-Segítség! Segítsen valaki! - kiabáltam, mire benyitott egy fiú a szobába. Magas volt és számomra ismeretlen
- Ki vagy te?
- Neked is szia - mosolygott
- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - szinte már hisztérikusan beszéltem.
- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.
- Hogy kerültem ide?
- Az erdőben találtam rád - Szent ég, az erdő, hirtelen minden az eszembe jutott. Alex.. - Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyarázta.
- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.
- Nem, kedves - nézett rám várakozóan.
- Lindsey.
- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.
- Pedig én azt hittem..
- Nagyon félhetsz attól az Alextől.
- Hosszú történet.. Hol vagyok most?
- La pusban.
- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondtam majd felálltam,és az ajtó felé indultam a kijáratot keresve.
- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..- nyúlt a karom után, mire én elkaptam azt.
- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.
- Kérlek..- suttogta. Akkor néztem meg őt. Magas volt és szörnyen izmos. Fekete rövid haja volt, csillogó barna szemekkel, barna bőrrel, és gyönyörű telt ajkakkal. Kimondottan tetszetős volt.
- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide.
- Ki akart?
- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna - félelmet éreztem hogy esetleg megakadályozza hogy el mennyek mert úgy érzi hálával tartozom neki. Féltem, hogy olyan mint Alex.
- Biztos nagyon beütötted a fejed - vigyorgott
- Te milyen vicces vagy.
- Te meg szemtelen.
- Még be sem mutatkoztál - mondtam.
- Jake vagyok. Jacob Black.
- Örültem Jake - mondtam majd kiléptem a levegőre. Egy teljesen elhagyatott helyen voltam, bal oldalt végig fák és sehol egy ház.
- Persze, természetesen - szólt utánam
- Hogy mi?- nem tudtam miről beszél.
- Elveszettnek tűnsz.
- Talán az is vagyok..- mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
- Elvigyelek? - kérdezte.
- Már így is sokat tettél.
- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék - ettől teljesen zavarba jöttem, és zavart.
- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek .
- De szívesen elviszlek.
- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.
Miután elmagyarázta a kivezető utat Forksba, már nem volt gondom, onnantól már tudtam az utat Seattleba. Többször elmondta hogy maradjak még, vagy csak mennyünk el valamerre de én nemet mondtam. Nem ismertem őt, és nem akartam ismerkedni. Nem akartam fiúkkal barátkozni. Elég volt a pasikból, féltem tőlük.Lehet 100-ból egy olyan van mint Alex de nekem ez az egy elvette a kedvem mind a 99-től.
Jake megkért hogy cseréljünk számot, vagy beszéljünk meg egy találkozót, mert meg szeretne ismerni, de nem akartam. Szomorúnak tűnt,és ez bántott, de én sem akartam szomorú lenni még egy pasi miatt. A közeljövőben legalábbis nem.
Elindultam a csomagjaimmal a kezemben, és kiérve Forksba kerestem egy fülkét és tárcsáztam a már jól ismert számot.
- Haló? - vette fel a számomra legfontosabb személy egyike.
- Anyu? Lindsey vagyok.
~Jake szemszöge~
Éppen sétáltam hazafele Saméktől mikor egy lányt láttam nem messze tőlem. Ő hátra fordult, én pedig ledermedtem. A szemeibe nézve az én tekintetem is ellágyult, és tudtam ő a legszebb nő akit valaha láttam, és éreztem ő az egyetlen nő akit ezentúl látni szeretnék. Hosszú szőke fürtjei keretezték tökéletes arcát. A gondolataimból megtört hangja robbantott ki.
- Alex -mondta rémülten, majd egy ideig csak nézett, és abban a szent pillanatban megfordult és szaladni kezdett, és segítségért kiáltozott.
- Ne ! Ne szaladj el, nem eszlek meg - mondtam és utána indultam.
Rossz volt hogy előlem menekült, és én ijesztettem meg. Mit hihet szegény, hogy bántani akarom?
- Nem bántalak! Hallod? Állj meeeeeg! - de láttam hogy ő még gyorsabban szalad, és én nem hagyhattam hogy kifusson az életemből. Azzal én is elvesztem volna.
Amint mögé értem elkaptam és a kezemet a szája elé tettem és a fülébe súgtam hogy ne ijedjen meg, aztán megéreztem egy gyenge erőlködést amivel védeni próbálta magát, majd kislisszanva a karjaimból szaladni kezdett de ekkor elesett és nem mozdult meg.
Oda mentem és a hátára fordítottam. Gyönyörű haja takaróként terítette be körülötte a talajt a teste pedig elernyedten hevert ott. Karjaimba vettem és hazavittem. Egyenesen a szobámba és az ágyamba fektettem.
- Jacob!
Kimentem a nappaliba és Apám kérdő tekintetével találtam szembe magam.
- Ő az Apa!
- Ki az az ő?
- Még én sem tudom, de azt igen, hogy bevésődtem. - ekkor mondtam ki először és én magam is meglepődtem. Jacob Black bevésődtél! Egy olyan lányba akinek még csak a nevét sem tudod! Elvégre nincsen ráírva..
Több mint 24 órája aludt az ágyamban anélkül hogy én mellé fekhettem volna. Úr Isten Jake mi van veled? Mindjárt elmorzsolok pár könnycseppet - gúnyolódtam magamon.
Sokszor bementem és néztem ahogyan alszik. Elmosolyodtam mikor a szemöldökét összeráncolta néha.
Bár a fejébe látnék, és tudnám mit álmodik. Meg hogy egyáltalán ki ő, hova valósi és úgy alapjáraton véve mindent.
- Ő lenne a híres Ő? - kérdezte halkan vigyorogva Embry mikor átjött hozzánk.
- Igen, és a nyakadat leveszem a hejéről ha fel mered kelteni a röhögcséléseddel.
- Jajj a kicsi Jakob hogy védi.
- Elég Jared-mondtam már kint a nappaliban ülve.
- Csak olyan vicces.
- Neked talán.. Én nem tudok rajta nevetni. Valahogy még mindig nem tudom megérteni hogy bevésődtem.. Na meg ez az egész.. Azt se tudom ki ő és hogy miféle. Meg úgy semmit.. Nem így képzeltem el..
- Nyugi tesó, nem ő lenne a bevésődésed ha nem lenne neked megfelelő. Biztos rendes lány, és majd ha felkelt a kis csipkerózsika meg is tudhatod, és szerelmesek lesztek és bla bla bla...
- Ja persze, elmondom hogy vérfarkas vagyok, és hogy ő az impritingem úgyhogy velem kell legyen különben elveszítem vele önmagam... Ja biztos szerelmes lesz első látásra.
- Háháhá első látásra úgy meg rémísztette a képed, hogy elrohant előled segítséget kiabálva. Szóval kétlem.
- Fogd be!
Miután Jared hazament Apámat elvitte Harry, szóval egyedül voltam otthon. Na meg persze egy lány akiről semmit sem tudtam, és ő se rólam, de ott feküdt az ágyamban. Najó, nem önszántából.
- Segítség! Segítsen valaki! - hallottam meg egy gyönyörű hangot, ami tőle származott. Baszdki, most mit csináljak? Mit mondjak? Nem Jacob ne parázz, rendben lesz..
- Ki vagy te?-kérdezte
- Neked is szia - mosolyogtam
- Óh, elnézést ne haragudj amiért nem köszöntem, de az udvariasság jelenleg magasból elkerült. Itt vagyok egy idegen szobában, és egy idegen fiú jön be nagy vigyorogva akiről azt se tudom ki a franc!!!!! - mondta idegesen. Szegény, nem csak én voltam ki, hogy egy olyan lányba lettem szerelmes, és most még finoman fogalmaztam, akit nem ismertem, de ő is. Csak éppen, ő nem volt szerelmes. Még - vigyorogtam magamban
- Nyugodj meg, biztonságban vagy. Én nem bántalak. Segíteni szeretnék.
- Hogy kerültem ide?
- Az erdőben találtam rád. Megijedtél tőlem, és szaladni kezdtél, sikítozni, én meg mondtam hogy nem kell megijedned, de csak mentél, és én próbáltalak elcsendesíteni, befogtam a szád, és szólni akartam, ekkor belekönyököltél a gyomromba, és elrohantál, de szerencsétlenül eleshettél, mert beverted a fejed, és elájultál.-magyaráztam.
- Micsoda? Nem, hiszen ott volt Alex és engem üldözött.- ki az az Alex? talán a barátja?
- Nem, kedves - néztem rá kérdőn.
- Lindsey.
- Szóval Lindsey, csak én voltam ott és biztos összekevertél vele.
- Pedig én azt hittem..
- Nagyon félhetsz attól az Alextől.Ki ő?
- Hosszú történet.. Hol vagyok most?
- La pusban.
- Tökéletes, én már itt sem vagyok, és persze köszönöm hogy nem hagytál ott - mondta majd felállt,és az ajtó felé indult a kijáratot keresve.
- De Lindsey.. Ne menj el, egyél valamit vagy mit tudom én de még ne..- Nem akartam hogy elmennyen, és próbáltam visszatartani mire ő idegesen nézett rám.
- Ne érj hozzám. Nagyon rendes voltál, de megyek. Nem ismerlek, és nincs okom miért itt maradni.
- Kérlek..-Úristen, könyörgöm egy nőnek.. De muszáj volt, ha azt akartam hogy maradjon.
- Ne könyörögj. Haza kell mennem, és nem tarthatsz vissza, nem láncolhatsz ide. - Hát igen, neki családja volt és kitudja még milye.. Már tartozott valahova.
- Ki akart?- kérdeztem lágyan. Miért hiszi, hogy bántani akarom?
- Csak mondtam még mielőtt eszedbe jutna.
- Biztos nagyon beütötted a fejed -mosolyogtam.
- Te milyen vicces vagy.- de ő nem díjazta.
- Te meg szemtelen.
- Még be sem mutatkoztál - mondta.
- Jake vagyok. Jacob Black.
- Örültem Jake -mondta, majd kisétált az ajtón. Az életemből. És én ezt nem akartam. De mit tudtam volna tenni? Nem tarthattam ott erőszakkal, lesokkolni meg nem akartam a helyzettel. Láttam rajta, hogy nem tudja merre mennyen, idegen volt neki minden. Én is.
- Persze, természetesen
- Hogy mi?-kérdezte.
- Elveszettnek tűnsz.
- Talán az is vagyok..- mondta szomorúan, és én legszívesebben megöleltem volna, és vígasztaltam volna.
- Elvigyelek? - kérdeztem. Legalább még egy kis időt vele tölthetek - gondoltam.
- Már így is sokat tettél.
- Semmi nem volt ahhoz, amit megtennék. - Ekkor olyan sok mindent láttam az arcán. Elpirult egy kicsit, de közben zavartnak tűnt, feszültnek, idegesnek, és szomorúnak. Mennyi midnent tudnak érezni egyszerre a nők.. Kész káosz ami a fejükbe lehet..
- Boldogulok nem kell kösz, inkább csak mond meg merre kell mennyek .
- De szívesen elviszlek.
- De nem kell Jacob! Boldogulok egyedül, és nem vágyom senki segítségére, és senkire.
Elmondtam neki amit tudni akart, majd tettem még egy próbálkozást.
- Megtudhatom a teljes neved?
- Lindsey Palm.
- Örülök hogy megismerhettelek..
- Nem is ismersz..
- De ez ellen tehetünk.. Talán ha megadnád a számod, és megbeszélnénk valami programot. Jó lenne szerintem és..
- Hagyd Jake! Nem vagyok olyan helyzetben és lelki állapotban hogy egy fiú társaságát keressem. Ne haragudj, nagyon rendes srác vagy, tetszel is meg minden, de valahogy nem .. szóval.. én nem vágyom most kapcsolatra.
- De lehetnénk barátok és csak..
- Szia Jake..- vágott a szavamba ismét - Mindent köszönök - le hajtotta a fejét majd hátat fordított nekem és elment.
Elvette az eszemet teljesen,minden gondolatom körülötte forgott, és nem akartam hogy így legyen. Mármint hogy el mennyen.. Magamra hagyjon.. Hiszen ez nem lehet. Ennek nem így kellene lennie..
Bementem a házba majd felborítotam az első tárgyat ami elém került... Ideges voltam és tehetetlen.. De azt is tudtam, hogy ennek nincs vége.. Így nem lehet vége.Hiszen még el se kezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése