3.fejezet

Az álmom más volt mint számítottam. De tévedtem. Azt hittem, valóban majd az én lovagom lesz a főbb szereplője, de nem. Csak egy unalmas, átlagos kis álmocska volt, mit valójában el is felejtettem.
Felkeltem, és kinyújtózkodtam.Vártam a friss, finom kávé illatát, de rá kellett jönnöm, hiába. Nem volt, aki megfőzze, csak is magamra számíthattam.
Feltápászkodtam, majd a fürdőbe cammogtam, és megmostam az arcom.
Megfésülködtem, majd lementem.
Feltettem egy kávét főzni, és bekapcsoltam a tv-t. Rápillantottam az órára, ami fél tizenkettőt mutatott.
Szép..Mondhatom..Eddig húzni a ló bőrt...-morgolódtam
Amíg felültem a pultra (rossz szokásomhoz méltón) várva, hogy lefőjön a kávé, felidéztem a múlt éjszaka eseményeit. Egyből Alex tökéletes arcképének mása jelent meg szemeim előtt.
Az ajtón kopogni kezdtek, én meg házsártosan lépkedtem oda, hogy beengedjem/vagy sem az illetőt.
-Szia.-köszöntem
-Szia.Na mi van, már be sem engedsz?-kérdezte
-De, persze, gyere.-mondtam.
Belibbent a küszöbön, majd a nappaliba szökdécselt.
-Na, amúgy mesélj, mi volt azzal a pasival? Látom semmi rossz, mert épségben hazaszállított, de mesélj.-kíváncsiskodott Clau
-Ja, hát nem volt semmi. Elhiheted nem állt szándékomban becserkészni...-kuncogtam-Egyszerűen csak hazahozott és kész.-mondtam
-Aha, és most az igazat. Ha csak ennyi történt volna, nem ilyen komoran beszélnél róla.-mondta. Heh..Mintha belém látna...
-Hát épp ez az! Hogy csak ennyi történt. Én azt hittem, bejön, és majd elbeszélgetünk, és a későbbiekben is látom majd. De nem. Még csak puszit se adott.-panaszkodtam
-Na, így már mindjárt más. De ne légy buta. Biztos ott lesz a jövőhéten is, és akkor majd ismét látod.-mondta mosolyogva.
-Ennek semmi esélyét sem látom. Ő maga mondta, hogy nem szokott lejárni. És szerintem nem keltettem fel az érdeklődését, biztos nem tetszettem neki. Ha nem így lenne, akkor elkérte volna a számom, vagy valami. Érted? De nem. Hazahozott, elkísért ehhez a nyamvadt ajtóhoz, és annyit mondott, hogy Szia. Hát akkor szia.-mondtam elkeseredetten
-Jaj Lin ne legyél már buta. Minek neki telefon számod, ha már tudja hol laksz?-kérdezte
Mm.Ezzel a lényegre tapintottál barát nőm.-gondoltam
-Tényleg. Tudja hol lakom. Bármikor el jöhet nem?-kérdeztem reménykedve
-De igen, pontosan.-vigyorgott
Épp felelni akartam, mikor a kávéfőző, már hangosan csipogott. Odamentem, és levettem.
-Figyelj csak. Ha már tudja hol lakom, akkor miért nincs itt? Miért nem jött? Biztos azért, mert nem vagyok túl jó neki. És amúgy is, huszonegy éves! Kinek kéne, egy tizenhét éves lány, ha bármelyik csinos nőt is megkaphatja?!-kérdeztem, vagyis inkább mondtam
Sok volt a kérdés, és én egyikre sem tudtam a választ.
-Ne légy már ilyen igazságtalan magaddal szemben. Sokkal szebb vagy, bármelyik érettebb nőnél. Biztos fel fog keresni..-bíztatott
-Kérsz kávét?-kérdeztem
-Nem köszi.-kaptam meg a gyors választ.
-Ez olyan szánalmas nem? Itt teperek egy olyan srácért, akit valójában nem is ismerek. Szerinted létezik szerelem első látásra?-kérdeztem
-Hát nem tudom. Biztos... De nekem még nem volt szerencsém megtapasztalni.-vigyorgott. Milyen furcsa, hogy erről ilyen felhőtlenül, vidáman tud beszélni. Vajon neki sosem hiányzott maga mellől egy srác?-gondolkodtam, miközben a kávémat ízesítettem
Egy kevés tej, három cukor... Mindig így iszom..
-És nem bánod?-kérdeztem rá
-Nem, egyáltalán nem. Nincs szükségem egy hímneműre. Kihasználnak, majd elhajítanak mint egy rongyot. Hát köszi, de ebből én nem kérek.-mondta fintorogva
-Ne általánosíts!-vágtam rá.
-De valljuk be ez így van. A fiúk többsége mind csak arra utaznak, hogy megkapjanak. Előadják az édes-mázas mosolyukat, meg ilyenek, majd mikor végképp az ujjuk köré csavartak, és te mindent megadsz nekik, ami tőled telik akkor kidobnak. Persze vannak kivételek, de ritka eset.-mondta
-Hát nem tudom. Én hiszek az örökké tartó szerelemben. És ha hiszel benne, akkor talán van olyan szerencséd, hogy meg is kapd.-mondtam
-Mert naiv vagy, és hiszékeny.-mondta
-Lehet...-mondtam
Furcsa, hogy ő így vélekedik a pasikról. Tényleg vannak ilyen szemetek is, de nem mindenki olyan, mint azt hinnénk. Vannak még meglepetések. És én erősen remélem, hogy rám talál az igaz szerelem.
-Én nem akarok csalódni, nem akarok egy átkozott férfi miatt szenvedni.-mondta
-Jaj ne légy ilyen. Nem mindig csalódás egy kapcsolat vége, és szenvedés
-De nekem eddig csak a csalódás, a szenvedés, és a fájdalom jutott.-mondta lehajtott fejjel
-Pont ezért kell bíznod abban, hogy ezentúl más lesz, mert te jobbat érdemelsz. És nem elzárkózni az elől, ami az élettel jár.-mondtam
Hmm.Milyen bölcs lettem hirtelen.-büszkélkedtem magamban
-Hát lehet...De én akkor sem fogok keresgélni. Inkább hagyom hogy rám találjon-felelte, majd felállt, és odajött hozzám
-Ne is beszéljünk erről többet. Nincs kedvem szomorkodni. Mit tervezel mára?-kérdezte
-Hát, gondoltam majd te tervezel nekem valamit.-motyogtam
-Jó meglátás. Helyes.-kuncogott, majd a szűk farmer sortjának zsebébe nyúlt, és elővette a mobilját.
Nyomogatott valamit, majd a füléhez emelte a készüléket.
-Lina? Itt Clau. Ráérsz ma?-kérdezte
Nem tudom mit felelt erre Lina, csak a rögtönös  válaszokat hallottam
-Oké. Hova?
-......-Lina
-Jó, rendben.
-.......(hosszabb szünet)......-Lina
-Igen ketten. Jó oké, akkor kettőkor a fő kapunál.-mondta, majd letette
-Na, már tudom is mit csinálunk ma.-mondta titokzatosan
-És mit?Beavatnál?-kérdeztem
-Strandra megyünk.-vigyorgott
-Mi? Ne már! Aj...-morgolódtam
Az utóbbi strandolásomnak az lett a végeredménye, hogy majdnem megfulladtam. Holott nem is én nyomtam le Kevint a víz alá, de ő nem hitt nekem, így megbosszulta a "gonoszságom". Amit nem is én követtem el.
-Most meg mi az?-kérdezte
-Nem akarok még egyszer strandot látni.-mondtam toporogva
-Nem is látni kell.-kuncogott, majd megváltozott az arc kifejezése látva, hogy én egyáltalán nem nevetek
-Miért, mi a bajod a stranddal?-kérdezte
-Az, hogy az utóbbi alkalomnál, majdnem megfulladtam. És igen, megijedtem, úgyhogy semmi kedvem még egyszer átélni.-mondtam orr felhúzva.
-Jaj, semmi bajod nem lesz. Vigyázunk rád.-mondta, majd felfelé kezdett terelgetni
-Most meg mit akarsz?-kérdeztem figyelve őt, ahogyan a fiókomban matat
-Megnézem van-e valami jó bikinid, vagy vennünk kell.-mondta
-Nem kell vennünk semmit. Melletted komolyan mondom, elundorodtam a vásárlástól. Senkit nem láttam annyit elidőzni egy átkozott üzletben mint téged. Katasztrófális vagy. Pedig eddig még én  hittem magamat bolt kórósnak.-nevettem fel hangosan
-Ha-ha-ha...-morogta-Hmm, ez itt jó is.-felelte, a kezében szorongatva egy fürdő rucit, amit még Norától kaptam. Maga a fürdő ruci fekete, de piros minta díszíti.
-Ennek látod örülök.-mondtam-Legalább megúsztam egy vásárlást.
-Jaj bolhából csinálsz elefántot.Egyáltalán nem szoktam sokat elidőzni.-mondta
Civakodtunk még egy darabig, persze csak viccből, aztán összeszedve a cuccainkat, leindultunk a partra.
A nap kellemesen cirógatta bőrömet, és a szellő is lágyan fújdogált
A part, nagyon szép volt, és végül már nem bántam hogy elmentem.
Ott voltak a fiúk, és a lányok is.
A vízben lubickoltam, mikor Mike mellém úszott, és félénken pislogott rám.
-Mi az?-kérdeztem
-Semmi. Csak tudod, gyönyörű vagy.-bókolt
Uhu, ez kicsit erős nekem...-gondoltam
-Hát, köszi.-mondtam
-Tudod sokat gondolkodtam, és hát neked sincs barátod, nekem meg nincs barátnőm, és te pont olyan vagy, mint amilyennek lenned kell. Kedves, aranyos, és szép. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy én szívesebben megismernélek közelebbről.-mondta
Észrevettem, hogy szemei a dekoltázsomra siklottak, és megnyalta a szája szélét.
Puff..Milyen kiismerhető...-gondoltam
-UHU, hát nagyon kedves vagy. De szerintem csak mert mindketten szabadok vagyunk, az még nem jelenti, hogy össze is kéne jönnünk. Én úgy gondolom, hogy csak is szerelemből legyünk együtt valakivel.-mondtam
-Hát, de én azt hiszem, hogy nagyon is megkedveltelek téged.-mondta
Na nesze! Erre most mit feleljek?-kérdeztem önmagamtól




Nem olyan hosszú, de remélem megérdemel pár komit! Puszii!♥