás. Még a végén elkésünk.
-Jajj Nora, mégis honnan késnénk el?-kuncogtam.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan.
Beültünk Nora nemrégiben vett kocsijába, és elindultunk.
Az úton nagyon sok mindenről beszéltünk. Ilyenkor mindig úgy tekintettem rá, mint egy jó barátnőre, mintsem a tulajdon nővéremre. Mitagadás, jó testvérek voltunk, szerettük egymást.
Kiszálltunk az üzletház parkolójában, és átkarolva egymást igyekeztünk befele.
Hhh. Természetesen az első teendőnk az üzletek kifosztása volt. Mi már törzsvendégeknek számítottunk ott.
Vettem magamnak pár felsőt a nyárra, egy pár szoknyát, rövid-farmergatyát, és egy új cipőt. Természetesen tornacipőt. (Élek-halok) értük.
Betérve egy antik boltocskába kiszemeltem egy gravíroztatott kulcstartót, melyben ez volt íratva: A legjobb Apucinak
Ellenállni sem tudtam neki. Azonnal megvettem. Bár  mit ne mondjak a legjobb apuci név, az én apukámra egy kicsit túlzás, de nem árt egy kicsit hízelegni.
Amikor megértettem miről késhettünk volna el, azonnal Nora nyakába ugrottam. 
-Jézusom! Annyira őrült vagy! De imádlak!!-ujjongtam, mikor leparkoltunk a Sportcsarnok előtt, ahol álltalában koncerteket adtak.
A kedvenc együttesem lépett fel aznap, és a nővérem megvette a jegyet. Tudta, mennyire vágyom hogy megnézhessem őket.
Miután vége lett a Pussicat Dolls koncertadásának elindultunk haza. Még akkor is sípolt a fülem.
Egyszerűen csodálatos volt.
Miután megvacsoráztunk, bár igen késő vacsorázás volt az, letusoltam, és felvéve az alvós pólómat bebújtam az ágyamba. Nem tudtam elaludni, így kimásztam és átmentem Norához, aki már majdhogynem elaludt.
-Nora..Alszol?
-Neeeem..Gyeree.-nyöszörögte.
-Aludhatok nállad?-kérdeztem.
-Persze.-mondta, miközben arrébb húzódott.
Bebújtam mellé, és hallgattuk egymás szuszogását.
-Jóéjt.-mondtam.
-Neked is. Álmodj szépeket.-mondta, majd magára húzta a takarót.(mint mindíg)
Mikor csörgött a másik szobában a telefonom, amit el is felejtettem átvinni, egyből átsiettem, mert nem akartam hogy bárki fel keljen.
Felvettem egy szűkszárú, sötétkék koptatott farmert, egy fehér középhosszúságú felsőt, és egy bolerót.
Fogtam a bőröndömet, és lecipeltem magammal együtt a lépcsőn.
Mily' meglepő.
Anyu és Kate néni, már lent kávéztak.
-Jó reggelt.-köszöntem.
-Szia bogaram.-mondta anyu, majd odasietett, és megölelgetett. Kate néni is így tett, majd mindhárman leültünk az asztalhoz.
-Gondoltam te is kérsz.-csúsztatot felém egy pohár kávét Anyu.
-Tündér vagy.-mondtam, majd elkezdtem kortyolgatni a már langyos koffein bombát.
-Miután tényleg mindenemet összeszedtem, és már Norát is felkeltettem hogy elköszönhessek, Anyu kivitt a reptérre, még 3 órával korábban, a repülő felszállási idejével.
Elbúcsúztam immár másodjára is anyukámtól, aki egy papírborítékot nyomott a kezembe, rendesen megtömve.
-Ez mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kis költőpénz.-mosolygott.-Katetől, és tőlem.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam, majd elindultam, mert épp akkor jelentették be, hogy akik arra agépre várakoznak, melyre én is vártam, azok induljanak el.
És ezennel ismét eljött az a két hónap melyet Apunál fogok tölteni a nyár alatt, és itt hagyom a családom azt a felét, akiket igazán, de igazán szeretek.




Drágáim, remélem tetszett.!!!!:):) Hozzászólásokat kérnék! Kérlek titeket, ha elolvassátok írjatok! (szépenpislog.^^)
Puszi nektek!