Ne oltsatok le! Tudom lehet korai...De ettől még nem....Na jó nem finomkodom..Kurva!:)
Jó olvasást!! Pusziiii♥
Arra ébredtem, hogy pittyeg a telefonom. Mi? Ébredtem? Miért elaludtam? Ezek szerint igen...
Egyből rákaptam a tekintetem a faliórára. Este nyolc óra felé járt az idő. Fáradtan odanyúltam a telefonomért, amit valószínű álmomban lelöktem a földre, azért volt ott.
Te Szent Ég! Hét olvasatlan üzenet!
Nyafogva megnyitottam, majd olvasni kezdtem egyesével.
"Szia, Alex vagyok. Mit csinálsz?"
"Szia,már megint én. Ráérsz most?"
"Hmm..Ezek szerint nem vagy rám kíváncsi?"
Tovább olvastam még az ehhez hasonló üzeneteket, és még volt egy ilyen is. "Édes, húzod az agyam. Hallani akarom a hangod! - Hmm. De édes.
Hát jó, halljad - gondoltam magamban, majd tárcsázni kezdtem a már kívülről ismert számot, és hívtam.
- Ó, végre már! Már kezdtem aggódni érted. Semmi életjelet nem adtál magadról - mondta.
- Igen, tudom, ne haragudj, csak elfoglalt voltam. És nem hallottam hogy jelez a telefonom.- füllentettem. Most mondtam volna, hogy igen, tudom, csak én nagyban aludtam? Akkor még a végén elkönyvelt volna magának, valami lusta libának.
- Értem. De hát mi jobb dolgod lehet nálam? - kérdezte. Ezen nevetnem kellett.
- Hu, ez fogós kérdés. - mondtam.
- Ha-ha. Amúgy mit csinálsz? - érdeklődött.
- Semmit. Unatkozom. És te? - kérdeztem.
- Én is. Unatkozhatnánk együtt, mit szólsz?
- Hm.. És mégis hogyan szeretnél unatkozni? - kacérkodtam. Nem is tudom mi ütött belém. Mint egy olcsó..............nem is mondom ki inkább mi.
- Hát ezt nehéz lenne elmondani. Ráérsz most? - kérdezte. Na ne, ezek után semmi jó, mármint nem az hogy nem jó, de semmi okos dolog nem sülhetne ki. Valamit ki kell találnod Lin!!!!!! - gondolkodtam. Ha most találkoztam volna vele, akkor ki tudja mi történt volna.
- Hát az a helyzet, hogy csak egy fél órám lenne. Az meg annyira elég hogy ideérj. Mert átmegyek egy barátnőmhöz. - magyarázkodtam. Nem akartam megmondani, hogy csak azért nem akarok vele találkozni, mert már ez a beszélgetés is eléggé hogy is mondjam..Korai volt a mi kapcsolatunknak.Hisz még csak aznap jöttünk össze.
- Milyen barátnődhöz? - kérdezte. Oké, aranyos hogy érdeklődik, na de ennyire?
- Itt ismertem meg, és már is nagyon jóban vagyunk. Norának hívják. Teljes név, telefon szám, lakcím nem érdekel esetleg? - kérdeztem kissé nyersen.
- Nem, kösz. - mondta.
- Na nekem mennem kell. Majd beszélünk. Szia. - köszönt el, majd meg se várva válaszom letette.
Kicsit bűntudatom volt. Sőt nem is kicsit. Ha már most hazudok neki, a kapcsolatunk elején, akkor mi lesz később? hogy lesz meg köztünk a bizalom? Olyan buta vagy Lindsey! - szidtam magam.
Hogy enyhítsek a saját magam iránt érzett haragomon, odasétáltam az íróasztalhoz, letettem a telefonom, és felvettem a könyvet, majd az ágyhoz sétáltam vele, és olvasni kezdtem.
Addig addig olvastam, amíg kordult egyet a gyomrom. De ez nem az az éhség jelzés volt, ami szokott. Most nasira vágytam.
Lementem a konyhába, majd felkapcsoltam a villanyt. -Jé, már milyen sötét van.- gondoltam, majd odasétáltam a szekrényhez, és kivettem belőle egy zacsit, teli csokival. Csak is a kedvenceim. KitKat, Milka, Balaton, Twix, Snickers...
Leoltottam a villanyt, majd felmentem. Már a szobámban is szürkült, így felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát, és visszafeküdtem az ágyra, majd tovább olvastam. Próbáltam bele merülni az eseményekbe, de a telefonom csörgése megzavart.
- Halló? - kérdeztem, meg se nézve a kijelzőn, hogy ki hívott.
- Szia, Alex vagyok. Hogy szórakoztok? Jól érzitek magatokat? - kérdezte sejtelmesen.
Szóval még mindig haragszik.
- Igen, nagyon jól. - feleltem tömören. Kérlek, Istenem, csak most ne kezdjen el kérdezősködni! - kívántam. Sikertelenül..:/
- És, mit csináltok? - kérdezte. Aj.
- Ő, hát mi most éppen főzőcskézünk. Előbújt belőlünk a konyha tündér! - motyogtam.
- Mit főztök? - kérdezte. Ah, ezek a fogós kérdések.
.....Gondolkodási szünet.....
- Tejbegrízt! - vágtam rá, túlságosan is hamar. Mint aki épp most találta ki.
- Hozzál már majd nekem is! - mondta. Na nesze. És most mit mondjak? - estem kétségbe.
- Hát ha marad - nyögtem.
Ekkor hallottam valami óriási puffanást a ház elől. Elemeltem a telefont a fülemtől, hogy jobban halljam a kinti zajokat.
Ekkor valami férfi hang morgolódását hallottam kintről, és mintha magam mellől is.
Nem törődtem volna vele, ha nem hallottam volna újra.
Elindultam lefelé, halkan és óvatosan, mikor hallottam hogy Alex beszél hozzám. Ekkor jutott eszembe, hogy teljesen meg felejtkeztem róla.
- Alex bocsi, csak hangokat hallottam odakintről. Nora WC-n van, biztos nem ő az, szerintem van itt valaki. Kimegyek és elintézem. - tudtam, úgyse érti majd miről makogok, de magyarázkodni meg nem akartam neki, így letettem, anélkül hogy foglalkoztam volna azzal, hogy még valamit hevesen el kezd motyogni.
Odaosontam a konyha pulthoz, és kivettem a fiókból a sodrófát.
Kicsit megijedtem, de biztos voltam magamban. A régi sulimban, iszonyatosan sokat verekedtem. Mindig is fiús csaj voltam ilyen téren.
Mire az ajtóhoz értem kicsit megijedtem, de biztos voltam magamban és tudtam, hogy sikerülni fog.
Hangtalanul kinyitottam az ajtót és rögtön kémlelni kezdtem "támadómat".
Oldalra nézve megpillantottam egy fekete pulcsiban álló férfit. A sötétben nem tudtam felmérni, kivel állok szemben. Megindultam felé, de ő még mindig sokkosan bámult rám vagy mi. Ha-ha..Biztos nem számított rám.
Már majdnem elértem, mikor elkezdett szaladni, de én sem tétlenkedtem. Amint beértem, rávertem egyet a vállára a sodrófával, majd megint és megint.
Amikor elesett, még egyet ráütöttem, de azt már a hasára.
De biztos ami biztos, még bele rúgtam párat.
- A kurva anyádat, te szemét állat! Mit képzelsz te magadról he? Nesze, nesze, nesze! - minden egyes szónál egy alapos rúgással jutalmaztam
- Elég már! Figyelj már rám! - kiáltozott! Olyan ismerős volt a hangja, de a kutya se törődött vele.
Amikor a házunk elé, az ajtóhoz értünk, felkapcsolt a mozgás érzékelő.
Amikor a fény rásütött az arcára, felismertem őt. te Jóságos Atya Úr Isten!!!!!!
(Alex szemszöge)
Miután megbeszélésem volt Martinnal, úgy döntöttem küldök egy SMS-t szerelmemnek.
" Szia, Alex vagyok, mit csinálsz?" - írtam. Vártam, de semmi válasz. Úgy döntöttem írok még egyet.
Arra se kaptam választ, úgyhogy írtam még, még és még.
Már nagyon ideges voltam. Mi az hogy nem válaszol?
"Édes! Húzod az agyam. Hallani akarom a hangod."
Vártam, de a válasz még mindig nem érkezett meg. Kimentem a büfébe, és vettem egy szendvicset.
El kezdtem enni, mikor megszólalt a telefonom.
- Ó, végre már! Már kezdtem aggódni érted. Semmi élet jelet nem adtál magadról - mondtam aggódóan, mégis boldogan, hogy felhívott.
- Igen, tudom, ne haragudj, csak elfoglalt voltam. És nem hallottam hogy jelez a telefonom.- magyarázkodott.
- Értem. De hát mi jobb dolgod lehet nálam? - kérdeztem komolyan, pedig a nevetés fojtogatott.
- Hu, ez fogós kérdés. -mondta ő is nevetve. Olyan édes mikor nevet. Mondjuk ő mindig édes.
- Ha-ha. Amúgy mit csinálsz? -kérdeztem kíváncsian. Remélem semmit, mert terveim vannak veled. - gondoltam.
- Semmit. Unatkozom. És te? - kérdezte.
- Én is. Unatkozhatnánk együtt, mit szólsz? - kérdeztem, remélve belemegy. Elmehetnénk vacsorázni, vagy amit csak szeretne. - fantáziálgattam. Hát ez is furcsa tőlem. Máskor az unatkozás alatt mást értettem volna. De Lindsey nem olyan, és mellette már én sem.
- Hm.. És mégis hogyan szeretnél unatkozni? - flörtölgetett. Nocsak nocsak..
- Hát ezt nehéz lenne elmondani. Ráérsz most? - kérdeztem. Egyébként is meg akartam kérdezni. De lehet, ez most furcsán jön ki - gondoltam. Megőrjít ez a csaj!!!
- Hát az a helyzet, hogy csak egy fél órám lenne. Az meg annyira elég hogy ideérj. Mert átmegyek egy barátnőmhöz. - mondta olyan furcsán. Mindig is megéreztem ha valaki hazudik. Ez most sem volt másképp. Szóval le akar rázni. Vagy talán, mással találkozik??? - kombináltam, mint egy öreg asszony. De hát Istenem, férfiból vagyok.
- Milyen barátnődhöz? -kérdeztem. Na kíváncsi leszek, erre mit válaszol.-gondoltam
- Itt ismertem meg, és már is nagyon jóban vagyunk. Norának hívják. Teljes név, telefon szám, lakcím nem érdekel esetleg? -na tessék. Itt bukott le. Ha nem tette volna ezeket a végére, még el is hittem volna talán. De így!? Ha tényleg igaz lett volna, akkor rendesen válaszolt volna.
- Nem, kösz. - mondtam. - Na nekem mennem kell. Majd beszélünk. Szia. - tettem hozzá, majd kinyomtam.
Valamit titkolt előlem, és nem tudtam hogy mit. Ez teljesen fel idegelt. Egyébként is hirtelen haragú vagyok.
Elhatároztam, kis időn belül, mondjuk egy tíz perc múlva elindulok, és meglátogatom. Tudnom kell, hogy mit titkol előlem. Ha már egyszer a csajom, nem hazudhat nekem. De ha mégis, én nem fogom hagyni, hogy hülyének nézzen.
Amint elkészültem, elindultam Lindseyhez.
Leparkoltam a házuktól pár utcányira, majd elindultam. Hirtelen nagyon nagyot csalódtam. Tudtam, hogy Lindsey hazudik, de még rosszabb volt látni, és teljesen meggyőződni róla. A konyha ablakból kiszűrődtek a lámpa fényei, és ez elárulta hogy itthon van. Holott azt mondta, ő megy el a barátnőjéhez.
Átmásztam a kerítésen és odamentem a ház oldalához.
Ekkor vettem észre, hogy a földszinten eloltódnak a lámpák, és egy kicsivel később pedig Lindsey szobájának az ablakából láttam égni a lámpát.
Elővettem a telefonomat, és hívtam.
- Halló? - kérdezte.
- Szia, Alex vagyok. Hogy szórakoztok? Jól érzitek magatokat? - tettem fel a kérdést, kissé nyersen.
- Igen, nagyon jól.
- És, mit csináltok? - próbáltam lebuktatni.
- Ő, hát mi most éppen főzőcskézünk. Előbújt belőlünk a konyha tündér! - hazudta. Milyen kis átlátszó.
- Mit főztök? - Na kíváncsi vagyok mit mond!
- Tejbegrízt! - mondta egy jó fél perces késlekedés után. Aha, jó szöveg. És ha mégis, akkor ezen miért kellet ennyit gondolkodni? Ezen már nevetnem kellett, annyira nevetséges volt. De azért édesen hazudik. Csak nem éppen valami jól. - gondolkodtam.
- Hozzál már majd nekem is! -kértem. Bírnám, ha most csak azért főzne, hogy adni tudjon. - röhögtem magamban.
- Hát ha marad - nyögte, majd hallottam, hogy nagyot nyelt. Neki akartam támaszkodni, a házuk falának, mikor felborítottam a gereblyéket, amik neki voltak támasztva. Hangos csörrenéssel értek földet, mire én felmordultam. Gondoltam, hogy gyorsan kinyomom a telefont, de akkor magyarázkodhatnék. Elemeltem a fülemtől, hogy még véletlenül se hallja azt a puffanást, amit kintről is, ha egyáltalán meghallotta.
Elkezdtem felállítani őket, mikor a másik kettő, amit már neki döntöttem a falnak, újra felborult.
- Ezt nem hiszem el! Ha az előzőt nem is, ezt biztos hallotta. Ekkora hülyét mint én. - morgolódtam ügyelve, hogy le ne bukjak. Mivel Lindsey nem szólt semmit, jelezve hogy valamit észlelt volna, így megnyugodtam. Elkezdtem neki magyarázni, hogy eltereljem a figyelmét, ha netán mégis hallott volna bármit is, de ő semmit nem válaszolt.
- Alex bocsi, csak hangokat hallottam oda kintről. Nora WC-n van, biztos nem ő az, szerintem van itt valaki. Kimegyek és elintézem. - mondta.
- Ne Lindsey, csak én vagyok gondoltam meglep - de feleslegesen folytattam volna, mert ő már letette. Elgondolkodtam, hogy most tényleg kimerne e jönni? És mi van ha egy óriási nagydarab állat lenne? Akkor is kijönne? Á, biztos csak viccelt.
De nem volt időm tovább gondolkodni, mert ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és ő lépet ki rajta.
Azt hittem elnevetem magam, csodálkozásomban, és mégis kínomban. Most vajon mit hihet? Azt már nem hallotta, hogy csak én vagyok. Azt hiszi, hogy egy betörő?
- Júj! Úr Isten! Egy jó nagy sodrófa volt a kezében, és felém közelít, azt viszont nem látja hogy csak én vagyok. Nem ismer fel. - estem kétségbe.
Próbáltam menteni ami menthető, nem akartam lebuktatni magam, így úgy gondoltam elrohanok. Fogtam, és már mentem is, mikor ő már gyorsabb volt.
Amint utol ért, ráütött egyet a fával a vállamra, és még kettőt.
A nagy ütés hatására megpördültem és elestem. Majd hasba ütött. Annyi minden pörgött le a fejemben.
Majd azt észleltem, hogy elkezd rugdosni. Felnyögtem, és próbáltam megszólalni, de nem ment. Amikor hasba ütött, bár inkább az a gyomor szájam volt, elkezdtem fuldokolni.
- A kurva anyádat, te szemét állat! Mit képzelsz te magadról he? Nesze, nesze, nesze! - és újra rugdosni kezdet. Még sosem hallottam őt így beszélni, és ez meglepett. Olyan volt mint egy vadmacska. Bár mással voltam elfoglalva, és nem azzal hogy csodálkozzam.
- Elég már! Figyelj már rám! - na végre megtaláltam a hangom. De őt ez sem érdekelte. Nem elég, hogy engem nem ismer fel, jó oké, sötét van, ez igaz, de hogy a hangomat sem? Bár igen rekedtes volt.
Nem akartam őt bántani, nem akartam hogy megsérüljön, így próbáltam elmászni. De ő követet, és tovább rugdosott nyögdécselve. Mikor elmásztam a házuk elé, felkapcsolódott a mozgás érzékelő lámpa az én szerencsémre. A hátamra fordultam, és rá néztem.
Láttam a szemében a felismerést!
( Lindsey szemszöge )
Még mindig sokkosan bámultam rá. Nem értettem hirtelen, mi is történt.
Félholtra vertem a barátomat! Ez képtelenség! De várjunk csak! Alex beakart törni hozzám?
Csak néztem, és próbáltam megszólalni, de csak tátogtam.
- Épp itt volt már az ideje! - mondta rekedtes hangján.
Ezt el sem hiszem! Most mi lesz?
- Hu! - nyögtem. - Úr Isten! Várj, segítek! - mondtam, majd átkaroltam, és felhúztam a földről. Besegítettem a házba, majd leültettem a kanapéra.
- Azonnal jövök, hozom az első segély dobozom! - mondtam, majd felviharzottam a szobámba, és pár percen belül már lent is voltam.
Máskor a nagy ijedség miatt már zokogtam volna, de most még annál is jobban meg voltam rémülve, és még arra sem voltam képes.
- Alex! Jézusom! Nem tudtam! - mondtam remegő hangon, majd kikapcsoltam a doboz zárját.
- Tudom. És te ne haragudj, hogy rád ijesztettem. Nem haragszom. - mondta. - Segítenél?
- Persze! - mondtam, majd segítettem levenni a pólóját. Gyönyörű, izmos teste lila, piros foltokkal voltak díszítve.
Izmos. Izmos. Hát persze. Ekkor esett le, hogy miért is nem védekezett. Ha egy komoly betörő lett volna, biztos nem bántam volna el vele.
- Alex, én olyan buta vagyok. Nem is hitem volna, hogy te vagy! Nagyon haragszol? - kérdeztem megint.
- Nem. Azért nem, mert tévedtél. De miért hazudtál? Mi van a barátnőddel? Na és a tejbegríz? - kérdezte. Basszus!
- Ú. Én, én csak kitaláltam az egészet. - sütöttem le a szemem, miközben egy csúnya zúzódást kezeltem le. Ujjaimmal végigtapogattam a vállán lévő sebet, hogy nem e sérült meg komolyabban, majd fújtam rá egy nyugtató hatású spray-t.
- Miért? Miért hazudtál? - vont kérdőre teljesen jogosan.
- Azért, mert azután a telefon beszélgetésünk után, teljesen elszégyelltem magam, hogy most biztos egy könnyűvérű nőcskének nézel majd, és nem mertem volna a szemed elé kerülni. - mondtam, miközben egy még rondább sebet fújtam meg, ami ki is sebesedett, és vérzett is.
- Jaj de buta vagy. Nekem még tetszett is az a beszélgetés. Meg sem fordult ilyen a fejemben. - mondta ő, nyugtatólag.
- Hékás. Várjunk csak. Te mit kerestél itt? - jutott az eszembe.
- Ja, hát szóval, én csak levetem a beszélgetésből hogy valamit eltitkolsz, megéreztem és eljöttem ide, mikor láttam hogy égnek a lámpák, így megbizonyosodtam róla és ekkor felhívtalak, hogy talán bevallod-e, vagy tovább füllentesz. Aztán véletlen eldöntöttem pár gereblyét és onnét már tudod. - mesélte. Elnevetem magam, és ő is velem nevetett. Ez már tényleg nevetséges volt.
Ekkor közelebb hajoltam hozzá, hogy ellássam egy másik sebét, és elkezdtem fújni. Mire ő megcsókolt. Én pedig vissza. Most nagyon jól esett a csókja. Átvetettem az egyik lábam a térdén, és az ölébe ültem, majd úgy csókoltuk egymást, mire ő végighúzta nagy, forró tenyerét a testemen, egészen a felsőm alatt.
Tovább csókolta az arcom, onnét a nyakam, majd a dekoltázsom, ami egészen kilátszott jól kivágott felsőm alól.
Karjaimmal átfontam a nyakát, és még közelebb húzódtam hozzá, mire karjai lesiklottak a derekamra, csípőmre, majd a combjaimra, és erősen tartva felállt, és az emelet felé vette az irányt. Nem tiltakoztam, és a nyelvünk még mindig hevesen
" ismerkedtek " egymással.
Azután pedig már csak azt érzékeltem, hogy az ágyamon fekszem, ő pedig felettem van, és úgy csókol.
Körmeimet végighúztam izmos hátán, majd lábaimat átfogtam derekán. Az ő, és az én ágyékunk, szorosan egymáshoz feszültek. Ezzel észlelhetem, mennyire kíván engem.
Pont mint én őt.
A szája elszakadt az enyémtől, és ujjaival felgyűrte a pólóm, majd levetette azt.
- Zavaró tényező. - mondta, majd újra rátapadtak édes ajkai az enyémre.
Utána még sokáig öleltük, simogattuk egymást, csókoltuk a másikat, míg el nem értünk addig a pontig, hogy már egyikünkön sem volt ruha.
Alex forró érintése, csak vészesen közeledett az ágyékomhoz. Mikor a keze célba ért, azt hitem menten elélvezek. Lágyan érintette meg a nőiességem, és tudtam, hogy ez az amire vágytam. Másik keze, meztelen testemen siklott végig. Először a nyakam hajlatától a melleimen, és végig a hasamon. Miután ő abba hagyta az én kényeztetésem, én vettem át a helyét. Kezem a mellkasáról, lesiklott ODA.
Éreztem, hogy mély levegőt vett. Vadul kényeztette ajkaimat, mialatt én mást kényeztetem. Valami egészen jobbat.
Ajkaival végigcsókolta a testemet, majd újra felém kerekedet, és akkor éreztem hogy eggyé lettünk. Hangos nyögéssel jeleztem, hogy mennyire jó, bizsergő érzéssel telt el, hogy ő, és én, ezennel eggyek vagyunk. Nem csak a testünk, de a lelkünk is összeforrt.
Valamilyen módon, én kerültem felülre. Csípőm mozgatásával egyre és egyre gyorsabban diktáltam az ütemet, és a fejemet hátrahajtva élveztem a gyönyört.
A testem megremegett, szaporább nyögések szakadtak fel a torkomból, és Alex is hevesebben vette a levegőt, egészen addig, amíg egyszerre kerített minket maga alá az élvezet. Az a csodálatos érzés, ami csak úgy tombol a tested minden pontjában, majd amikor elérsz ahhoz a ponthoz, hogy a hideg, és a forróság egyszerre járja át a tested, majd megérzed, amit az elejétől fogva érezni akartál. Az le írhatatlan, elmondhatatlan. Csak jó partnerre kell lelni.
Egyszerűen isteni volt, mikor én is végigmehettem ezen, most először. Kívánni se kívánhattam volna szebbet. Vele, akit iszonyatosan szeretek. Aki vigyázott rám.
- Szeretlek - súgta édesen a fülembe, majd magához ölelt.ú
Kényelmesen elhelyezkedtem karjaiban, és lehunytam a szemem.
- Én is szeretlek téged.
Az éjszakám tökéletes volt, egy tökéletes férfival.
És még így, sérülten is remekül teljesített, akkor mi van, ha elemében van? - gondoltam magamban, majd erre fel kellet kuncognom.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Semmi. - mosolyogtam, majd egy puszit leheltem ajkaira és visszafeküdtem.
Az álom rátelepedett a szemeimre, és reggelig szunyókáltam.
Majd olyan tizenegy óra körül nyitottam ki szemeim.
Bár ne tettem volna.
1 megjegyzés:
hi-hi!szép ütések az én tanítványom....na jó a tiéd!na ami utána jön......már más téma!:p
Megjegyzés küldése