- Lindsey! Hogy vagy?
- Majd elmondom mi történt, de most megkérlek hogy gyere értem. Itt vagyok Forksban a cukinál ahova régen sokat jártunk, tudod...
- Mit keresel..
- Anyu! Mondom, hogy majd elmondom, de most jó lenne ha értem jönnél..
- Figyelj, érted küldöm a nővéredet, én most nagyon nem érek rá. Jó?
- Jól van. Siessen!
- Oké, szia.
Nagyjából húsz percet kellett várjak, már tűkön ültem. Leállt előttem az én hiányolt autóm, amit megengedtem Norának hogy vezessen, amíg én távol vagyok, mivel a sajátját szervízbe kellett vinni.
- Még mindig az én kocsimmal jársz? - kérdeztem beülve mellé.
- Igen, mivel az enyémet megint el kellett vinni, na de most szerintem nem ez a legfontosabb! Hogy hogy itthon vagy?
A nővéremnek minden titkomat elmondtam, és ki akartam magamból adni.
- Történt pár dolog.
- Milyen pár dolog Lin mond már!
- Apu meg az új barátnője elutaztak, mert a csaj apja beteg lett. Én meg összejöttem egy sráccal.
- Milyen sráccal?
- Alexnek hívják. Elég pénzes és piszkosul jóképű.
- Igen és? Mond már!
- Jó, ha nem szólnál bele állandóan, már elmondhattam volna. Szóval, összejöttem vele. Szép volt minden, aztán rajtakaptam őt amint épp más nővel volt. Erre én kivertem a balhét. De teljesen jogosan, te is ezt tetted volna. Mire ő megütött. Én vissza.. Ő megint.. Aztán hazaküldött, és megfenyegetett, hogy át fog jönni, és ha nem talál otthon, vagyis Apu házába, gondok lesznek. Én meg mit tudtam volna csinálni? Tudtam hogy elég befolyásos, bármit elér amit akar. Nem akarom részletezni, de többször megvert. Csúnyán. Ráadásul meg is erőszakolt.
- Úr Isten!
- Aztán a szomszédban lakott egy csajszi, Clau akivel jóba lettem, és ő segített megszököm, mivel Alex bezárt a házba. És olyanokat mondott hogy vele kell legyek, meg hasonlókat. Szörnyű volt!
- És most mi a terved?
- Ez volt a tervem, hogy hazajövök, itt nem talál rám.
- De ezt nem hagyhatjuk ennyibe.
- Ez rám tartozik Nora!
- De a nővéred vagyok! Segítek.
- Nem akarom. Én nem akarom ezt az egészet tovább firtatni, kész, vége, elmúlt. Most próbálom elfelejteni, ami nagyon nehéz, te nem tudod min mentem keresztül, még most is rossz ha belegondolok.
- Lindsey, fel kell jelenteni! Testi sértésért, és nemi erőszakért. Hidd el Apuék is..
- Nem nem! Ezt csak neked mondtam el Nora! Nem akarom hogy bárki megtudja.
- Gondolkozz már! Ezt nem hagyhatod ennyibe. Gondolom milyen rossz lehet most, de ha minden nő, akivel hasonló történt elhallgatta volna, akkor most az összes mocsok még kint lenne és ugyan úgy folytatnák más lányokkal. Ha Alexet hagyod, hogy élje tovább az életét mintha mi sem történt volna, ki tudja hány lánnyal teszi meg ugyan ezt.
- De én nem szeretném, hogy Anyuék tudják, mert csak sajnálnának, és abból kösz de nem kérek.
- Ne légy ilyen.
- Így is rossz erről beszélnem, és azt kéred, hogy még anyuéknak meg a rendőrségnek meg a ki tudja még kiknek is mondjam el?
- Nem jó ha magadba tartod. - mondta szomorúan.
- De nem akarok róla beszélni. Ilyenkor újra eszembe jut, ahogy izzad fölöttem, meg hörög, én meg nem tudok mit csinálni, erőlködök, de hiába, és csak csinálja, és annyira fáj, ordítok, sírok, de nem hat rá - zokogtam.
Nora átölelt, és hallottam hogy ő is szipogott.
- Jajj kicsi húgom!- szorosan kapaszkodott belém, és nyugtatgatott, vigasztalt.
- Kérlek, ne mond el senkinek!
- Nem mondom - törölte le a könnyeimet.
- Ígérd meg Nora!
- Ígérem!
Otthon elmondtam, hogy apuék elmentek, csak épp én azért jöttem haza, mert unatkoztam.
- Miért nem szóltál, hogy mennyünk érted a reptérre.
- Á mindegy, jó ez így is. A lényeg hogy itthon vagyok - mondtam, majd megöleltem Anyámat.
- Sokat gondoltam rátok! - mondtam őszintén.
- Mi is te rád. Hiányoztál, és jó hogy haza jöttél.
Miután mindenkit köszöntöttem, felmentem a szobámban, és kipakoltam azt a kevés ruhát amit magammal hoztam. Anyuék persze meg is jegyezték, hol vannak a csomagjaim, mire azt mondtam ott hagytam Apunál, mert sok lett volna elhozni.
Egyébként még így is teli volt a szekrényem, úgyhogy nem sirattam semmit. A ruha volt a legkevesebb ami érdekelt.
Vacsora után felmentem, és lefeküdtem a rég látott ágyikómba.
Felemeltem a telefonom, és hívtam az én barátnőmet.
- Sziaa! Úristen, de jó hogy hívtál! Már kezdtem aggódni - mondta.
- Jól vagyok Clau. Volt egy kis kitérőm egy srác házába de minden oké.
- Mi van?
- Haza fele menet La Pushban egy srácot, akit Jacobnak hívnak összetévesztettem Alexxal. Menekültem előle, elestem, aztán nála ébredtem. És kiderült, hogy nem is volt sehol Alex.
- Az komoly. És rendes volt a megmentőd?
- Hát amúgy, magam elől mentett meg, de igen, az volt.
- Jó pasi?
- Az.
- Miért nem csípted fel? - kérdezte kuncogva.
- Jajj maradj már, ezek után egy pasihoz sincs kedvem. Sőt - mondtam.
- Nem kéne elzárkóznod előlük.
- Ki zárkózik el?
- Te gyémántom!
- Én csak nem akarok újra egy kapcsolatot, elég volt egy időre, én ezt nem tudom olyan könnyen feldolgozni mint te. Hanyagolom, a fiúkat, majd jön idővel, nem maradok le semmiről.
- Hát lehet igazad van. Most nyugodj meg, heverd ki, aztán majd lesz ami lesz.
- Ezt tervezem.
- Na jól van szívem, majd még beszélünk, ne mennyen a pénzed. Csókollak, és vigyázz magadra - mondta kedvesen.
- Szija, puszillak - mondtam, majd letettem.
Az este hátralévő részében megnéztem egy filmet Norával, aztán lefeküdtem aludni.
Másnap délelőtt zuhanyzás után, Nora kitalálta, hogy mennyünk el vásárolni.
- Mennyünk, de te fizetsz, a bank kártyám is ott maradt.
- Oké, de akkor szólok anyunak, hogy azt a kártyát tiltsa le, és kapsz egy másikat.
- Jól van, addig felöltözök. - mondtam, majd mentem is.
Felvettem egy hosszú nadrágot, egy pólót, rá egy pulcsit, és mentem is le.
- Mi van kincsem, rossz kedved van? - kérdezte Anyu.
- Nem, miért?
- Mert olyan furcsán öltöztél, mindened fekete.
- Most ez tetszett. - mondtam ezzel leintve Anyut.
Norával elmentünk a Seattle-i plázába, ahol üzletek tömkelege várta a vásárolni, vagy nézelődni valókat. Imádtam, mert nagyon jó cuccokat szereztem már be itt.
- Vegyünk valami színeseket neked, mert ahogy elnézlek..- fintorgott.
- Ha-ha nagyon vicces vagy. Mintha nem tudnád hogy mennyi ruhám van.
- Nem érdekel, nyomás - ragadt kéznél és behúzott az első üzletbe amit meglátott.
Kiválogattam magamnak pár színes toppot, és egy farmer shortot.
- Nézd Hugi, ilyet vennünk kell - lengetett előttem egy mini ruhát, ami nagyon jól nézett ki, de távol állt az ízlésemtől.
- Aha, vedd csak meg magadnak.
- Te is vegyél.
- Á, nekem ez nem a stílusom.
- Érdekes.. Máskor megvetted volna.
- De most most van! Én ezeket néztem ki - mondtam a kezemben lévő holmiknak. Találtam még egy nagyon állat tornacipőt, csajos volt, de sportos is. Szerelem első látásra.
- Anyu örülni fog - mondta Nora
- Ja biztos, de legalább később nem kell ruhát venni nyárra.
- Dehogynem. Mindig jönnek új cuccok.
- Ja a pénz meg terem a számlánkon mi?
Ennyivel le is zártuk a témát,és kifizettük a ruhákat. A nyárig még egy hónap volt hátra, de tavaszi ruháim voltak újak.
Beültünk a kocsiba,és elindultunk haza.
- Nincs kedved bemenni sütizni Elly nénihez?
- Még mindig ő vezeti?
- Persze. Mióta oda járunk
- Több mint 10 éve
- Azóta ő vezeti.
- Mennyünk - mondtam
A cukrászda Forksban volt, nem messze.
Beültünk a cukiba sütizni, és közbe beszélgettünk.
- Hogy állsz a pasikkal?
- Sehogy. Hol van hol nincs - válaszolta Nora.
- Nem hiányzik már egy kapcsolat?
- Minek? Tudod hogy vagyok ezzel. Nem görcsölök. Élem az életem, pasizok, aztán majd beköszönt a nagy Ő.
- Ja a nagy Ő.. Én már nem hiszek ebbe - bámultam ki az ablakon..- Te Szent ég!
- Mi van?
- Az ott Ő. A srác tudod akit meséltem. Hogy nála voltam miután az erdős sztori volt.
- Melyik az?
- Kék pólóba, fekete haj..
- Óhhh.. Eszméletlen pasi! Gyere! - pattant fel Nora
- Mire készülsz?
- Véletlen összetalálkozunk velük! Na!
- Á nem hinném hogy beszél..
- Gyere már te kis nyuszi! - ráncigált ki a cukrászdából.
Jacob a túloldalon volt egy alkatrészes előtt egy másik sráccal, és beszélgettek.
- Aóóóóóóóóóóóóóóó!! - sikított fel Nora magára vonva mindenki figyelmét.
- Mit művelsz?
- Észrevett! Ne fordulj meg! Úr Isten! Stíröli a hátsód, hí, elindult!
- Nora ezt még visszakapod!
- A fenébe! Ott hagytam a tárcámat a boltba! Vissza kell mennem! - mondta jól hallhatóan.
- Héj, sziasztok. De jó hogy észre vettelek - mosolygott le rám. - Jacob vagyok - nyújtotta a kezét Norának, aki készségesen elfogadta azt.
- Szaladnom kell hátha meg van még, és ha lehet elvinném a kocsid, mert be kell mennyek Christinhez, mint már mondtam.
- Mi van? Itt akarsz hagyni?
- Hát..
- Majd én haza viszlek- vágott közbe Jake - Ha nem okoz gondot.
- Nem - pirultam el.
- Na én megyek is, ide a kulccsal. - odaadtam neki, és ő már be is pattant, és elhajtott, mint aki tényleg siet. A kis hazug! De őszintén szólva nem volt ellenemre a dolog.
Ránéztem a velem szembe álló vigyorgó srácra, és nekem is mosolyognom kellett. A szemei rabul ejtettek, a szívem pedig zakatolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése