2.fejezet-Istenien Isteni

Clauval elmentünk egy kis házba, ami az erdő szélénél volt megépítve. Élőször csak azt hittem csak elmegyünk mellette, de mikor befordultunk a kisház felé meglepődtem.
-Ez az?
-Igen, ez!-mosolygott bájosan
-De ez ugye nem magán lak sértés!?-bizonytalankodtam
-Jaj, nem, dehogy. Dan apukája építette nekünk.-mondta,miközben megfogta a kezem, és úgy húzott be.
Első pillantásra, nem tűnt olyan nagynak, de mikor megláttam a benne lévő sok fiatalt, már kétségeim támadtak.
-Huhh..Sziasztok.-nyögtem
-Halii.Szia..Helo.Hűha..Wow..-illettek az efféle szavakkal.
-Srácok, ő itt Lindsey, vagyis Lin.-mutatott be Clau, miközben még mindig a kezemet szorongatta
-Szia Lin, én Dan vagyok.-lépett oda, egy helyes srác.
-Én meg Alec.-vigyorgott szintén egy termetes fiú.-Ő itt, Mike, Brad,Tom, Kesha, Lina, Dominic.-mutatta be sorra a sok velem egykorút.
-Hűűh.. Látom itt a hímek vannak előnyben.-jegyeztem meg.
-Ááá Dehogy! ?Még így is mi hordjuk a gatyát.-nevetett Lina.-De amúgy még hiányzik Lola, Sandra.
-Ja, értem.-motyogtam
-És, te mióta laksz itt?-kérdezte azt hiszem Dan?!
-Háát, én nem lakom itt. Csak nyárra jöttem Apuhoz.Egyébként Forksban lakom.-mondtam
-Jaa, értem. Hát akkor élvezd ki a velünk töltött perceket.-szólt bele Alec.
-Rajta leszek..-mondtam
-Na figyelem! Ma ugye péntek van.. Gondolkozzunk egy kicsit! Mit is kéne csinálni.-szólalt fel Clau
-Jajjjj mi butaság! ezen gondolkozni kell Clau?-vihogott egy szőke srác. Mint utólag kiderült Tom.
-Buli buli buli!-ujjongott Kesha
Amíg ők megvitatták mit csináljanak a hétvégén, én leültem egy puffancsra.
-Na Lin te is benne vagy?-kérdezte Clau
-ő.Mármint miben?-értetlenkedtem.
-Jajjj. Holnap elmegyünk bulizni. A város egyik legjobb szórakozó helyére.-vigyorgott
-Aha..Asszem.-Nem tudtam Apu elenged-e.
-Mi van csajszi, nem szereted a partikat?.-kérdezte Mike.
-Deee igen, szeretem. Nem azzal van a gond. Csak ugye, lehet apám nem enged el.-mondtam
-Majd beszélek az apukáddal.-mondta Clau.
-Nem kell. Beszélek én vele.-még csak az hiányzik.-fűztem hozzá magamban. Apu így sincs oda Clauért. Holott nem tudom miért. Szerintem nagyon aranyos, imádni való csaj.-gondoltam
Beszélgettünk még egy darabig, de én hamar elmentem, mert gondoltam, kicsit ha jótündérkedek, akkor megenyhül, és mindenféle oktatás, okítás nélkül elenged.
Hazaérve, ledobtam a cuccaim, és bementem a nappaliba, ahol nézték a tv-t.
-Sziasztok. Hogy vagytok?-kérdeztem bájosan
-Szia szívem. Jól. Hol voltál? Hogy telt a napod?-kérdezte apa.
-Szia Lin.-köszönt Barbara is.
-Enyém is jól Apa. Amúgy Clauval voltam, és elvitt bemutatni a barátainak.
-Hm. Remek. És legalább kedvesek? Jól bántak veled?-aggodalmaskodott.
-Igen, jól. Mind nagyon kedvesek voltak.-feleltem
-Akkor jó. Nem vagy éhes? Főztem a kedvencedből. Rakott krumpli.-mosolygott csibészeden.
-Híííí. Júúj Apu! De imádlak tudod??-szaladtam oda, és megölelgettem.
Kezdjük ott, hogy Apu istenien főz. És megcsinálta a kedvencemet.
-Kimentem, és szedtem egy jókora adagot, majd betettem a mikróba.
Az asztalon volt az aznapi újság, és elkezdtem lapozgatni.
Miután hallottam a mikró lejártának csengését, odamentem, és kiszedtem.
Elkezdtem enni, mire Barbara sétált oda.
-Jó étvágyat.-mondta mosolyogva.
-Köszi.-feleltem
-Mit csinálsz holnap?-kérdezte
-Háát, még nem tudom.-mondtam.
-Arra gondoltam, elmehetnénk vásárolni. -mondta
-Hűű, hát nappal szívesen elmegyek veled. Mármint délután. De este elszeretnék menni bulizni, de erről apának még egy szót sem.-mondtam
-Értem.Ha gondolod, beszélhetek vele. Úgy talán nagyobb az esélyed.-mosolygott.
Hm.Egyre jobban kedvelem ezt a nőt.
-Megtennéd?
-Hát persze.-mosolygott még mindig.(De jól állt neki)
-köszönöm.
Miután befejeztem a vacsorát, felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépet.
Megnéztem a E-Malijeimet, majd felléptem msn-re.
Nem találtam fenn, senki szórakoztató személyt, úgyhogy fogtam a cuccaimat, és bevonultam a fürdőbe, letusolni, majd fogat mosni.
Miután mindezzel végeztem, bebújtam a pihe-puha ágyikómba, és felvettem az éjjeli szekrényemről az MP4-emet, a fülhallgatóval együtt, és bekapcsoltam.
Imádtam, zenére elaludni. Azt vettem észre, hogy olykor édesebbek az álmaim.
***
Reggel, mikor felkeltem hét ágra sütött a nap.Ami nekem természetesen jól jött. Ez azt jelenti, az éjszaka sem lesz olyan hűvös, ezáltal nem kell annyira beöltöznöm, ezáltal csinosabb leszek, ezáltal talán még egy pasit is foghatok.-futott át a gondolat menetemen.
Lementem a konyhába, és hiába kerestem apuékat, sehol senkit nem találtam.
Megpillantottam, egy cetlit a hűtőre aggatva, és elolvastam.
"Drágám, Barbarának az édesapja szív rohamot kapott, így azonnal Sydney-be kellett mennünk, az esti bulit megengedem, de senkit nem hozol fel, és azonnal hívsz ha itthon vagy. Bízom benned. Jó legyél! Szeretlek! "
Jézusom! Szegény Barbi. Annyira sajnáltam!
Én nem is tudom mit tennék, ha az én apukámmal történne meg! Fú, erre még csak gondolni is rossz.
Megszólalt a csengő, így az ajtóhoz siettem.
-Szia.-vigyorgott rám Clau.
-Szia. Gyere be.-mondtam
-Hú. Látom te már milyen friss vagy, és üde.-kuncogott.
Magamra néztem, és csak akkor esett le, hogy még mindig az alvó pólómban ácsorogtam.
-Jaj, tényleg. Ó. Még csak most keltem.-magyaráztam, miközben a nappaliba trappoltam.
-Na cica, jöhetsz este?-kérdezte
-Igen. Mehetek.-mondtam.
-Na, az jó. Annyira jó lesz. Remélem bírod majd tartani a lépést. Tánc,pia,tánc,pasik,pia,pasik,tánc.-vigyorgott
-Hú, nem. Kérlek. Én nem akarok inni.Nem.-mondtam hevesen.
-Hát akkor nem iszol.Nem baj.-mondta
-Oké.-feleltem -De a piát kivéve, a többi jöhet.-kuncogtam
-Hm.Ez a beszéd.-vigyorgott.-de készülj, mert indulunk.-mondta
-Mi? Hova?Máris?-kérdeztem kitágult szemekkel.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem. El sem hiszem. Mibe csöppentem istenem?-kérdeztem
Én még sosem voltam így oda egy buli miatt, most meg tessék, össze vissza szaladgálok majd, hogy minden jó legyen.
Norával általában, otthon elkészülünk, majd este indulunk, és kész.
-Tudod mit? Elmegyek veled vásárolni, majd hazajövök, és én még elintézek pár dolgot, itthon elkészülök, aztán hívj fel, ha indulnom kell, és akkor odamegyek a házhoz, és onnan indulhatunk is.Rendben?.kérdeztem reménykedve, hogy belemegy.
-Miért, mit kell elintézned?-kíváncsiskodott.
-Hát sok mindent. Apu írt nekem egy listát, amiket még meg kell csinálnom.-füllentettem.
-Rendben.Na de öltözz.-mondta parancsolóan.
-Oké.-mondtam, és felszaladtam az emeletre.
Mivel odakinn, még mindig szép időnk volt, felvettem egy zöld ruhát, ami körülbelül comb középig ért, és hozzá egy emelt talpú szandált, aminek ezüst színe volt.
Megfésülködtem, majd úgy döntöttem, kivasalom a hajam.
Miután végleg elkészültem, lementem, és körbefordultam Clau előtt.
-Na?
-Tyű, nagyon csinos.-hagyta el a száját.
-Köszönöm.Na, szerintem indulhatunk.-mondtam, és a kulcsért indultam.
-Rendben.-mondta, majd elindult a kijárat felé.
Bezártam a házat, és útnak eredtünk.
Most is abba a boltba mentünk, ahol valamelyik nap, és vettünk pár ruhát.
Én az estére, egy fekete mini ruhát választottam, melynek a dekoltázsa szegélyénél, ezüst flitterek voltak.
-Nagyon csinos. Jól áll! Megemeli a melleidet, push-up hatást kelt.-mondta kuncogva.
-Ha-ha.. -morogtam,majd behúztam a függönyt.
Miután kész voltunk a vásárlással, elváltunk.
Én szépen hazamentem, ő pedig ment a dolgára
Útközben egész elmélyültem a gondolataimban, és észre sem vettem, hogy már megérkeztem.
Bementem a házba, lepakoltam, és leültem a nappaliban. Olyan üres volt a ház, és unalmas.
Apuék hiányoztak.
Rájöttem mit kell tennem.
Elővettem a mobilomat, és tárcsáztam.
Egyszer kicsöng, kétszer, háromszor, négyszer, felveszi.
-Igen.?-szólt bele, egy fáradt, bánatos hang.Apukám hangja.
-Szia Apu,Lin vagyok.Na mi a helyzet?-kérdeztem.
-Semmi. Charlie állapota ugyan javul, de semmi biztosat nem tudnak mondani az orvosok. Kiszámíthatatlan. Lehet hogy bármelyik percben rosszul lehet, az is lehet, hogy most már semmi baja. A lényeg, hogy most stabil. De ez Barbarát nem teszi boldoggá. Mert attól fél, hogy most ugyan jól van, de ha hazajövünk, és újból rosszul lesz, akkor nem lesz, aki a gondját viselje. A nővérekben meg nem bízik.-mondta
-Értem. Nagyon sajnálom. De felőlem maradhattok ameddig csak jónak látjátok. Én megvagyok. Vigyázok magamra. Minden rendben.-mondtam
-Jó, de nem akarlak sokáig magadra hagyni.-mondta
-Apu, ne kezelj kis gyerekként. Komolyan mondom. Megvagyok, és meg is leszek. Most az a fontos hogy ott minden rendben legyen. És ha van valami mindenképp hívlak. És ti is hívjatok rendben?-nyugtattam meg
-Annyira jó hogy már ilyen nagy vagy. Felnőtt lettél, és felelősség teljes. Pont mint ahogyan kell.-mondta elérzékenyülve.
-Köszönöm.De most megyek. Hívj ha bármi van, én is hívlak. Szeretlek. És Barbarának üzenem, hogy kitartás.-mondtam.
-Rendben. Szeretlek. Átadom.-mondta ő is, majd letettük.
Miután végeztem, és elmentem elkészülni az estére, kicsit bajlódtam a sminkel ugyan, de azért remek lett. Füstösre csináltam, feketével. Illett a ruhámhoz. A hajamat kivasaltam.
Aztán pedig már odakint korom sötét volt,az  óra pedig tíz órát mutatott, megcsörrent a mobilom.
-Na szia király lány! Készen áll az estére?-kuncogott a telefonba Clau
-Ó, természetesen. Alig várom.-mosolyogtam
-Remek. Akkor kérem fáradjon az ajtóhoz.-mondta
Vághattam egy buta fintort, ugyanis nem értettem mi okból kéne az ajtóhoz mennem. Hisz úgy volt, a kis háznál találkozunk.
-Óké.-húztam el a szót
Kinyitottam az ajtót, és az úton két kocsi állt, és integettek felém, a benne ülő emberek.
-Akkor várjatok! Hozom a táskám!-mondtam, majd letettem a telefont.
Besiettem a táskámért, és már indultam is ki, de még bezártam az ajtót.
-Sziasztok.-mondtam, miközben beszálltam a kocsiba, amelyben Clau is ült.
-Szia-köszönték.
Elindultunk, és már javában mehettünk, mikor egy lány(akinek nem tudtam a nevét) kibontott egy üveg pezsgőt.
Egyből az futott át az agyamon, hogy vajon a szegény szülei tudják-e mit művel az ő kislányuk.
Belekortyolt, majd körbeadta. Amikor Danhez ért, az alkohol, felszólaltam. Ugyanis ő vezetett.
Héj, én nem akarok meghalni. Nem kéne hogy igyál, miközben vezetsz!-mondtam, miközben vállára tettem a kezem.
-Jaj, csak egy kicsit.-vihogott, és a szájához emelte az üveget. Azonban én megfogtam, és kikaptam a kezéből.
-Nem! Majd ha odaértünk! Addig egy kortyot sem ihatsz!-anyáskodtam
Biztosan úgy tűnt, hogy egy házsártos vénasszony vagyok, de hát én csak jót akartam.
-Héj, Lin! Lazíts már!-bökött oldalba Clau
-Jó jó! Lazítok én!-mondtam.
-Akkor tessék! Ez segíteni fog!-nyújtotta oda az üveget
-Nem kell, kösz.
-Hát jó, ha ilyen feszült és sipákoló öregasszonynak akarsz tűnni, nem bánom.-mondta
-Jó, add ide!-szóltam, és nyúltam az alkoholért.
Gondoltam, ha gyorsan meghúzom nem fogom érezni azt a szörnyű ízt, szóval így is tettem.
Igen rendesen meghúzhattam, mert mindenki tátott szájjal figyelt.
-Na, most meg mi van? Ti mondtátok hogy lazítsak!
-Hát jó, csakhogy ennek szinte csak a negyede hiányzott, és lám most már üres.-vihogott a lány.
Rásandítottam az üvegre, és igaza volt. Mind megittam, holott észre sem vettem.
-Amúgy Sandra vagyok.-nyújtotta a kezét
-Én meg Linzi.-ejtettem ki helytelenül a saját nevem!
-Aha, szóval Lindsey!-javított ki a lány, még jobban nevetve.
Mikor odaértünk, a sorban vártunk a karszalagra, és arra hogy végre bejuthassunk.
Vagy húsz perc után meg is történt, és leültünk egy szabad asztalhoz
A lányokkal elmentünk táncolni, nagyon jól éreztem magam.
Igen sűrűn kellett elmennem WC-re, és ekkor indultam volna ki, mikor megállított Clau
-Hova mész?-kérdezte
-WC-re.-mondtam
-Ja, oké.-felelte, és el engedett
Miután elvégeztem a dolgom kifelé jövet, beleütköztem egy srácba
Mikor a pillantását elkaptam, és mélyen a szemébe nézhettem a szívem majd kiugrott a helyéről.
-Elnézést.-makogtam, zavaromban
-Semmi gond.-mondta, miközben még mindig a karomat fogta, megóvva az elbotlástól.
-Hát, akkor szia.-mondtam, és vissza indultam.
Egész végig a gyönyörű szemei lebegtek a szemem előtt, a gyönyörű lágy, mégis férfias hangja, és az az elbűvölő mosolya.
Isten bizony, ilyen jóképű férfit még nem láttam.-gondoltam magamban
-Hahó, Lin. Kérdeztem valamit!-rázogatott Clau
-Ja, bocsi. Elbambultam. Mit is kérdeztél?
-Hát vettem észre. Azt, hogy mi ez a mosoly az arcodon.-mondta
-Jézusom Clau, beleütköztem egy irtó klassz srácba, aki olyan helyes, és édes, és á.-mondtam kótyagosan
-Értem. Akkor keresd meg!-javasolta
-Jaj, dehogy! Az olyan ciki lenne.-mondtam
-Óh Lin! Ez egy buli! Erről szól! Hogy ismerkedj.-mondta bíztatóan
-Nem tudom...-hagytam rá, és visszamentem táncolni.
Egy nagyon jó számot adtak éppen, mikor Clauval táncoltam, meg Sandrával, Linával, mikor valaki hátulról megfogta a csípőmet, és úgy diktálta az ütemet.
Nem tudtam ki volt az, de egy biztos volt: Fiú
Áradt belőle a férfi parfüm.
Nem néztem hátra, a táncunkat sem szakítottam félbe, arra gondoltam, miért is ne lehetne valakinek legalább egy szám tartalmáig szerencséje.
-Miután vége lett, a nyakamhoz hajolt, és ezt súgta:
-Nagyon hmm. Jól táncolsz
Ez volt az! Ez volt az a gyönyörű lágy, mégis férfias hang!
Hátrafordultam, és belenéztem a szemeibe, amiben elvesztem. Mély kék írisze elrabolta a szívemet.
-Alex vagyok.-mondta
-Én meg Lindsey.-mosolyogtam rá
-Nem kérsz valamit inni?-kérdezte
-Nem is tudom..-kérettem magam, ahogyan Nora tanított.
-Na, gyere! Kérlek.-mondta édesen
-Aj, neked bármit te Adonisz-gondoltam magamban
-Hát jó.-mondtam, majd elindultam vele a pulthoz
-Mit iszol?-kérdezte
Aj, most mondjam azt, hogy egy narancs levet?

- Egy Martinyt -mondtam. Nem jutott más az eszembe
Leadta a nőnek a rendelést, aki ott állt a pult mögött, majd felém fordult
-És te itt laksz a városban?-kérdezte
-Nem, én Forksban lakom, de a nyarat apunál töltöm.-mondtam- És te?
-Én igen.-mosolygott szívtiprón.
-És hány éves vagy?-kérdeztem most én
Kérlek add hogy 17! Kérlek add hogy 17!-kiáltoztam magamban
-huszonegy vagyok.-mondta mosolyogva-És te?
Ezt nem hiszem el! Erről ennyit! Ha megtudja a koromat, szerintem biztos itt hagy-gondoltam
-tizenhét-mondtam elkeseredve
-Akkor, lehet vissza kéne vonnom a rendelés rád eső részét-kuncogott
-Hát akkor hajrá!-mondtam, majd felálltam és indulásnak eredtem, mikor megfogta akarom, és visszahúzott.
-Most meg mi a baj?-kérdezte ártatlanul
Mii? Még kérdezi? Akkor lehet mégsem zavarja a korom?
-Hát, én..Azt hittem, hogy te majd így..Szóval hogy majd nem pazarlod tovább az idődet egy tizenhét éves kis csitrire.-motyogtam
-Hát a koroddal nincs bajom, de ha csitri lennél lehet úgy tettem volna. De nem vagy az. Mármint biztosíts afelől hogy nem vagy az!-vigyorgott
-Nem vagyok az.-nevettem én is
-Akkor semmi okom, hogy elmenjek.-mondta
Visszamentünk a  pulthoz, és megittam azt a borzasztó löttyöt, és gondolom szörnyű fejet vághattam, mert Alex nevetésbe tört ki!
-Nevess csak!-mondtam még mindig fintorogva
-Jó, ne haragudj.Csak olyan édes képet vágtál.-mondta
Édes képet? Tehát édesnek talál??-reménykedtem
-Ó.-csak ennyit tudtam mondani
Még beszélgettünk egy darabig, és megtudtam, hogy-hála Isten-nincsen barát nője, se felesége. 
Azután pedig elmentünk táncolni, és irtó jó volt.
-Lin, bemutatnád a barátodat?-kérdezte Clau 
-Alex vagyok-előzött meg.
-Én meg Claudia, Lin barát nője, aki gondoskodik róla, hogy egy szemét se bántsa meg-mondta
-Ó, nem kell félned! Nem áll szándékomban.-mondta Alex
Szóval akkor most, nem áll szándékában semmi kapcsolatba vagy bármibe is kezdeni, vagy csupán csak nem fog megbántani?-kérdeztem magamtól választ nem várva
Miután már egész elálmosodtam, és ezt lehetett is rajtam látni, Alex felajánlotta hogy hazavisz
Eleinte  féltem elfogadni az ajánlatát, hiszen kitudja hogy nem-e valami megrögzült gyilkos, vagy pedofil, vagy nem is tudom mi, de aztán beleegyeztem.
Elköszöntem a többiektől, és elindultunk kifele, a parkolóhoz
Alex odavezetett egy BMW-hez, és besegített.
Ámultam-Bámultam azt a csoda masinát, ami elképesztően jól nézett ki. Pont, mint az aki vezette.
Megadtam neki a pontos koordinátákat, majd megérkezve, elkísért az ajtóhoz.
-Hát akkor szia Lin-mondta
-Szia Alex-köszöntem el én is
Még álltunk, és vártunk, hogy vala melyikünk kezdeményezze már azt a búcsú csókot, de nem történt meg.
-Álmodj velem.-szólt vissza, mikor már az autóhoz indult
-Úgy lesz.-mondtam, majd bementem
Ledobtam a ruháimat, majd belevetettem magam az ágyba.
Azon gondolkoztam, hogy ilyen, Istenien Isteni pasival, még életemben nem találkoztam. És ugyan az elején bántott, hogy nem csókolt meg, de aztán már csak úgy gondoltam rá, hogy udvariasságból nem tette. Mert nem akarta kihasználni a helyzetemet, és ez figyelemre méltó viselkedés volt felőle.
De sajnos tudtam, hogy többé már nem láthatom, az én lovagomat.
És ez nagyon-nagyon elkeserített.
Végül, átadtam magam az álmosságnak, és elnyomott az álom.