4.fejezet-Az első csókunk

-Na jó Mike, most nem akarok szemét lenni, meg semmi de honnan is tudhatnád hogy szeretsz? Mármint hogy tetszem neked? Hisz nem is ismersz..Honnan tudod, hogy nem csak egy kényes, buta picsa vagyok? Nem akarom hogy csalódj, de én ennek a kapcsolatnak nem látom a jövőjét. Barátok lehetünk, de semmi több-mondtam
-De én tudom hogy nem vagy az. Egy ilyen gyönyörű lány nem lehet buta, és kényes.-mondta, majd a szemei újra a melleimre siklottak.
Fú Clau, ezért még megöllek.
-Mike, lehet hogy én nem vagyok buta de te igen. Tudod, a szemeimet nem a melleimen kéne keresni-mondtam
-Ne haragudj. Én csak...
-Te csak stírölöd a melleimet, pofátlan bunkó módon...-fejeztem be helyette. Micsoda szemét.
-H.. Bocs, de a melleid jobban tetszenek.-felelte vigyorogva
Hát ezt nem hiszem el.. Hogy lehet valaki ennyire.. Ennyire.. Uhu, erre nem is tudok mit mondani
Fogtam magam, és indultam volna ki a vízből, mikor rájöttem, hogy ne hogy már csak úgy otthagyjam, így visszafordultam, és lekevertem neki egy óriási pofont, amely csak úgy csattant.
Kikerekedett szemekkel bámult rám, miközben az arcát dörzsölgette.
-További szép napot.-mondtam, majd kimentem a partra. Magamra csavartam a törölközőmet, és intettem Claunak, hogy jöjjön oda hozzám.
Amint odaért, bele is kezdtem
-Az a szemétláda Mike elkezdte bámulni a melleimet, és még megjegyzéseket is tett, én meg jól pofán vágtam, és most sajognak az ujjaim, és most hazamegyek, és lejegelem, mert fel is dagadt.-mondtam egy szuszra
-Hogy mit csinált? Hogy mit csináltál?-kérdezte meglepetten
-Stírölt, megütöttem.-mondtam
-Ohm.Mutasd csak.-nyúlt a kezemért-Juj, ez aztán feldagadt. Veled megyek.-mondta
-Nem, nem kell, maradj csak.-ellenkeztem
-Nem, veled megyek!-mondta, majd maga után kezdett húzni
Összeszedtük a cuccainkat, intettem a többieknek, majd elindultunk.
Egész úton az ujjaimat szorongattam, és hallgattam Clau csacsogását, majd mikor megérkeztünk nagysóhajtva léptem be a házba, és mentem a konyhába.
-Uh, most biztos utálni fognak a barátaid-mondtam.
-Nem, dehogy. Hidd el, ezen már sokan túlestünk. Én is valahogy így indítottam. Csak éppen nekem nem a melleimet, hanem a fenekemet bámulta. És én is épp így cselekedtem, és a barátaim megmaradtak. Szóval semmi pánik.-nyugtatott barát nőm, mikor hallottunk egy autó dudálását. Nem törődve vele, öntöttem Claunak, és magamnak egy pohár narancs levet, mikor újra dudáltak. Nem törődtem vele, mert apuék ugye elmentek, szóval nincs aki dudálgasson nekem. A többiek meg a strandon vannak. De hirtelen olyan furcsa érzésem lett, így az ablakhoz sétáltam, és csak akkor értettem meg minek köszönhetem azt az érzést.


Egy gyönyörű szép masina volt, pont olyan, melyben már ültem egy éjszaka.
-Nem..Nem, az nem lehet. Ezer másik ilyen kocsi van még. De akkor miért pont ide jött? Talán..Nem, biztos nem Ő az.-vitatkoztam önmagammal, mikor újra dudáltak.
-De igen, ez biztos ide jött. Biztos énrám vár.-mondtam végül
Kiléptem az ajtón, melyet szélsebesen téptem fel, és akkor kiszállt Ő. Alex.
-Szia, én Alex vagyok. Biztos nem emlékszel már rám, én csak..
-De igen, emlékszem.-vágtam rá.-Jézusom Lindsey ezt jól elszúrtad. Most azt hiszi hogy egy kis cafka vagyok, és hogy minden nap őrá gondoltam.-szidtam magam
-Akkor jó. Tudod, arra gondoltam, megihatnánk valamit, ha te is szeretnéd.-mosolygott elbűvölően
El sem hittem, hogy ez az Adonisz előttem áll, és épp randira hívott. Ekkora mázlit.
-Hát, nem is tudom. Elmennék csak hát vendég...-kezdtem volna, ha
-Ez a vendég most távozik, sajnos egyedül kell maradnod. További szép napot srácok. -Ha Clau nem lépett volna közbe. De bevallom, örültem is.
-Tudod mit, ráérek.-feleltem, tettetve a közönyösséget, mikor valójában sikongattam a boldogságtól.
-Remek. Szeretnél elkészülni, vagy indulhatunk is?
-Hát, ha nem baj, kicsit rendbe szedném magam.-mondtam
-Jó, persze. Addig megvárlak.-mondta, majd indult volna a kocsijához, mikor megállítottam. Hmm, milyen szívtipró. És az a fekete dzseki egyszerűen fantasztikusan áll neki.-fantáziálgattam.
-Nem jössz be?-kérdeztem
-Nem, jó itt. Majd máskor.-mondta mosolyogva
Hí ezek szerint lesz máskor? Jaj de jó.-örvendeztem magamban, majd besiettem a házba, onnan pedig egyenesen a szobámba.
Kicsit tétováztam, halvány lila gőzöm sem volt arról, mit is vehetnék fel.
Aztán végül kikaptam egy sortot, és egy ,leopárd mintás trikót, majd belebújtam, és már mentem is a lovagomhoz.
-Kész is.-mondtam, mikor odaértem hozzá
-Nagyon csinos vagy.-bókolt
Egészen elpirultam, és a szívem is szaporábban lüktetett.
Ajtót nyitott nekem, majd amint beültem a járgányba, becsukta az ajtót, és ő is beszállt.
-Van valami kívánságod,hova menjünk, vagy rám bízod?-kérdezte
-Rád bízom.-mondtam kuncogva, majd őt kezdtem el figyelni, és vizsgálgattam arcának tökéletességét, mikor a pillantásunk találkozott, én meg meghökkenve, és elpirulva kaptam el a tekintetem.
Elvitt egy isteni cukrászdába, ahol íny csiklandóan jó édességeket ettünk, és beszélgettünk. Úgy éreztem, minél jobban ismerem, annál jobban vonzódom hozzá. Vagy nem is tudom minek nevezzem azokat az érzéseket, amik ha Ő rá gondolok mindig előjönnek. Szerelem? az lehetetlen, mert annyira nem ismerem hogy már is bele essek. De akkor mi? Vonzalom? Az meg olyan kevés ahhoz, ami bennem van. Annál több, de a szerelemnél kevesebb? Ezeket nem tudtam megválaszolni, de ráfogtam az időre. Az idő mindent megold!
Hazavitt, én pedig vártam, hogy mondjon valamit, de hiába. Ez szintén elkeserített, úgyhogy szálltam volna ki a kocsiból, mikor lágyan megérintette a csuklómat és visszahúzott.
-Látlak még?
-Rajtam nem múlik.-feleltem kótyagosan, mert az édes lehellete cirógatta a bőröm, és alig pár centi méter választotta el ajkainkat egymástól.
Aztán a távolság csökkenni kezdett, a szívem pedig hevesebben verni.
Az ajkaink egymásra találtak, és akkor úgy éreztem, a lelkünk forr épp össze.
Ajkai lágyan kényeztették enyémet, mikor a forró, édes nyelve utat tört magának, és rátalált az enyémre. Nyelvünk vad táncot járt, és ez az egész olyan mámorító volt. Életem leges legszebb csókja, melynél elképzelni sem tudtam jobbat.
Kezeivel végigcirógatott perzselő bőrömön, majd egy utolsó puszit nyomott számra, az én bánatomra. Nem akartam hogy vége térjen, nem akartam itt hagyni őt. De muszáj volt.
-Akkor, jó éjt.-mondtam
-Neked is. Álmodj velem.-köszönt ő is, majd kiszálltam a kocsiból, és az ajtóhoz mentem. Megvárta hogy beérjek, mert csak akkor hallottam az autó motorjának felbúgását, mikor átléptem a küszöböt.
Késő volt, így felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, majd bele vetettem magam az ágyikómba.
Az eszem csak is Ő rajta járt, és akkor először álmodtam vele.