24.fejezet - vallomás

Lágy érintések, finom csókok.. Elmosolyodtam, majd hallottam egy mély hangot, amint a nevemet suttogja.
- Lindsey.. Ébredj kislány.
Akkor eszméltem fel, hogy tényleg ott van valaki. Ijedten ültem fel az ágyon, aztán megláttam Jacob arcát.
- Te mindig megijesztesz.
- Ne haragudj.
- Hogy jöttél be?
- Felmásztam a fára, onnan meg be az ablakodon.
- Mi vagy te pókember, vagy profi rablo?
- Egy szerelmes fiú, aki besurran a barátnője szobájába.
- Igen, ez jobban hangzik. Már azt hittem nem jössz, pedig megígérted.
- Kicsit elhúzódtak a dolgok.
- elmondod? Tényleg, jut eszembe, és azt a valamit is szeretném tudni, amit délután mondtál nekem.
- Nem vagy még álmos?
- Nem, már teljesen kiment a szememből. Úgyhogy, hallgatlak.
- Hát ez nem olyan egyszerű.
- Figyelj kislány, félsz tőlem?
- Nem, dehogy is! Micsoda kérdés ez.
- Akkor ezt tartsd mindig észben jó?
- Jó de miért?
- Mi rólam a véleményed?
- Hát.. Miért kérdezed?
- Csak válaszolj - mondta lágyan.
- Azt gondolom rólad, hogy őszinte vagy, szókimondó, megbízható, és úgy érzem hogy számíthatok rád, bármikor. Amikor melletted vagyok úgy érzem nem érhet baj. Amikor rámnézel úgy érzem megtaláltam amit mindeddig kerestem. Amikor mosolyogsz, arra vágyom hogy engem csókolj. Amikor a meleg karjaidba zársz elégedett vagyok, és boldog. Na meg amikor ilyen hangon szólsz hozzám, elkap az őszinteségi roham - hajtottam le a fejem. Feleszméltem hogy ezt mind kimondtam, és valamiért elszégyelltem magam. - És sokszor úgy érzem magam melletted mint egy félénk kislány.
- Ne szégyelld magad. Az a jó, amikor gondolkodás nélkül kimondhatod amit érzel, és nem tartassz attól hogy a másiknak nem tetszik amit mondasz. Mert nekem ez nagyon jól esett.
És ezeket, amiket most mondtál, szeretném ha bármi is történik, mindig igy fogsz rám tekinteni.
- Miért beszélsz így?
- Elmondom neked minden titkomat, de öltözz fel, és gyere velem.
- Hova, miért?
- Csak elszeretnék menni innen, ahol ketten vagyunk.
- Jólvan - másztam ki az ágyból, és elővettem egy szürke melegítő gatyát, egy fehér pólót, és egy szürke nadrághoz illő kapucnis pulcsit. Felvettem őket, majd leszaladtam halkan a cipőmért Jacobbal együtt, majd kisurrantunk az ajtón. Azt se tudtam mennyi az idő, és azt se hogy egyáltalán miért van erre szükség, de nem volt bennem kétség, követtem Jake-et.
- Aludj nállam.
- Mi? Minek?
- Ott nem látnak minket, és tudok neked mutatni valamit. És ha már ott leszünk, akkor egyszerűbb hozzánk menni, mint vissza ide. De csak ha bízol bennem, és elfogadsz olyannak amilyen vagyok.
- Elfoglak fogadni megí..
- Ne mondj semmit. - vágott a szavamba - Nem akarom hogy az ígéreted miatt gondold majd úgy ahogy fogod.
- Eléggé összezavartál.
- Mesélek neked valamit jó?
- Hallgatlak.
- Szóval, hallottál már a quilite törzsről?
- Nem, kik ők?
- A törzsi legenda úgy szól, hogy a quilitek ősei farkasok. Én is ebbe a törzsbe tartozom, de ez nemrégiben még csak mese volt a számomra.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Meg mi? Farkasok?
- Nem tudom hogy mondjam el... Félek attól, hogy hogyan fogsz reagálni. Tudod a világon nem csak olyan dolgok léteznek, amiket a szemeddel láthatsz. Sokminden amikről már hallhattál gyerekként, az nem biztos hogy tényleg csak mese. Ez a történet a quiliteokról ez sem mese.
- Vagyis léteznek farkasok? Na ne mond Jacob.. Én is tudok róluk.
- Ahhj.. Tudod a dédapám, Ephraim Black, meglátott itt La Push területén egy ellenséges törzset. A hidegeket. Másnéven vámpírokat. A vámpírok emberek vérével táplálkoznak, de azok akikkel a nagyapám találkozott, mások voltak. Ők állati vért fogyasztottak, és azt mondták hogy veszélytelenek az emberekre, így a nagyapám egyezséget kötött velük. Itt élhetnek közöttünk feltételek keretében. Nem haraphatnak meg embert, és nem léphetik át a La Push területén felállított határokat. Azonban ha ezt nem tartják be, az egyezségnek vége. Tudod, kicsi koromba sokat meséltek nekem erről, itt a rezervátumban mindenki ismeri ezeket a történeteket. De vannak olyanok, akik nem csak hallhatnak róla, hanem átélhetik.
- Miket beszélsz te nekem, Istenem! Most komolyan ilyen kis történetek azok amiket el akarsz mesélni? Térj már a lényegre.
- De..
- Most!
- Hát jó! Alakváltó vagyok. Át tudok változni farkassá - mondta én pedig felnevettem.
- Valóban?
- Igen.
- Akkor mutatsd meg.
- Megígéred hogy nem ijedsz meg tőlem, és nem szaladsz el? - nézett komolyan a szemembe, én pedig már nem tudtam mit gondoljak.
- Megígérem.
- Várj meg itt. - mondta majd beszaladt a bokorba. Nekem a gondolataim ide-oda cikáztak, és hallottam a fejemben a sok dolgot amiket mondott. Vámpír, farkas, vér, legenda.. ez mind hihetetlen volt, és nem értettem.
Amire feleszméltem, az a bokor zörgése volt, majd egy óriási hatalmas farkas, ami kilépett belőle.
- Te jóságos szent szar! Ez meg .. ahhh.. Most.. Te vagy? ! Ahhh...
Halk nyüszítések szakadtak fel a torkából. Hatalmas volt.
- Azt mondad hogy farkas, de hogy ekkora.
Jake gurgulázo hangokat adott ki. Vörösesbarna színe volt, és egyszerűen hatalmas. Nemtudtam felfogni, az agyam nem volt képes megemészteni amit láttam.
- Én, rosszul vagyok. Azt hiszem.. Egy kicsit le kell ülnöm.
Jake elindult felém lassú léptekkel, vigyázva hogy ne ijesszen meg.
- Ez nem lehetsz te. Én ezt nem hiszem el. Álmodok? Csípj meg ha tudsz.
Az óriási farkas már ott tornyosodott felettem, és nedves orrát hozzám dörgölte.
Remegő kezemet felé emeltem, félve bár, de magabiztosan közelítettem a cél felé.
Megtapintottam selymes bundáját, beletúrtam sűrű, gyönyörű szőrébe.
Ekkor elkapott a hév, és átvette a félelem helyét a csodálat, és a vágy hogy belefúrjam az arcomat a hatalmas farkas szőrébe.
Felálltam, és már mindkét kezemmel Őt tapogattam, ölelgettem, és egyszerúen hihetetlen volt.
- Gyönyörű vagy. Úgy érzem magam mint egy kis porszem a nagy világban melletted. Te olyan hatalmas vagy és természet feletti, én meg csak úgy vagyok.
Jake morgott valamit a farkas nyelvén, amit én úgy szerettem volna megérteni.
- Eszembe jutott valami.
Jake morgott egyet, gondolom választ kért.
- Mi lenne ha felülnék a hátadra és szaladnál velem. Úgy élvezném. Kérlek.
Jake egy kis gondolkodás után lefeküdt, így segített magasságba kerülnöm vele. Lábamat átvetettem hatalmas hátán és belekapaszkodtam a szőrébe.
- Mit mondjak? Gyiááá? Gyite farki?
Jake óvatosan felemelkedett, és elindult a sűrű erdőbe. Egyre magabiztosan szaladt velem a hátán, hallva a tetsző sikongásaimat.
- Gyorsabban! - kértem, ő pedig eleget tett a kérésemnek. Hihetetlen volt, egy 2 méter vagy több magas farkas hátán "lovagoltam" Miután kiélvezkedtem magamat, és már biztos voltam benne, hogy ez az egész ami történt igaz, megkértem hogy változzon vissza, és beszéljünk.
Ő be ment egy bokorba, hogy visszavegye a lábára kötött ruháit, majd kevesebb mint két perc múlva, szélsebesen rohant felém, a karjaiba vett, és megcsókolt.
- Mit érzel most? - kérdezte
- Azt érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
- Komolyan?
- Igen. Egyáltalán nem félek tőled.
- Huhhh, úgy féltem, hogyha megtudod kiborulsz, vagy valami. El se hiszed mennyit tipródtam miatta.
- Kár volt minden percéért.
- Szeretlek - csókolt meg ismént.
Belefúrtam a nyakába a fejemet, és magamba szívtam férfias illatát.
- De mesélj el mindent. Mostmár jobban fogok figyelni. Ez hogy lehetséges? És bárki lehet ilyen?
- Nem, tudod fontos a családfád. Én egyenes leszármazottja vagyok azoknak, akik képesek voltak erre. Nekem már a nagyapám apukájának az apukája is alakváltó volt. És a srácok akikkel együtt szoktál látni, ők is a falka tagjai.
- Mi? Paul, meg Embry meg..
- Így van.. Minegyik.
- Tyűha.
- Tényleg nem félsz?
- Ezt majd holnap kérdezd meg, amikor nem leszek hatás alatt. 
Jake elmosolyodott, és magához ölelt.
- Tényleg vannak vámpírok?
- Tényleg.
- És köztünk élnek?
- Igen.
- Kik ők?
- A Cullenek.
- Azta. Charlise az orvosom. És vámpír!? Mindig is éreztem hogy nem stimmel velük valami, de hogy vámpírok.
- Hát igen, ez ilyen.
- És te miért vagy ilyen? Azért, hogy a Cullenektől megvédd az embereket?
- Nem. A Cullenek nem jelentenek veszélyt. Mert ők állati vért fogyasztanak, nem bántanak embert. Viszont rajtuk kívül sok vérszívó van még, akik viszont nem osztják ezt az elvet a Cullenekkel. Mi őket kapjuk el.
- És mit csináltok velük? Elzavarjátok őket?
- Mondhatni.
- Tyűűű.. Én értem amit mondasz, de nem tudom elhinni.
- Idővel megszokod, ha szeretnéd hogy legyen folytatása.
- Én szeretném.
- Van még valami.
- Tündérek is vannak?
- Nem tudom, még nem találkoztam velük, de nem erről van szó.
- Oké, bocsi. Mondjad.
- Nállunk farkasoknál van egy bizonyos bevésődés.
- Az mi?
-  A bevésődés valaki iránt az olyan,hogy amikor meglátod minden megváltozik.Mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön hanem Ő.És semmi más nem számít.Bármit megtennél,bármi lennél érte. Amikor a szemébe nézel, hirtelen meglátod a múltad, a jelened, és a jövőd. Mindent, amit valaha vélni tudtál, és amit a jövőben szeretnél. Az a lány lesz a jövőd, és tudod hogy minden kötelék ami eddig fűzött másokhoz, elgyengül amellett ami abban a percben létre jön. Képes leszel bármit feladni, csak hogy újra vele legyél. Érted?
- Igen, értem. És neked.. van?
- Igen, van. És már el akartam mondani neked, de nem tudtam.
- Óh... Én megértem, ne aggódj. Kívánom hogy..
- Boldogok legyünk.
Hirtelen ráemeltem a szemem. Legyünk? Én meg már azt hittem hogy épp mosst mondja el, hogy ne haragudj, de van egy lány akivel megtörtént, de az nem te vagy. De ehelyett:
- Te vagy nekem ez a lány. Irántad érzem ezt. És ez soha nem fog elmúlni, se meggyengülni.
-  Én is érzem ezt, még ha nem is vallottam be magamnak. Végig vágytam erre - csókoltam meg.
Miután elszakadtak ajkaink, Jake végig simított arcomon.
- Ez az egész elég nyálasan hangzott tudom, de őszinte és ezt érzem.
- Tökéletes volt. Még soha nem mondtak nekem ilyet.
- És nem is fognak, mert ha bárki megpróbálja azt laposra verem.
- Bolond - öleltem át forró nyakát.
- Mennyünk. Biztos álmos vagy.
- De én még...
- Előttünk van minden egyes nap. Lesz idő mindenre, nyugi - nyugtatott le.
Karjaiba kapott és úgy rohant velem hozzájuk.
- Reggel korán haza kell mennem, még Anyuék előtt. - mondtam már az ágyban fekve.
- Úgy lesz. De addig is szép álmokat - csókolt meg újra, majd szorosan magához húzott, egészen közel, és úgy aludtunk édes álmot.