5.fejezet-Felismerés

Jó volt azzal a tudattal ébredni, hogy talán valaki épp akkor én rám gondol, és talán ugyanúgy érez, mint én ő iránta. Furcsa hogy szinte alig ismertem, de már teljesen magával ragadott. Alig bírtam nem ő rá gondolni, és azon töprengeni, hogy vajon ő hogy érez. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy " Szeret ő egyáltalán?" " Ugye nem csak egy játék az egész?" De hiába telt meg a szívem reménnyel, és melegséggel mikor rá gondoltam, mégis tudtam hogy nincs esélyem nála. Ő egy gazdag, sármos férfi, aki bármelyik nőt megkaphatja, ráadásul még biztos "kislánynak" tekint, így hát miért is kellenék pont én neki...
A gondolat menetem a telefonom vibrálása szakította meg. Mármint hogy a rezgése.
-Igen?
-Élsz? Minden rendben veled? Nem vagy talán beteg? Vagy sebesült? Nem tört be senki?-kérdezte apa
-Nem Apu, ne butáskodj-feleltem
-Ó, szóval semmi bajod. Akkor mégis miért nem voltál képes felhívni? Hát így bízzak én benned? Még miattad is idegeskedjek kisasszony?-kiabált
-Aj Apa, ne haragudj tényleg. Én csak nem akartalak zavarni titeket-mentegetőztem.
-Jaj, kincsem. Nem zavarsz. Épp ellenkezőleg.Nagyon várom mindig hogy felhívj, de hiába. Így csak ideges leszek, és még miattad is aggodalmaskodnom kell. Épp elég nehéz ez így is, hogy magadra kellett hagynom téged. Pedig azt szerettem volna, ha jól érzed magad nálam, és nem az lesz megint mint ezidáig, hogy csak unatkozol, és a szobádban gubbasztasz-szomorodott el.
-Nem Apu, nincs semmi ilyen. Én tényleg  nagyon jól érzem magam, már barátaim is vannak. Az meg hogy nem vagy itt nem probléma. Esküszöm. Ne hibáztasd magad, felesleges-próbáltam vigasztalni.
-Rendben. De azért igyekszünk mi is minél előbb hazamenni. Ja, és a hétvégén csomagod fog érkezni, fontos hogy te vedd át világos?-mondta
-Milyen csomag?
-Pénz-felelte- Szükséged lesz rá.
-Te képes voltál a postával pénzt küldeni nekem?-méltatlankodtam
-Dehogy. Szerinted olyan hülye vagyok? A legjobb munka társam fog átmenni hozzád, és ő adja oda. Én meg ha majd hazamegyek visszaadom neki-magyarázta
-Aha.-makogtam
-Na jó nekem mennem kell, Barbi vár, és kérlek még egyszer ilyen ne forduljon elő. Világos?-vette szigorúbbra a hangját.
-Igen Apuci, értettem.
-Ez nem vicces Lindsey! Nekem ez fontos és ha....
-Jó Apu, oké, értettem-vágtam a szavai közé
Úgy sajnáltam szegénykét. Most ő is biztos ideges Barbara apukája miatt is, meg amiatt is, hogy én nem figyeltem oda arra, amit megbeszéltünk.
-Köszönöm. Szeretlek kicsim, vigyázz magadra-köszönt el, majd amint megvárta az én búcsúmat is letette.
Felöltöztem, majd elmentem bevásárolni. Annyi mindenre szükség volt már, én meg trehányul hagytam kiürülni a hűtőt. De itt volt az ideje, hogy bepótoljam a házimunkát.
Elbuszoztam, az egyik legközelebbi bevásárló központba, majd nekikezdtem a vásárlásnak.
Minden finom, de műanyag finomságokat bedobáltam a kosárba, majd vettem a mindennapokhoz szükséges termékeket, majd az ellenállhatatlan, csokiknak, cukroknak sem tudtam nemet mondani.
Amikor már úgy láttam, hogy mindent megvettem, tej, kenyér, zöldségek, fűszerek, gyümölcsök, na meg persze a nasikat, eltoltam a megpakolt kosarat a kasszához, majd fizettem.
Egész úton amit a buszmegállóig meg kellett tennem, azon zsörtölődtem, hogy majd' le szakad a kezem.
Az én szerencsémre még húsz perc volt a busz érkezéséig, úgyhogy kezdtem magam kényelembe helyezni, beletörődve a sorsomba, mikor megállt előttem egy már jól ismert autó.
-Szia idegen. Hát te?-kérdeztem meglepve, de mégis irtó boldog voltam.
-A közelben lakom. Elvigyelek?-kérdezte
-Hát nem is tudom. A neveltetésem tiltja-mondtam komolyságot erőltetve magamra
-Mit is?
-Hát hogy idegenek mellé szálljak be-itt már elnevettem magam, mire ő rosszallóan nézett.
-Jaj édes, nem vagyok én idegen. Vagy mégis?
"O édesnek hívott?Akkor most talán mégis szeret?"
-Na jó, egye fene, elvihetsz-mondtam, majd összeszedve a csomagjaim, beszálltam mellé a kocsiba.
-Mi ez a sok cucc?-kérdezte menet közbe
-Vásároltam otthonra-feleltem
Jézusom! Lin, te hülye! Hogy lehettél ilyen ostoba?-szitkozódtam
"Belezúgtál egy srácba, aki azt hiszi te itt élsz, holott amint vége a nyári szünetbe te repülsz haza Forksba! Ne! Ezt nem hiszem el!"-legszívesebben sírva fakadtam volna, amint rám tört a felismerés, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője!
 -Valami baj van Lin?-kérdezte Alex miközben az arcomat fürkészte
-Igen, de még mekkora! Tudod, én nem is itt lakom csak a nyár végéig leszek itt, szóval jobb ha többet nem is találkozunk, mert csak mindkettőnknek rosszabb lesz, bár nekem már így is az, mert halálosan beléd szerettem!-mondtam volna legszívesebben, hiszen ez a szín tiszta igazság! Én meg még azon aggódtam, hogy mekkora a kor különbség, holott az eltörpül emellett a probléma mellett.
-Nem, semmi. Csak elfelejtettem répát venni-hazudtam. Ráadásul nagyon gyatrán. Még hogy répa?!
-Micsoda gondokkal küszködsz-nevetett
-Ha te azt tudnád-gondoltam
-Figyelj csak, mit csinálsz később?-kérdezte
-Ő, én otthon leszek. De nem érek rá!-vágtam rá
Ha már egyszer úgyis vége a közös jövőnknek, fölösleges tovább húzni, hogy a végén még nehezebb legyen az elválás. Úgy gondoltam, jobb ha minnél előbb véget vetek, még mielőtt végképp belé szeretnék.
-Ó!-nyögte meglepetten, és mintha kicsit bántotta volna.
-Ne haragudj! De el kell intéznem egy csomó mindent-fűztem hozzá immár kicsit lágyabban.
Gyönyörű szép arca egészen mássá változott. Csalódottá.
-Talán már így is késő?-kérdeztem magamtól
Mikor megérkeztünk, hajolt volna felém egy búcsú csókért, amit én fájó, de mégis kegyetlen módon elutasítottam. Elfordítottam a fejem, majd nyögtem egy "Szia" féleséget, majd a cuccaimat felkapva siettem be a menedéket megtestesítő otthonba.
Vannak, akik bánatukat az édességekbe fojtják. Vannak, akik olyankor mindenféle fogyó kúrába kezdenek. Vannak még egy csomóan akik másféle képpen próbálják elfeledni bánatukat. Én azok közé tartozom, akik a takarítással, pakolgatással, főzögetéssel foglalják le magukat.
Hát én akkor is így tettem.



Ide is írjatok lécci komikat, mert látom, ha nem írom ki, akkor azt hiszitek nem is kell :D 
Szóval kiírtam, tehát komiiiikat! 
Köszi♥Puszi