Prológus..(Ismertető)

A bőröndömet kerestem,  és már kezdtem volna feladni, mikor megpillantottam az ágy alatt porosodni. Gyorsan kihúztam, kicsit megtisztítottam, és a szekrényhez léptem. Hmm.Mit is vigyek?-kérdeztem magamtól.
Előkaptam a ruháim közül is a legjobbakat, azokat melyeket a legeslegjobban szerettem. (Bár igen nagy volt a választék) Hát igen, szerettem vásárolni.
Mikor már majdnem végeztem a ruháim, a tisztálkodási szereim elpakolásával, a fiókomhoz léptem, melyben vészesen matattam azután a kép után, melyet mindíg magamal viszek, ha elutazom. A legjobb barátnőm Ketlin (nyugodjon békében) és én állunk. Őt már 3 éve hogy elvesztettem. Balesete volt, melyet nem élt túl.
Amint megtaláltam, rátettem a csomagom tetejére, majd aki jól végezte dolgát, lehuppantam az ágyra, és hanyatt dőltem.

-Bejöhetek?-kérdezte a nővérem.

-Igen, hogyne.-feleltem, majd felültem ezzel helyet szorítva neki.
Ő volt az én imádott nővérem, és egyben a barátnőm is, kivel bármi kínom-bajom megoszthattam. Jó testvérek voltunk. Ő 19 éves volt, két évvel idősebb mint én.
-Látom, már-már útra készen vagy. Azért hiányozni fogsz, mint minden egyes nyáron.-mondta, miközbe kezét az enyéimre helyezte.
-Te is nekem. És anyuék is.-feleltem, egy mosoly kíséretében.
-Apunak mond meg, hogy üdvözlöm.-mondta
-Rendben, de szerintem jobban örülne, ha te is velem tartanál.-mosolyogtam, mert tudtam hogy ez kizárt. Nora nem volt jó viszonyban apuval. Váltottak néha pár szót, de többet nem is várhattunk volna. Mikor Anyu és Apu elváltak, Nora volt az akinek ezt végig kellett néznie. És mindig is haragudott Apánkra, amiért egy napon kisétált az életünkből. Persze ennek voltak előjelei, mert akkoriban sokszor veszekedtek, de azért senki nem gondolta hogy ez eddig fajulhat. De megtörtént, és lám ennek már több mint 4 éve. És Nora még azóta nem tette túl magát ezen, vagy csak nem is akarta.
-Jó, nembaj. Tudod jól hogy..
-Jó jó, tudom.-szakítottam félbe.
-Oké. Amúgy mikor is indulsz?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Holnap kora reggel.
-Hát, akkor úgy gondolom kéne tartani egy utolsó csajos napot.-mondta vigyorogva.
-jó, benne vagyok.-örültem vele. Általába az ilyen "csajos napok" mindíg jól sülnek el.
-Na, kapkodd magad.-mondta mikor már előttem állt.
-Jaaaa, hogy most. Oké.
Átöltöztem, valami csinosabba. Egy fekete póló, egy farmer, és egy hosszúújjú pulcsi. Hajamat hagytam a vállamra omlani, és úgy baktattunk le az emeletről.
-Anyu, Kate, Lindsey meg én elmegyünk Port Angelesbe vásárolni, meg ilyenek.-mondta Nora.
-Hmm. Igen tudom, most mi következik. Kérlek adj egy kis költőpénzt. Máris.-mondta unottan. Hát igen, eléggé megszokott volt ez minálunk.
Kate, a nagynéném (akivel igen hasonlítottunk egymásra) odajött, és megölelt.
-Jajj szivecském, utálom a nyarakat.-panaszkodott.-Remélem tudod hogy mit kell tenned ha történik bá...
-Jajj Kate néni, igen nagyon jól tudom. És azt is hogy te minden egyes alkalommal mikor Apuhoz utazok Los Angelebe, előállsz az önvédelmi oktatással stb.-mondtam
-Csak féltelek.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
-Tudom tudom. DE ne aggódj.-öleltem magamhoz. Hiába volt már 36 éves úgy viselkedett mint egy kisgyerek, akinek elmegy az anyukája dolgozni, és attól fél hogy majd nem jön haza...
-Na Hugi, nyomás. Még a végén elkésünk.
-Jajj Nora, mégis honnan késnénk el?-kuncogtam.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan.
Beültünk Nora nemrégiben vett kocsijába, és elindultunk.
Az úton nagyon sok mindenről beszéltünk. Ilyenkor mindig úgy tekintettem rá, mint egy jó barátnőre, mintsem a tulajdon nővéremre. Mitagadás, jó testvérek voltunk, szerettük egymást.
Kiszálltunk az üzletház parkolójában, és átkarolva egymást igyekeztünk befele.
Hhh. Természetesen az első teendőnk az üzletek kifosztása volt. Mi már törzsvendégeknek számítottunk ott.
Vettem magamnak pár felsőt a nyárra, egy pár szoknyát, rövid-farmergatyát, és egy új cipőt. Természetesen tornacipőt. (Élek-halok) értük.
Betérve egy antik boltocskába kiszemeltem egy gravíroztatott kulcstartót, melyben ez volt íratva: A legjobb Apucinak
Ellenállni sem tudtam neki. Azonnal megvettem. Bár  mit ne mondjak a legjobb apuci név, az én apukámra egy kicsit túlzás, de nem árt egy kicsit hízelegni.
Amikor megértettem miről késhettünk volna el, azonnal Nora nyakába ugrottam. 
-Jézusom! Annyira őrült vagy! De imádlak!!-ujjongtam, mikor leparkoltunk a Sportcsarnok előtt, ahol álltalában koncerteket adtak.
A kedvenc együttesem lépett fel aznap, és a nővérem megvette a jegyet. Tudta, mennyire vágyom hogy megnézhessem őket.
Miután vége lett a Pussicat Dolls koncertadásának elindultunk haza. Még akkor is sípolt a fülem.
Egyszerűen csodálatos volt.
Miután megvacsoráztunk, bár igen késő vacsorázás volt az, letusoltam, és felvéve az alvós pólómat bebújtam az ágyamba. Nem tudtam elaludni, így kimásztam és átmentem Norához, aki már majdhogynem elaludt.
-Nora..Alszol?
-Neeeem..Gyeree.-nyöszörögte.
-Aludhatok nállad?-kérdeztem.
-Persze.-mondta, miközben arrébb húzódott.
Bebújtam mellé, és hallgattuk egymás szuszogását.
-Jóéjt.-mondtam.
-Neked is. Álmodj szépeket.-mondta, majd magára húzta a takarót.(mint mindíg)
Mikor csörgött a másik szobában a telefonom, amit el is felejtettem átvinni, egyből átsiettem, mert nem akartam hogy bárki fel keljen.
Felvettem egy szűkszárú, sötétkék koptatott farmert, egy fehér középhosszúságú felsőt, és egy bolerót.
Fogtam a bőröndömet, és lecipeltem magammal együtt a lépcsőn.
Mily' meglepő.
Anyu és Kate néni, már lent kávéztak.
-Jó reggelt.-köszöntem.
-Szia bogaram.-mondta anyu, majd odasietett, és megölelgetett. Kate néni is így tett, majd mindhárman leültünk az asztalhoz.
-Gondoltam te is kérsz.-csúsztatot felém egy pohár kávét Anyu.
-Tündér vagy.-mondtam, majd elkezdtem kortyolgatni a már langyos koffein bombát.
-Miután tényleg mindenemet összeszedtem, és már Norát is felkeltettem hogy elköszönhessek, Anyu kivitt a reptérre, még 3 órával korábban, a repülő felszállási idejével.
Elbúcsúztam immár másodjára is anyukámtól, aki egy papírborítékot nyomott a kezembe, rendesen megtömve.
-Ez mi?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kis költőpénz.-mosolygott.-Katetől, és tőlem.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam, majd elindultam, mert épp akkor jelentették be, hogy akik arra agépre várakoznak, melyre én is vártam, azok induljanak el.
És ezennel ismét eljött az a két hónap melyet Apunál fogok tölteni a nyár alatt, és itt hagyom a családom azt a felét, akiket igazán, de igazán szeretek.




Drágáim, remélem tetszett.!!!!:):) Hozzászólásokat kérnék! Kérlek titeket, ha elolvassátok írjatok! (szépenpislog.^^)
Puszi nektek!