22.fejezet-

-Szóval, akkor hazaviszel?
- Persze, de előtte nem teszünk egy kis kitérőt?
- Milyen kitérőt?
- Hát, megehetnénk valamit - mosolygott.
- Most ettem, nem vagyok éhes, úgyhogy inkább ne..
- Őszintén szólva én se, de szeretnék kicsit még veled lenni.. A viszontlátás örömére gondoltam. Semmi hátsó szándék, ígérem.
- Jólvan, benne vagyok. Meghívhatsz egy kólára - mosolyogtam.
Beültünk egy kávézóba, és beállt az a kínos csend, amit el akartam kerülni.
- Hogy érzed magad mostanába?
- Jól - mondtam - és te?
- Én is, jól vagyok, örülök hogy te is. Egészen kivirultál.
- Pedig nem érzem úgy magam, de jobb az biztos.
- Mesélsz nekem magadról? Úgy ha már összehozott minket a sors - vigyorgott
- Nem hozott minket össze semmi, pláne nem a sors, de kérdezz nyugodtan, mit szeretnél megtudni?
- Kikkel élsz?
- A nővéremmel, a nagynénémmel, meg Anyuval.
- És Apukád?
- Ő Los Angelesben él a mostani élettársával.
- És ki az az Alex?
- Hhh.. Ő egy fiú akit el akarok felejteni.
- Mond el kérlek.
- A volt barátom.
- És mikor azt hitted rám hogy ő vagyok, miért menekültél el?
- Mert az a fiú egy undorító féreg. - kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam - Elég agresszív volt, bántott fizikailag, lelkileg, és szexuálisan is...- hajtottam le a fejem.
- Innen már kitalálom - mondta.
- Nem nehéz.. - néztem rá. A szemei sajnálatot, és elszántságot mutatott. Azt mondják a szem a lélek tükre, és szerintem ez igaz. Az ember érzelmeit a szemeiből lehet a legjobban kiolvasni, csak figyelni kell.
Az asztal felett a kezemre tette a kezét, amit én elrántottam.
- Mit művelsz?
- Semmit.
- Nem úgy tűnik.
- Nyugi, ez semmi.
- Neked.. Neked ez semmi. Te is az a fiú vagy..
- Milyen fiú?
- Akinek ezek a dolgok nem jelentenek semmit, és csak játszadozol. De velem nem fogsz.
- Nem is áll szándékomban Lindsey. Ne beszélj butaságokat, nem ismersz.
- Nem is akarlak. - mondtam majd kiviharzottam a kávézóból.
- Lindsey - szaladt utánam az utcára - Most meg mi bajod van?
- Te vagy a bajom. Tudtam hogy nincs fiú és lány barátság, de ezt te most megerősítetted.
- De miről beszélsz?
- Jajj ne tedd magad, látom ahogy nézel. De rajtam nem fog ez a nézés.
- Milyen nézés?
- Semmilyen. Na szia.
- Várj, legalább had vigyelek haza.
- Nem kell, boldogulok.
- Ne csináld ezt. Lehet hogy nem is találkozunk többé, és nem akarom hogy így váljunk el. - most szomorúságot véltem felfedezni a szemeiben.
Elgondolkodtam, és én is elszomorodtam amiért így bántam vele.
- Jólvan.
- Tényleg?
- Igen.
Beültünk a kocsiba, és beindította a motort.
- Figyelj, ne haragudj amiért ilyen voltam.
- Én nem olyan vagyok mint amilyennek gondolsz.
-  Sajnálom.
- Engedd hogy bebizonyítsam.
- Nem akarok tőled semmit Jacob. Én rossz dolgokon mentem keresztül, és Alex elérte, hogy minden fiúban a rosszat lássam. És ezt nem tudom megváltoztatni. Tudom hogy nem kéne előítéleteket szabnom, de talán így védekezek az újabb csalódástól.
- Megértem. De ha elzárkózol mások elől, és nem hagyod hogy jöjjön valaki aki megváltoztassa a véleményedet a fiúkról, akkor magától nem is fog.
- Lehet.. De még korai ez nekem.
- Én tudok várni.
- Miért, úgy gondolod te képes vagy rá?
- Tudom.
- Ha megelégszel azzal, hogy szép lassan kialakuljon egy barátság, akkor rendben van.  Ez nem megy egyről a kettőre.
- Örülnék neki.
Rámosolyogtam és bólintottam neki.
- Mi lenne ha azzal kezdenénk, hogy telefonszámot cserélünk?
- Jólvan - mosolyogtam.
Ő megadta az övét, én az enyémet, aztán még az út hátralévő részében beszéltünk.
- Köszi hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Akkor majd keressük egymást.
- Jólvan, szia - mondtam, majd kiszálltam, és bementem.
- Megjötteeeeem! - kiabáltam
- Csak én vagyok itthon - mondta Nora - Anyuék elmentek nem tudom hova.
- Akkor ez ez tökéletes alkalom - mondtam.
- Mire? - kérdezte.
Felérohantam és ledöntöttem az ágyra majd csikizni kezdtem.
- elég- sikongatta és lerúgott magáról.
- Hééj! Te szemét! - rántottam le a földre.
- Mi van Hugica, talán nem örülsz a randidnak?
- Nem randi. És amúgy meg jól elcsesztem. Tiszta idegbeteg lettem, és kiabáltam vele hogy ő olyan mint a többi pasi.
- De mert?
- Nem tudom, rámjött - mondtam.
- Az igen. Kimentél a gyakorlatból. Azt hiszem újra le kell ülnünk, és megtanítalak a pasizás rejtelmeire - mosolygott.
- Haha nem kell köszi. - mondtam aztán megcsörrent a telefonom.
- Jake hív. Most mit csináljak? Fel vegyem?
- Ne..
- De miért ne?
- Hagy hívjon csak.
Kivártam amig kétszer hívott, aztán megsajnáltam szegényt, és felvettem.